Délmagyar logó

2017. 03. 27. hétfő - Hajnalka 2°C | 12°C Még több cikk.

Bánk bán és a multik

Szeged - A Nemzeti Múzeum lépcsőjére álmodta Bodolay Géza nemzeti drámánkat, Katona József Bánk bánját, de nem csinált belőle muzeális előadást. A március 15-i bemutató szünetében 14 néző távozott a kisszínházból. Akik kitartottak, a végén ünnepelték a szereplőket.
A tavaly Dömötör-életműdíjjal is kitüntetett Kossuth-díjas díszlettervező, Székely László látványos színpadképe rögtön jelzi: Bodolay Géza nem illusztratív produkcióban gondolkodott, eleven drámaként értelmezte Katona József Bánk bánját, valami ma érvényeset akart vele mondani. A kisszínház színpadát a Magyar Nemzeti Múzeum hófehér homlokzata uralja; a timpanon közepén Rafael Monti széttárt karú Pannóniája trónol, ám alatta az impozáns oszlopsor csonka. Pollack Mihály nevezetes épülete mára többet jelent önmagánál: a nemzeti szabadság egyik jelképévé vált. Így erős gesztus a múzeum történelmi lépcsőin eljátszani a Bánk bánt. Bodolay ráadásul kitágítja a darab időkeretét, egyszerre van jelen az előadásban 1213, 1848, 1956, a Kádár-rezsim majálisa és korunk.

Bánk bán és a multik. Fotó: Schmidt Andrea (galéria)

A rendező a cselekmény fő csomópontjaira koncentrálva alaposan meghúzta, két részbe sűrítette, de vendégszövegekkel egyben ki is egészítette Katona ötfelvonásos eredetijét. Vörösmarty, Petőfi és Reviczky Gyula mondatait is hallhatjuk a produkcióban. Középiskolás fokon ez nem könnyíti meg a cselekmény követését, ezért a magyartanároknak javasolt előbb megnézni az előadást, és felkészíteni rá az osztályt, különben vad dolgokat állíthatnak majd a maturálók a Bánk bánról az irodalomérettségin.

„CI NE MA CI TI MER A NI A" – gyullad ki a neonfelirat a történelmi múzeumlépcsők fölött. Gertrudis királyné rafináltan szabott, szexi tűzpiros ruhában, arany körömcipőben, fölaranyozva jelenik meg, mintha valamelyik párizsi nagy divatszalon legújabb luxuskreációját viselné. Szabó Gabi Gertrudisa tényleg királynői alkat, uralkodásra termett, érett bombanő, simán verné bármelyik mai manökent is. Amikor színpadon van, csak rá lehet figyelni. Udvarhölgye, Izidóra – Kéner Gabriella játssza – hasonló stíl, csak kékben. Jönnek a mulatozó udvaroncok, Benedek Mari jelmeztervező üresfejű konzumidiótának öltöztette az összeset, akár egy kereskedelmi tévé show-műsorának szereplői is lehetnének. Lassan kezd körvonalazódni a produkció egyik lehetséges olvasata: a régi alapkonfliktus nem tűnt el, csak más formában éledt újjá. A merániak ma a multikultit harsogó multinacionális tőke képviselői; ők a hatalomvágyó, pénzéhes, romlott elnyomó idegenek, a nemzet megrontói, a szegény magyarság nyomorának okozói.

Bánk bán és a multik. Fotó: Schmidt Andrea (galéria)

Ebben a felfogásban Petur a szenvedélyes őserő, a hamisítatlan békétlen ősmagyar és a mai, megalkuvást nem tűrő forradalmár keveréke – Pataki Ferenc játssza varkocsba kötött hajjal, hosszú, kopott, fekete bőrkabátban, az ’56-os hősöket is megidézve. Az Erdélyből hívott vendégművészt, Nagy Csongor Zsoltot orgánuma és alkata is predesztinálja a nagyúr szerepére. Katona eredeti szándékai szerint jól érzékelteti Bánk bán nemes méltóságát, fojtott tüzét. Persze nem romantikus, gazdagon aranyozott nádori mezben, hanem hosszú lódenkabátban, talpig feketében. „Két fátyolt szakasztok el, hazámról és becsűletemről" – szól lelkiismerete parancsa szerint Bánk bán; Nagy Csongor Zsolt játékával mintha a mai magyar értelmiségi vívódását, töprengését is beleszőné az archaikusan hangzó jambusos versmondatokba.

Sok minden kavarog ebben a több értelmezési lehetőséget kínáló produkcióban, bár akadnak benne egyértelmű utalások is. Az elégedetlenkedő magyar urak egy régi tranzisztoros rádió köré gyűlnek tanácskozni; a háttérben az 1956-os forradalom nevezetes filmhíradó képei peregnek a tüntetésről, majd a Sztálin-szobor feldarabolásáról, később a konszolidációt jelző kádári május elsejéről. Rendre felcsendülnek a Ghymes együttes keserédes dalai is, Nagy Gábor és Patyi Zoltán hegedűvel is rásegít. Petőfi vendégmondatait nem biztos, hogy ma mindenki a rendezői szándék szerint értelmezi: „Szenvedett az istenadta / Árva magyar népe, / Mint a Krisztus a keresztfán, / Olyan volt a képe; / Ugy fizette a sok adót, / Hogy a szeme dűledt, / Nem volt irgalom számára, / Nem volt könyörűlet. / A királyi udvarból ily / Nyájas szavak jöttek: / Dolgozz, paraszt, dolgozz, fizess, / Azután dögölj meg!"

Bánk bán és a multik. Fotó: Schmidt Andrea (galéria)

Gidró Katalin patyolatfehérbe bújtatott halovány, unalmas Melindája nemigen különbözik a színésznő legutóbbi hasonló naiva szerepeitől, ugyanazok a jól ismert gesztusok, hangsúlyok, nézések; ideje lenne egyénibb karaktert adni a különböző figuráknak. Nem csak a piros nadrág miatt tűnik ki Barnák László hivalkodó dupla kereszttel csábító, elkényeztetett ficsúrnak beállított Ottója. Jó Sorbán Csaba feminin vonásokkal felruházott intrikus Biberachja, Kárász Zénó őrlődő Mikhál bánja és Jakab Tamás szürke kardigánjában amortizálódott mai magyar pedagógusnak is beillő panaszos Tiborca.

Olvasóink írták

  • 8. Király75 2013. április 21. 21:25
    „Mi mostanában néztük meg a darabot, bevallom kissé másra számítottunk. Én Nora68 hozzászólásával értek egyet. Az első 10 perc után majdnem otthagytam a darabot, de erőt vettem magamon. A végére már tapsoltam is. De nem ezt vártuk, hanem az eredeti művet.”
  • 7. liter_a_tura 2013. március 20. 18:36
    „Ezúton szeretnénk megköszönni a Bánk bán előadást Bodolay rendező úrnak és csapatának, szerintünk fantasztikus volt: a koncepció, a szereposztás, a díszlet, a jelmezek, az ÚJ megközelítés és a "diákközeliség" is! :) Számunkra "átjött", és ma egész nap csak erről beszélgettünk! :)

    ,,Nem a kép tárgya a fontos, hanem a szellemi valóság, amely általa testet öltött." (Bernáth A.)”
  • 6. szabo555 2013. március 19. 18:32
    „Teljesen igaz Nora 68!!! Öt évig ilyeneket látunk sajna.”
  • 5. Nora68 2013. március 19. 17:54
    „"Paprikáskrumpli" kedves olvasó hozzászólásomra küldött kommentjére válaszolok:
    Én Katona József Bánk bán c. darabjára váltottam jegyet, és az eredeti drámára számítottam a nemzeti ünnepünk alkalmából. Ha az lett volna az előadás címe, hogy Katona-Bodolay: Bánk bán, vagy Bánk bán parafrázis, akkor talán sejtem, hogy valami újdonságra, szokatlanra számíthatok, ez esetben a gyerekeimet nem viszem el az előadásra.
    Természetesen nem hasonlítom a kereskedelmi televíziók szennyáradatát a színházhoz, csak nem szeretem a vulgaritást a színpadon. Márpedig amikor Biberach az első felvonás közepén a szeparéból kijön egy lenge ruházatú hölggyel és sokat sejtetően a nézők felé fordulva felhúzza a sliccét, majd a hölgy fenekére csap, ez engedtessék meg, de eléggé közönséges Katona József darabjában!”
  • 4. paprikáskrumpli 2013. március 19. 16:36
    „Ha valaki színházba készül, akkor miért nem néz utána, hogy pontosan mit fog nézni?
    Szerintem ne hasonlítsuk a kereskedelmi televíziós csatornák szennyáradatát a színházhoz mert a kettőnek szerencsére abszolút semmi köze nincs egymáshoz. Attól, hogy egy rendező nem a "régi", hagyományos módszerekkel csinál színházat, attól az még lehet jó.”
  • 3. plútó 2013. március 19. 15:48
    „Gratulálok az előző hozzászóláshoz.
    Azt gondolhatja a rendező úr, hogy megint ostoba az, aki színházba jár.Persze, ostoba , hogy egyáltalán elmegy.”
  • 2. Nora68 2013. március 19. 10:45
    „Vasárnap este három gyermekemmel azzal a szándékkal mentünk el a színházba, hogy nemzetünk drámáját együtt nézzük meg. Amennyiben tudom, hogy nem Katona József örök érvényű darabját, hanem Bodolay Géza kísérleti drámáját fogom látni, a gyerekeimet biztosan nem vittem volna magammal. A színészek nagyszerű játékát, a dráma minden egyes, súlyos mondanivalót hordozó sorát, Patyi Zoltán hegedűjátékát tönkretette az üvöltő zene, a háttérben táncoló plaza-cicák látványa, az oda nem illő képek. A gyerekeim teljesen összezavarodtak a kölcsönvett, és a tragédia eredeti szövegébe csempészett Petőfi és Vörösmarty idézetektől, az ´56-os forradalom és a Kádár korszak idejéből bejátszott filmrészletektől. (Nagy kárt okozhat a gyerekek iskolai tanulmányaiban, ha felkészületlenül és háttérismeretek nélkül éri őket ilyen "élmény") Úgy gondolom, egy irodalmi mű azáltal válik klasszikussá, hogy minden kor emberének tartogat mondanivalót. Számomra nem kell "vulgarizálni" és aktualizálni a Bánk bánt ahhoz, hogy a gondolatait megértsem, és párhuzamot vonjak napjaink problémáival. A gyerekeimet szünetben hazavittem, és este leemeltük a könyvespolcról a Bánk bán című drámát (az eredetit), hogy helyére tegyük a dolgokat, és ne bukjanak meg a magyar érettségin, ha a Bánk bán című tételt húzzák... Mérhetetlenül csalódott vagyok, és úgy érzem, már megint egy rendezői különcködés és kísérletező kedv áldozatául estem, akaratomon kívül. Azért járok színházba, hogy tradicionális értékeket kapjak, ha nem így lenne, a kereskedelmi televíziós csatornák szennyáradatát nézném.”
  • 1. szabo555 2013. március 18. 13:50
    „Ez vicc szegény közönség szegény diákok szegény színészek...”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Csongrád megye kitüntette Kligl Sándort és a TiszapART Televíziót

Csongrád megye nemzeti esten köszöntötte új díszpolgárát, és ismerte el a TiszapART Televízió munkásságát. Tovább olvasom