Délmagyar logó

2017. 04. 28. péntek - Valéria 14°C | 23°C Még több cikk.

Elhunyt Halász Miklós

Hatvanesztendős korában váratlanul elhunyt Halász Miklós Táncsics Mihály-díjas újságíró. Lapunk egykori munkatársa 1964-ben szerzett magyar–történelem szakos diplomát a JATE-n. A Csongrád Megyei Hírlapnál kezdte újságírói pályáját, majd a Magyar Nemzetnél is dolgozott.
Valaha, a hetvenes években négyen is dolgoztunk a Délmagyarország akkor várospolitikainak nevezett rovatában, akik 1946-ban születtünk. A szerkesztőség első nagy fiatalításának termékei voltunk. Egyikünk, Halász Miklós – már profi újságíróként – az akkori Csongrád Megyei Hírlap szerkesztőségéből érkezett 1973-ban a laphoz, ahol szeretett városával, Szegeddel foglalkozhatott.

Eredeti személyiség volt. Sokan szerették és ismerték a városban piknikus alkatát, vonzódását a jó ételekhez, az ízes beszélgetésekhez. De a mindenki által joviálisnak tartott Halász Miklós neve akkor lett országszerte ismert, amikor – még jóval a rendszerváltás előtt – Papp Gyula szegedi tanácselnöknek kellett távoznia egy, az akkori Magyar Nemzetben megjelent, visszaéléseket leleplező cikke nyomán. Jó szívére jellemző, hogy néhány év múlva már azt mondta nekem: ha tudtam volna, hogy ekkorát ütök, nem írtam volna meg.

Miklós tudott kemény is lenni. És tudott váltani is. A szerkesztőséget 1989-ben hagyta el, még dolgozott a Délvilágnál, hogy aztán a kilencvenes évek elejétől a Magyar Nemzet munkatársa legyen. Könyvei és cikkei nyomán Szeged nevét fölkapta a fél ország. „Suttog a város" – bukkant fel minduntalan írásaiban, már a nyolcvanas évektől, mely „suttogások" révén a szerző a hivatalosan nem létező, láthatatlan világokból meríthetett témákat, kurucos-dacos hangvételt és következtetéseket, megnyerve ezzel olvasói szeretetét és a szakma elismerését, a Táncsics-díjat.

Aztán változott a világ. Kiszorult a végletekig átpolitizálódott Magyar Nemzetből, és bár több bulvárlapnak még munkatársa lehetett, lassan elfogyott körülötte a levegő. Nemrég nyugdíjba vonult, s ha találkoztunk az utóbbi években, szakmánk sorsán búsongott, fájlalva a valahai újságírást, ami örökre elveszett.

Halász Miklós hatvanéves volt. Álmában érte a halál. Talán éppen az egykor volt, általa annyira szeretett újságírásról álmodott, mikor örökre elszenderült. Remélem, így történt! És mit mondhatnék, a Délmagyarországnál utolsóként megmaradt '46-os kollégájaként: Isten nyugosztaljon, Miklós! Nyugodj békében, Micu! Megtetted, amit e korban megtehettél.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Újul a bolt, csúful a tér

Felújítják a Csillag téri ABC-t. Az boltépítők közben tönkretették a vadonatúj kispiacot, a nemrég… Tovább olvasom