Délmagyar logó

2017. 09. 24. vasárnap - Gellért, Mercédesz 12°C | 17°C Még több cikk.

Ezernyi gyertyaszál az Alsóvárosi temetőben

Szeged - Ezernyi lángocska járta széltáncát vasárnap az Alsóvárosi temetőben, ahol mindenszentek napján halottaikra emlékeztek a sírkert látogatói.
Ezrek keresték fel halottaik sírjait vasárnap, mindenszentek napján a szegedi temetőkben. Az Alsóvárosi sírkert már korán reggel megtelt élettel. Nagy csokor virágokkal, mécsesekkel a kezükben érkeztek az emberek, hogy leróják tiszteletüket halottaik előtt. Elhunyt szeretteikre, szülőkre, testvérekre, barátokra, régi szerelmekre emlékeztek vasárnap a sírkert látogatói, köztük Frankó János és felesége.

– A nagyszülők, anyósom és apósom nyugszik ebben a sírban. Alsóvárosiak vagyunk, év közben is gyakran kijárunk. A férjem szinte minden héten – mondta Frankó Jánosné. Férjével már hét elején elkezdték az emlékezést: a Belvárosi és a Dugonics temetőben is nyugszanak hozzátartozóik, őket már napokkal korábban meglátogatták. Ilyenkor kis szivaccsal érkeznek, amit letesznek a sírra. Néhány percre leülnek, s felelevenítik az emlékeket.

Ezrek keresték fel halottaik sírjait vasárnap, mindenszentek napján. Fotó: Segesvári Csaba
Ezrek keresték fel halottaik sírjait vasárnap, mindenszentek napján.
Fotó: Segesvári Csaba

Vasárnap mintha az égiek megpróbálták volna kompenzálni az emlékezés keserédes pillanatait: délelőttre kisütött a nap, sugaraival finoman melengette a fekete kabátos emberek hátát. Egy idős néni könnyeit törölgette az egyik megkopott fejfa előtt. Mellette egy kalapos férfi hosszan állt, s meredten nézte a borostyánnal borított nyughelyet. Összekulcsolt kézzel nagyokat sóhajtott.

Mások szinte meg sem álltak, egyfolytában tüsténkedtek. Sokan kissöprűvel hessegették el a lehulló faleveleket a nyughelyekről, mások puszta kézzel tépkedték ki a gazt a sírhantokról. Fodor Sándor gereblyével húzta össze a földre hullott lombot. Először mindig szülei sírját teszi rendbe, majd a két szomszédos kereszthez tartozó nyughelyet.

Szinte alig maradt olyan nyughely, amelyre ne került volna virág vagy mécses. Fotó: Segesvári Csaba
Szinte alig maradt olyan nyughely, amelyre ne került volna virág vagy mécses.
Fotó: Segesvári Csaba

– Mindkettő legalább százéves sír, nincs már aki gondozza. A bal oldali nem tudom kié, még soha nem láttam ott senkit. A jobb oldaliban Bálint Sándor édesanyja, Kónya Anna nyugszik – magyarázta a középkorú úr, majd folytatta a sírok megszépítését.

Szinte alig maradt olyan nyughely vasárnap az Alsóvárosi temetőben, amelyre ne került volna virág vagy mécses. Széltáncot jártak az aprócska lángnyelvek, amelyekre a népi hiedelem szerint azért van szükség, hogy a világosban a „véletlenül kiszabadult lelkecskék" újra visszataláljanak a maguk sírjába, ne kísértsenek, ne nyugtalanítsák az élőket.

Olvasóink írták

  • 9. apátfalvifaszagyerek 2009. november 02. 01:42
    „hülye gyerek”
  • 8. csakmost5 2009. november 02. 00:33
    „holo kaust”
  • 7. franzvon 2009. november 01. 21:55
    „5!6!
    az idő rohadt nagy úr!!!!!!!!
    Nevezzük IDŐ-nek!!!
    Próbáljatok vele csak egy picit szkanderozni...
    Majd rájöttök ti is...
    T.1!,T.3!
    Köszi...”
  • 6. gróf 2009. november 01. 19:59
    „5!
    De állítólag visszapattant!”
  • 5. valoperes_zugugyved 2009. november 01. 19:54
    „friss hir: gyúrcsány kiugrott a pszichiátria 4.emeletéröl!”
  • 4. maci52 2009. november 01. 19:52
    „Sajnos mindenkinek van elhunyt rokona,ismerőse.
    Isten nyugosztalja valamennyi elhunytat.”
  • 3. Mignon 2009. november 01. 19:30
    „Viragvasarnapjan,
    kisertem Öt utoljara,
    a Kalvaria utjan.

    Temetöbe vittek,
    viragba öltöztettek.

    Jaj Istenem! De jo jenne
    ha ujra csokolhatnam

    Viragvasarnapjan.......”
  • 2. abrakapokusz 2009. november 01. 17:50
    „Tegnap az M1 déli Híradójában felszólították lakoságot,
    hogy ne hagyjanak őrízetlenül égő gyertyákat,
    mécseseket a temetőkben, mert azok tűzet okozhatnak!

    Alig hittem a fülemnek...”
  • 1. csonakos 2009. november 01. 17:40
    „Ady Endre: HALOTTAK NAPJÁN

    Halottja van mindannyiunknak,

    Hisz percről-percre temetünk,

    Vesztett remény mindenik percünk

    És gyászmenet az életünk.

    Sírhantolunk, gyászolunk mindig,

    Temetkező szolgák vagyunk!

    - Dobjuk el a tettető álcát:

    Ma gyásznap van, ma sírhatunk!

    Annyi nyomor, annyi szenny, vétek

    Undorít meg e sárgolyón...

    Hulló levélt hányszor feledtet

    A megváltó, a gyilkos ón!...

    Óh, hányszor kell a sírra néznünk,

    Hogy vigasztaljuk önmagunk -

    - Dobjuk el a tettető álcát:

    Ma ünnep van, ma sírhatunk!...

    1899 november 01.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Napkollektor-tolvajt fogtak Ópusztaszeren

Egy ismeretlen több, a buszmegállók esti és éjszakai világítását szolgáló napkollektort is ellopott… Tovább olvasom