Délmagyar logó

2017. 01. 20. péntek - Fábián, Sebestyén -9°C | 0°C Még több cikk.

Domaszék a belvízzel küzd

Domaszék egytizede áll víz alatt. A külterületi utak járhatatlanok. A településen harmadfokú belvízvédelmi készültséget rendeltek el, az árokásó gépek reggeltől estig dolgoznak, hogy elvezessék a házak közeléből a vizet. A védekezés napi félmillió forintba kerül.
Fotó: Karnok Csaba
Még csak néhány perce álltunk Balogh Jánosék portáján, s azt vettük észre: süllyedünk. A magas belvíztől teljesen felázott földben dagonyázunk. A sártengert most hó takarja: nem is mernek belegondolni a domaszékiek, mi lesz, ha elolvad. A tanya kerítését kívülről is nyaldossa a víz. – A saját két kezemmel ástam az árkot 71 éves létemre – magyarázta János bácsi. – Mindent megteszek, hogy a víz elmenjen. Az egész udvarom, a fóliasátram alsó vége víz alatt: oda a burgonyám, a virághagymáim – panaszolja. Ám még most is bízik abban, ha elég mély árkot tudnak ásni, az elviszi a most még Balatonként hullámzó belvizet, s „májusban már be lehet menni a földbe dolgozni."

Leomló házfalak

A domaszéki tanyavilágban mindenütt hasonló kép fogad. A külterület 200 kilométeres úthálózatának 70 százaléka járhatatlan. Hatalmas összefüggő területeken áll a víz, házak falai repedeznek – vagy omlottak le. Az utak mentén helyenként földbeszúrt botok jelölik, hogy nem szabad letérni, mert odébb már a víz az úr. A négykerék-meghajtású kisbuszt a mezőőr, Engi Zoltán vezeti. Nagy szerencsénk, hogy úgy ismeri a területet, mint a tenyerét: tudja, hogy hol búvik út a hó alatt, s azt is tudja, melyik dűlőre tilos ráhajtani, hol fenyeget elakadás veszélye. Időnként oldalra dől az autó, kapaszkodunk, s néha leér a kocsi alja is, de szerencsére nem akadunk el. Miközben a hepehupás utakon zötykölődünk, Kispéter Géza polgármestertől megtudjuk, a Domaszékhez tartozó 5200 hektárból 400-500 hektár van víz alatt. A víz ellen január vége óta küzdenek. A harmadfokú belvízvédelmi készültséget egy héttel ezelőtt rendelték el.

Az árokásó gépek reggeltől estig dolgoznak, hogy elvezessék a házak közeléből a vizet. Fotó: Karnok Csaba
Azóta folyamatosan több markolóval, kotrógéppel ássák, tisztítják, mélyítik a vízelvezető árkokat. Dolgoznak a gazdák, a vállalkozók – mindenki, akinek gépe van. A tanyai házaknál öt szivattyú működik. Ezek közül egy az önkormányzaté, többi a lakóké, s többet bérelnek.

Víz, ameddig a szem ellát

Épp a Kászony-dűlőn haladunk, amikor feltűnik szemből egy markológép. A volánnál Vass István, a település egyik képviselője. – A Masa Imréék tanyájánál kidűlt az egyik épület fala – mondja a polgármesternek, aki úgy dönt: arra kanyarodunk. És valóban, a ház sarkánál beomlott a fal. Ráadásul nem is melléképületről van szó, belátunk az egyik szobába. – Errefelé a régi tanyaépületek még vályogból épültek – magyarázza Ábrahám Zoltán műszaki ügyintéző. – A magas belvíz miatt megszívják a falak magukat vízzel, s aztán csak kevés bírja ki repedés vagy omlás nélkül.

Tovább autózunk, s egy nagyon keskeny úton jutunk be egy másik tanyára. Jobbról-balról víz, ameddig a szem ellát. A gazda nincs itthon, de vezetőink mondják: a tulajdonosék a köves útnál hagyják a kocsit, s gyalog jönnek be. Nem merik megkockáztatni, hogy elakadjanak a sártengerben.

Még nem kell kitelepíteni

Domaszéken naponta félmillió forintba kerül a védekezés. Ebből fizetik a gépen dolgozó, árkokat ásó és tisztító gazdák benzintérítését, s ebből az összegből bérelnek gépeket. Egyelőre a pénzt a falu kasszájából fizetik, de már pályáztak a vis major alapra. A falu vezetői azt mondták: január óta küszködnek a belvízzel, a nagymennyiségű hóra azonban senki sem számított. Még ítéletidőben is dolgoznak, hogy járhatóvá tegyék az utakat, új árkokat nyissanak. Kitelepítéstől azonban egyelőre nem kell tartani, s a 2 ezer 200, külterületen élő ember egyelőre nincs veszélyben.

A kávás kút a mérce


– Van eladó vizünk, akartok-e venni? – kérdezi tréfálkozva Masa István a következő tanyánál. Ezen mindannyian jót nevetünk, annak ellenére, hogy farkasordító hideg van, s a szél úgy kavarja a havat, hogy alig tudjuk nyitva tartani a szemünket. A házigazda mutatja, hogy több repedés fut végig az egyik melléképület falán. Az asszony magyarázza: ezzel már nincs mit csinálni, régi az épület, nem lehet megmenteni. A belvíz magasságát itt is a kávás kútban nézik, hat tégla látszik már csak ki, ami azt jelzi, hogy a vízszint nagyon magas.
– A földünkön, itt a kerítésen túl 2000-ben ástuk ki a csatornákat. A munka egy hónapig tartott, de nem bántam meg. Ha az nem lenne, nagy baj lenne most – összegez Masa István.

Szétnézünk a faluban is. Az új osztáson, a Béke utcánál egy régi, vályogházas tanya köré épültek az új házak. Középütt több tíz négyzetméteres tó alakult a belvízből. – Ha szerencsénk van, a szomszédos utca árkába tudjuk vezetni a vizet – bizakodik Ábrahám Zoltán.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Eskü és tüntetés

Erdélyben két március 15-i esemény készül, megtestesítve a dilemmát: politikai alkuk révén vagy… Tovább olvasom