Délmagyar logó

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 7°C

Ha én gazdag lennék

Rothschild Nathan 1819. június 20-án szokása szerint ott állt megszokott helyén a londoni tőzsde egyik oszlopának támaszodva (amit már akkor róla neveztek el) nem szólt egy szót sem, csak az ujját mozgatva, tömegesen öntötte a piacra az angol államkötvényeket.
Futótűzként szaladt végig a hír tőzsdén: Rothschild elad. Reszketett a piac, bizonyára ő már tudja, Wellington vereséget szenvedett Waterloonál. Amikor aztán a kötvények ára a mélypontra zuhant, Rothschild egy mozdulattal visszavásárolt mindent, az eladási ár töredékéért. Néhány perc múlva a tőzsdére is megérkezett a hír, éppen a fordítottja annak, mint ahogy a bankár viselkedéséből következtetni lehetett: Wellington győzte le Napóleont. A húzás mindenesetre legendás vagyont hozott a Rothschild-háznak. Mi történt? Az öt Rothschild-fivér, a napóleoni háború bonyolult és veszélyes pénzügyi tranzakcióinak intézésére páratlan hírvivő és futárszolgálatot szervezett. Az ő emberük nyolc órával korábban érkezett a waterlooi információval, mint Wellington hírvivője.

Ezt a klasszikus, 19. századi példát csak azért elevenítettem fel, hogy megsejthessünk valamit a gazdagodás természetéből. Mi, a vagyonosodás szempontjából többnyire egyszerű emberek hajlamosak vagyunk leegyszerűsíteni a gazdagodás feltételeit egy közhelyes szlogenre: jókor kell lenni jó helyen. Biztos vagyok abban, hogy legtöbbünk már volt jókor, jó helyen, de nem hogy élni nem tudott a helyzettel, valószínű észre sem vette. Mert másképp vagyunk összerakva. Hiányzik belőlünk az képesség, amit talán üzleti érzéknek hívhatunk, s ugyanolyan zseniálisan lehet művelni, mint a tudomány, a művészetek vagy a sport bármelyik ágát. Ezt, az amúgy rendkívül életrevaló képességet, tehetséget azonban sem tanítani, sem gondozni, sem mérni nem tudják az iskolákban. Legfeljebb kikereshetik ilyenkor, szerepel-e valamelyik volt diákjuk a TOP 100-ban.

Rendkívül tanulságos és megnyugtató számomra a mostani száz leggazdagabb magyar tablója, hiszen amellett, hogy az abban szereplők vagyonukat legálisan gyarapító, köztiszteletben álló emberek, azt is bizonyítja hogy maga az üzleti siker szektorsemleges: ingatlan, építőipar, gépgyártás, alumíniumipar, mezőgazdaság, élelmiszeripar, borgazdaság, informatika, média, idegenforgalom, egészségügy, pénz és tőkepiac, könyvterjesztés stb. A többség jellemzője: vagyonával sok embernek biztosít munkát és sokat tesz be a közösbe. Ha csak a mi legtehetősebb embereinket nézzük, Magyar József a Hungerittel nemcsak a szentesi foglalkoztatásnak, de a helyi adóbefizetései által a városi költségvetésnek is egyik tartóoszlopa. Pistrui László amellett, hogy a Szeviép Zrt. résztulajdonosa, támogatása révén a Pick Szeged kézilabdacsapat sikereinek is egyik kovácsa. Varga Mihály, aki 25 évvel ezelőtt ötezer forinttal alapított gmk-t és kispolskival járt, ma a KÉSZ Holding elnök-vezérigazgatójaként negyven cégből álló vállalatcsoportot irányítója, Dél-Kelet Európa meghatározó építőipari-szerelőipari vállalkozásaként. Szomszédaim készesek, elégedett emberek, rém büszkék arra, hogy „Varga Misinél" dolgoznak.

A tehetséges üzletembereknek ugyanúgy tudok szorítani, mint bárki másnak, vigyék csak előbbre a világot, gazdagodjanak, növekedjenek, sikereikből juttassanak minél többet másoknak is. Ettől még persze piszok jólesik három fröccs után belekezdeni a tejes ember, Tevje nótájába: Ha én gazdag lennék...
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Iván, a mini szarvas

Aki a verőfényes őszi napsütésben a Szegedi Vadasparkba látogat, ne lepődjön meg, ha séta közben… Tovább olvasom