Délmagyar logó

2017. 09. 20. szerda - Friderika 10°C | 19°C Még több cikk.

Bodolay Géza stúdióhelyszínt szeretne

Szeged - Bodolay Géza egy éve a szegedi színház főrendezője és a drámai tagozat vezetője; úgy véli, országos összehasonlításban is jó társulattal dolgozhat. Rendezésében ma is látható a kisszínházban A soha országa (Tirami su) címmel Visky András identitásjátéka.
– Hogyan értékeli az egy évet: a szegedi drámai tagozat élén mit sikerült megvalósítania a terveiből?
– Az értékelésekről nekem mindig az áruház és az általános iskola jut eszembe. Tettük a dolgunkat mindannyian. Örülök, hogy sikerült Shakespeare-t, Gogolt és Vörösmartyt színre vinnünk, hasonlóképp annak is, hogy nem maradt el előadásunk, valamint annak, hogy országos összehasonlításban is érvényes és jó társulatunk van. A tervekről meg Brecht jut eszembe: „Csak tervezz mindent meg / A terv az jó dolog / De tervezd gyorsan újra meg / Mert menni úgyse fog" – és így tovább. Mindenesetre örülnék, ha lehetne önálló stúdióhelyszínünk, ez valójában a fenntartói elhatározás, azaz a mindenkor emlegetett szent pénz kérdése is.

– Szerdán és vasárnap is játsszák a kisszínházban Visky András kétszemélyes identitásjátékát A soha országa (Tirami su) címmel. Eredetileg ez nem szerepelt az évadtervben. Azért került műsorra, mert túl kevés volt a kortárs darab az idei kínálatban?
– Éppen annyi kortárs darab van, amennyi kell. Tavaly játszottunk Stephenst és Lőrinczy Attilát, az idén színre került Jékely Zoltán és Tasnádi István, jövőre Pozsgai Zsoltot kértük fel darabírásra. Visky András a kolozsvári magyar színház irodalmi vezetője, s e műve mindenképpen és többszörösen is megérdemli figyelmünket, mint a vágyott stúdió-előadásaink egyike. Amúgy a mű kifejezetten a budapesti Aranytíz Színház, azaz Balogh Erika igazgatóasszony elhatározásából jött létre. Mi nagyvonalúan átvesszük néhány estére, már csak a darabban játszó Csongorunk és Tündénk, azaz Gidró Katalin és Horváth Illés okán is.

Bodolay Géza: Tettük a dolgunkat mindannyian. Fotó: Frank Yvette
Bodolay Géza: Tettük a dolgunkat mindannyian.
Fotó: Frank Yvette

– Hogyan ajánlja a közönségnek a produkciót?
– Abban a reményben, hogy nyitott érdeklődéssel fordul mindazon sorsok iránt, amelyek a határvonalon túlra került társainkat a nagyszalontai Arany János nyelvén mutatják meg.

– Operabemutatóra is készül: Verdi Álarcosbálját állítja színpadra. Milyen a viszonya a műfajjal?
– Szegeden rendezhettem először operát: Rossini Házassági szerződését 1986-ban. Arra elég büszkék lehettünk akkor: még a belügyminisztérium tisztviselői is ideutaztak megvizsgálni, vajon mennyire szovjetellenes az előadás. A köztiszteletnek örvendő följelentők ideje akkor már átalakulóban volt, de azt még el tudták érni, hogy átmenetileg el kelljen hagynom Szegedet. Pár éve Bulgakov legkedvesebb operáját: Gounod Faustját rendeztem Debrecenben. Ahhoz Székely László tanár úr tervezett egy szép könyvtártermet. Az Álarcosbál terét és jelmezeit Erkel László Kentaurral alakítjuk ki, reményeink szerint látványos produkció születhet.

A Pesti Magyar Színházba pályázott

Bodolay Géza nemrégiben pályázott a Pesti Magyar Színház igazgatói posztjára. Megkérdeztük: miért? – Hét éven át voltam rendező az akkor még Nemzeti Színháznak nevezett épületben, természetes volt, hogy beadok egy pályázatot – hogy tíz év múlva ne mondhassuk egymásnak szerzőkkel és színészekkel: „akkor kellett volna". Egyébként Kecskemétet is hasonló okokból pályáztam meg tizenkét évvel ezelőtt a nemzetiből. Igazgatónak lenni nem öröm, viszont rendezni az. Néha a helyzet némelyikünket átmenetileg színházigazgatóvá teszi, most Őze Áron törheti a fejét a Magyar Színház túléltetésén. Vele hat évig dolgoztunk együtt Kecskeméten – válaszolta Bodolay.

Olvasóink írták

  • 1. theseus 2010. február 17. 12:42
    „Idén miért nincs Shakespeare a műsoron? (Vagy csak lemaradtam róla?) Évente legalább egy darabját bemutathatnák, de sokan többet is megnéznének, mondjuk egy tragédiát és egy vígjátékot is.
    A kísérletező, alternatív rendezéseknek pedig tényleg stúdió kellene, mert annak ott a helye. Az rétegszínház, amire a nagyközönség nem vevő, még akkor sem igazán, ha jól sikerül a dolog. Ezt tudomásul kellene venni, vagy bele kell törődni a félházas előadásokba. Stúdió híján a színpadra lehet ültetni a nézőket is, mint a Hal a zacskóban c. darabnál - ami egyébként tetszett, siker volt.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Alagúton át járnak munkába a Csillag rabjai

Játszótéri fajátékokat, fonott kosarakat, tévéállványokat is készítenek a szegedi Csillag börtön fogvatartottjai – cserébe fizetést kapnak. Tovább olvasom