Szeged - delmagyar.hu

11. yin-yang 2012.02.01. 18:11
Nem, nem csoda. Egyszerűen szeretni és tisztelni a másikat, ennyi az egész.

15. dodoni 2012.02.01. 21:06
"...Élhet mindenki magának, majd a végén felfordulhat anélkül, hogy valaki észre venné"
Sajnos, ez gyerekesek esetén sem ritkaság.... ( Pl. a nemrég elhunyt Deák Gimn. Igazgató is erről panaszkodott a Dm-ben)

Olyan társat kell keresni, aki olyannyira hasonlít hozzánk, hogy nem kell állandóan tűrni meg kompromisszumokat kötögetni. Ez viszont meglehetősen időigényes feladat: nagyon nagy önismeretet, és nagyon sok próbálkozást, döntési képességet - valamint a nem megfelelő partner kirúgásához BÁTORSÁGOT igényel. Teljesen felesleges elköteleződni olyavalaki mellett, ki mellett ezeket a negatív érzéseket éljük át. Egyszerűen tovább kell lépni, egymás lelkének trancsírozása helyett. Mégpedig minél gyorsabban, hogy ne húzzuk se saját, se a másik idejét. Ez az, amit a mai fiatalok felismertek, és ez az, ami miatt nem rágják évtizedekig egymás idegeit, mert ha szétmennek, "szájára vesz a falu".
Saját tapasztalatból nyilatkozok: több tucat pasi kipróbálása után találtam meg azt az elvarázsolt csodabogarat, aki olyan mint én, teljesen azonos az értékrendünk, egyformán gondolkodunk, előzetes megbeszélés nélkül is automatikusan "egymás keze alá dolgozunk" a mindennapi életben,… Tovább olvasom »

Olyan társat kell keresni, aki olyannyira hasonlít hozzánk, hogy nem kell állandóan tűrni meg kompromisszumokat kötögetni. Ez viszont meglehetősen időigényes feladat: nagyon nagy önismeretet, és nagyon sok próbálkozást, döntési képességet - valamint a nem megfelelő partner kirúgásához BÁTORSÁGOT igényel. Teljesen felesleges elköteleződni olyavalaki mellett, ki mellett ezeket a negatív érzéseket éljük át. Egyszerűen tovább kell lépni, egymás lelkének trancsírozása helyett. Mégpedig minél gyorsabban, hogy ne húzzuk se saját, se a másik idejét. Ez az, amit a mai fiatalok felismertek, és ez az, ami miatt nem rágják évtizedekig egymás idegeit, mert ha szétmennek, "szájára vesz a falu".
Saját tapasztalatból nyilatkozok: több tucat pasi kipróbálása után találtam meg azt az elvarázsolt csodabogarat, aki olyan mint én, teljesen azonos az értékrendünk, egyformán gondolkodunk, előzetes megbeszélés nélkül is automatikusan "egymás keze alá dolgozunk" a mindennapi életben, háztartási munkában. Őt is minden érdekli, eljön velem kozmetikai szereket próbálgatni, elmegyek vele pecázni, ha olyan kedve van, piskótát süt, én meg ások a kertben. Minden munkát mindketten végzünk otthon, mikor kinek mihez van nagyobb kedve. Minden reggel ágyba hozott habos kávéval ébreszt, s egy nyűgös munkanap után viszek neki teát és harapnivalót a TV elé, máskor meg ő hoz egy pohár bort nekem a fürdőkádbéli olvasgatáshoz. Működik!

dodoni

Vegyél egy nagy levegőt, imre57 szerintem csak viccelt.

"Nem az átlagéletkor meghosszabbodása miatt viseljük el egymást nehezebben, hanem mert önzők vagyunk, csak magunkat nézzük, csak kapni akarunk, adni nem"

Részben ez az oka. De a "bezzegarégiszépidőkben" mindig torz tükör...

9. imre57

Gratulálok! Kiállítottad magadról a végbizonyítványt. Mert hogyha nincs házasság, vagy bármilyen más, a jövő nemzedékeinek felnevelését biztosító, ezzel egyenértékű kapcsolat, akkor jövő sincs. Élhet mindenki magának, majd a végén felfordulhat anélkül, hogy valaki észre venné.

Nem az átlagéletkor meghosszabbodása miatt viseljük el egymást nehezebben, hanem mert önzők vagyunk, csak magunkat nézzük, csak kapni akarunk, adni nem. A modern kor embere kifejezetten narcisztikus.

"Sokat kell tűrni" Akkor mi értelme az egésznek?!"

Á, semmi! Olvasd el azt a cikket, hogy megtalálták a tanyai bácsit. Így nem fagyott meg. Az unokája is kereste. Meg azok is, akiket mások szültek és neveltek. Ez az értelme. Sajnálatos, hogy ezt is magyarázni kell ma már.

Lorelei, Berlusconi: "sok helyen tűrünk,nyelünk napközben,legalább a társ legyen támogató".De a társ is tűr-nyel napközben! A dolog lényege pont ez:legalább az otthonunk ne legyen csatatér,támogassuk EGYMÁST. Ha odafigyelsz a másikra, tudod, mikor nem kell még neked is rátenned egy lapáttal a napi történéseire.... és viszont. Szerintem erről szólnak az ilyen tiszteletet érdemlő régi kapcsolatok. Gratulálok, jó egészséget kívánok a párnak.

Ugy hivjak hogy kompromisszum. nincs abba semmi uj. ha en akarok fekete fogpiszkalot akkor azt veszek ha a parom feheret akar akkor legkozelebb azt veszunk vagy forditva. teljesen mindegy.

Csak a hulye akarja hogy mindig igaza legyen es ugy legyen ahogy o akarja. Azokkal meg aztan szoba se szoktam allni. nem erdemes meg ismerni se oket.

az átlagéletkor az utóbbi 100 évben 30 évvel növekedett /1900-ban 48év volt/..., csoda, ha nehezen viseljük el egymást ennyi ideig?

Az engem is érdekelt volna, hogy mit kell "tűrni" a tartós házasság érdekében (a riporter rákérdezhetett volna!). Ha úgy gondolta a feleség, hogy pl. az anyagi nehézségeket együtt átvészelni, az oké. (És remélem, erre gondolt.) De ha mondjuk a házastárs gorombaságát, ilyesmit, az már nem oké. Egyetértek azzal a felhasználóval, aki arra utalt, hogy az ember sok helyen és sok mindent "tűr", legalább a társ legyen támogató.