Délmagyar logó

2016. 08. 27. szombat - Gáspár 15°C | 28°C

Hét rossz tanuló nem mehet osztálykirándulásra

Ásotthalom - Pályázati pénzből megy kirándulni az ásotthalmi Kiss Ferenc Általános Iskola hetedik osztálya Szerbiába. A 32 fős osztályból csak 25 gyermek látogat a határon túlra, ennyi főre nyerték a pályázatot. A hét tanuló nem megfelelő teljesítménye miatt marad otthon.
– Tisztában vagyok a fiam hibáival, tudom, hogy sokszor nagyon rossz gyerek – mondja Bunda Lászlóné Ildikó. Az Ásotthalom mellett, tanyán élő asszony egyedül neveli fiát, Robit. Azzal kereste meg lapunkat, hogy elmondja: fia 32 fős osztálya pályázati pénzt nyert, kirándulni mennek Szerbiába, a magyarok lakta vidékekre. De nem az egész osztály: 7 gyermek a tantestület döntése értelmében itthon marad, rossz teljesítménye miatt. Bunda Lászlóné szerint ez nem pedagógushoz méltó döntés.

Robi és édesanyja ásotthalmi tanyájukon. Fotó: Frank Yvette
Robi és édesanyja ásotthalmi tanyájukon. Fotó: Frank Yvette

Nem akart lemaradni

A 13 éves Robi azt mondja: tudja, hogy javulnia kell, de igazolatlan órája például nincs, nem kerüli a sulit. – Kettes-hármas tanuló vagyok, gyakran előfordul, hogy nem tudok viselkedni, sokszor kések is, nem minden programban veszek részt. Az osztálykirándulásról azonban nem akartam lemaradni.

– A pályázatot augusztusban nyertük 25 főre. Ezt szülői értekezleten is közöltük – mondja Hadfiné Böjthe Gabriella igazgató. Már akkor tisztázták a szülőkkel, hogy a tanulói eredmények alapján fognak dönteni arról, ki megy, ki marad itthon. A tanulmányi teljesítmény és a hozzáállás lesz mérvadó. – Én lennék a legboldogabb, ha minden tanuló részt vehetne az utazáson, erre alapítványunk kellő anyagi fedezetet tudna biztosítani a pályázati összegen felül. Tehát aki megfelelően teljesített, az semmiképpen sem kell, hogy kimaradjon a kirándulásból – teszi hozzá.

– Tudták, hogy a jutalom nem mindenkinek jár. Robi egyszerűen nem teljesített olyan jól, mint a többiek. A többi itthon maradó diák szülei elfogadták ezt. Ildikó egyszer sem jött be, pedig bármikor fogadnám – fogalmaz. Hozzáteszi: a tantestület objektív szempontok alapján döntött, táblázatot vezettek a gyerekek magatartásáról és szorgalmáról. Így választottak ki hét diákot.

Eszköztelenül

– Kétoldalú problémáról van szó – mondja Szalma Ibolya pszichológus. Szerinte a hetedikes az egyik legproblémásabb korosztály, a tanároknak alig van eszköz a kezükben, amivel fegyelmezni tudnák őket. A tantestület döntése szerinte jobb módszer, mint ha kirekesztenék a rossz magatartású diákokat. Ebben a korban lévő gyerekeknek is nehéz, hiszen továbbtanulás előtt állnak, és közeleg a pubertáskor is.

– Nem szeretnék arról mesélni, miként viselkedik Robi az iskolában, elég annyi, hogy rendszeresen megsérti a házirend előírásait – állítja Hadfiné Böjthe Gabriella.

Bunda Lászlóné pedig azt mondja: jó a viszonya a fia osztályfőnökével, nem rá haragszik, hanem a tantestületet kritizálja. Azt elfogadta volna, ha sorsolással döntenek az otthon maradókról. – Robi tanulási nehézséggel küzd, de azt is tudom, hogy lusta. Apa nélkül nőtt fel, nem volt férfi az életében, akitől sok mindent el kellett volna sajátítania – magyarázza az asszony. Családsegítő programban vesznek részt, az édesanya a szülők klubjába jár, fia napközis foglalkozásokra, ahol szerinte Robi rengeteget fejlődött. – A tanárnője is ezt mondja, de én is látom rajta, hogy javul. Egy ilyen döntés azonban visszavetheti a fejlődésben.

– A fejlődés valóban megfigyelhető Robinál, de ez még nem elég, így is ő az egyik legkezelhetetlenebb tanulónk. Nem vállalhatunk felelősséget külföldön olyan diákokért, akik még az osztályteremben sem fogadnak szót a tanáraiknak – reagál Hadfiné.

Próbáltunk beszélni a fiú osztályfőnökével is, de őt nagyon megviselte hívásunk. Az igazgatónő elmondta: az egyik leglelkiismeretesebb munkatársáról van szó, aki mindent elkövet a diákokért, őt nem lehet hibáztatni azért, hogy nem mindenki mehet Szerbiába.

Olvasóink írták

175 hozzászólás
  • 175. tucat 2012. április 16. 16:33
    „A 174. hozzászólásom második bekezdése a ´173. howatowabb 2012.04.16. 10:53´-ra adott válaszom, ezt elmulasztottam feltüntetni. Elnézést a félrevezető figyelmetlenségemért!”
  • 174. tucat 2012. április 16. 15:50
    „171. saturnus 2012.04.16. 05:16
    "Ez a társadalom nem fejlődik és nem emelkedik fel a népek közösségében, hanem épp a saját hazájában emészti fel önmagát, mint a buta, rákos daganat, mert a saját gazda szervezetét rombolja le, és pusztul el vele saját maga is..."
    A hasonlat sajnos jól sikerült. Még sajnálatosabb hogy az ijesztő víziói sem alaptalan rémálmok, de remélem, időben sikerül felébrednünk belőlük. Az összeizzadt és összerondított ágynemű cseréje azonban akkor is kevés lesz, több kell: nyugodt, békés álom, amilyet az önmagával és környezetével harmóniában élő ember tud csak aludni...


    Tudja, az igazi, és gyakran súlyosan szenvedő vesztes nem a látszólag legyőzött (a példában a srác és az édesanyja), hanem az, aki az ereje tudatában is elmulasztja megnyerni a közössége és a gondjaira bízott gyengék számára a csatát, mert például idő előtt (nem éppen felemelő okból) abbahagyja a küzdelmet. Neki ugyanis a saját lelkiismeretével kell elszámolnia, s az bizony élete végéig vele marad.”
  • 173. howatowabb 2012. április 16. 10:53
    „171; 172. A legelején épp erről szóltak a hozzászólásaim. Csak azt nem értem, hogy lehet, hogy nem tiltakoztak jobban a szülők az osztálykirándulásnak álcázott diktatórium ellen?! GUSZTUSTALAN! Bujtatott program mögé rejtett csalás.
    170. Én próbálok, próbáltam tenni, nem is egyszer. Sajnos ezeknek az eseteknek zöme oda torkollik, hogy a kedves szülő nem vesz tudomást semmiről, beavatkozásnak veszi, ellenségnek tekinti a segíteni szándékozót. Egy idő után, még az új seprű is rájön, hogy szél ellen nem lehet pi....ni! És utána meg ez következik, hogy a szegény, társadalom perifériájára szorult rájön, hogy kimarad, mert bár nem tesz semmit,de mégis jár! És az ugye, igazságtalan!”
  • 172. saturnus 2012. április 16. 10:21
    „És ehhez jön amit a mai hírekben hallok. Középiskolában katonai kiképzésben kell részesíteni a gyereket. Mi ez ha nem katonai ,militarizálás,militarizációs állam kiépítése Trianonra.!!!!! Emberek ez az ember háborúba fogja sodorni az országot. USA nem nézte tétlenül a szerb nacionalizmus terjedését mely sok százezer emberéletét vette el.És amikor a határokat feszegette az EU tétlenkedett de Amerika nem. Itt sem kétséges,hogy ki fogja húzni a rövidebbet.”
  • 171. saturnus 2012. április 16. 05:16
    „155.Agáta./ Bevezetőddel nem értek egyet a kifejtéseddel viszont igen. Csak nem szabad szem elől téveszteni azt,hogy párthatalmi és ideológiai zűrzavar az elmúlt huszonkét év kormányzati és társadalmi direktívák egyéni érdekeken dőlt el. Vagyis nem egy össztársadalmi megegyezésen hanem bosszúállás és egyéni diktátumok által züllött le a társadalmi morál mely az oktatásra is kihatott. Élőszőr is a fene nagy szabadság,követte az újgazdagok rongyrázása,az egyház erőszakos nyomulása,emberek képmutatása,árulók és szélkakasok,köpönyegforgatók.Érdekpolitizálás mely a társdadalom alapjait/ momentán a családokat/ tették tönkre és szegényítették le. Mert mindenki aki országos vagy helyi politikában vesz részt az mind csak a saját érdekét tekintette szem előtt nem a közösségét. El is rontották rendesen. Mind Ásotthalmon mind Mórahalmon. Ez lett belőle ez sült ki ami most zajlik. Buta emberek sokasága aki aki kiszolgálja a helyi hatalmat/ezek a befolyásolok/akik megmondják kiket kell kirekeszteni a társadalmi közösségekből,jelen esetben az iskolai,utazásból. Nem e utazás költsége közpénzből finanszíroztatik? Amit a fidesz -KNDP propaganda agymosás céljából agyaltak ki. Egy ismerd meg a határon kívüli magyarok életét nem más mint REJTŐZKÖDŐ TRIANON!!! Ez a társadalom nem fejlődik és emelkedik fel a népek közösségében hanem épp a saját hazájában emészti fel magát,mint a buta rákos daganat mert saját gazda szervezetét rombolja szét és pusztul el saját maga is miután megszűnik.”
  • 170. tucat 2012. április 16. 01:58
    „169. howatowabb 2012.04.15. 21:27
    "Nem biztos, hogy jó megoldás (a tizenhat éves korig tartó tankötelezettség), még több lesz a kallódó, de vessen magára, aki odáig eljut, mert a gond nem hirtelen kezdődik, az kialakul."
    Mélyen egyetértek: biztos, hogy nem jó megoldás, mert még több lesz a kallódó, aki nem magára, hanem ránk fog "vetni" (keresztet), és ettől csak tovább sokasodnak a közös gondjaink.
    Abban is igaza van, hogy a gond nem hirtelen kezdődik, nem derült égből villámcsapásként érkezik, hanem bonyolult, olykor nehezen felismerhető feltételek talaján kialakul. A hozzászólása rejtett sugallata is szent igaz: aki bármilyen minőségben (szülőként, pedagógusként...) gyereket nevel, annak nagy szüksége van a következetes szigorra: következetesnek (= a kölyök számára könnyen követhetőnek) és ÖNMAGÁVAL szemben nagyon szigorúnak kell lennie. Ha ez sikerül, nagy baj már nem lehet. Tudom (gondolom, Ön is), mondani könnyű, de ebben a felfordulásban nehéz valóra váltani. Azért egy próbálkozást megérne végre - mindannyiunk, az egész társadalom részéről. Ehhez a politikai és a világnézeti csaták rövidke tűzszüneteiben megkereshetnénk azokat a közös, egyetemes értékeinket és ér-de-ke-in-ket, amelyek mentén ez mégis sikerülhetne. Nem csak a kölykök érdekében, de főleg miattuk, mert értük kizárólag mi vagyunk felelősek. Ahogyan magunkért és egymásért is. Persze, ölbe tett kézzel várhatjuk a megváltásunkat is, és a sors számlájára írhatjuk a kudarcainkat (balsors, akit régen tép...), csak akkor előbb utóbb, ahogyan mondja: magunkra vethetünk. Akár keresztet is.”
  • 169. howatowabb 2012. április 15. 21:27
    „161.la-za: elmagyarázom. Ha gond van egy nebulóval, 18 éves kora után az iskola úgy vágja ki, mint macskát...
    No már most, ha 16 év lesz a tanKÖTELEZETTSÉG, akkor bizony ez élessé fog válni. Magyarul, van még 2 éve megemberesedni, aztán lapát!
    No, erre gondoltam én. És hidd el, a renitens gyerekemberrel nem kínlódik a tanár, lesz rá törvény adta lehetősége, és élni is fog vele. ( Nem biztos, hogy jó megoldás, még több lesz a kallódó, de vessen magára, aki odáig eljut, mert a gond nem hirtelen kezdődik, az kialakul.)”
  • 168. saturnus 2012. április 15. 19:51
    „162./Emberségetavilágnak-Komolyan gondolod? Benyalták a narancs fagyit az emberek? Tényleg ? Én tudom és látom te is erre gondolsz?”
  • 167. tucat 2012. április 15. 15:13
    „Kedves Ildi81!
    Egy percig se bánkódjon utólag a cikk megjelenése miatt! Az édesanyja részéről bátor vállalkozás volt ez, a tudósító pedig az újságírói tisztesség határain belül maradva, a tényeket igyekezett tárgyilagosan bemutatni, nyilvánvaló terjedelmi okokból a teljesség igénye nélkül, de messze nem egyoldalúan. A szándék mindkét fél részéről jó volt, és úgy gondolom, hogy a nyilvánosság ezúttal inkább használt, mint ártott az ügynek, mert, mint láthatta, a hozzászólók között is szép számmal akadtak, akik igyekeztek elfogulatlanul állást foglalni. Biztos vagyok benne, hogy ez a közvetlenül érintetteknek is sikerül. Hogy hol húzódik ezek köre? A hozzászólások tanúsága szerint elég nagy sugarú körről van szó, már csak ezért se bánkódjon a nyilvánosság miatt! És kérem, biztassa, támogassa az öccsét és édesanyját ezután is, hogy sikerüljön elhinniük: nem ellenséges közegben, és nem egyedül kell küzdeniük a túlélésükért és a becsületükért! Ezt fogja tenni, efelől nincs kétségem. :)”
  • 166. tucat 2012. április 15. 14:58
    „Macshoz csatlakozva, én is örülök, hogy felbukkantak Ildi81 hozzászólásában azok az információk, amelyek remélhetőleg mindenki számára világosabbá és érthetőbbé teszik azt a bonyolult konfliktushelyzetet, amelyet sokan igyekeztek végletesen leegyszerűsítve, bravúrosnak tűnő huszárvágásokkal, az érintettek méltóságát sem kímélve "megoldani".
    Továbbra is abban bízom, hogy minden érintett felismeri: mindannyiuk közös érdeke, hogy higgadtan, egymásban bízva, összefogva és összetartva, ha kell, akár összezárva, megnyugtatóan rendezzék a helyzetet. A konzekvenciák értékelése pedig bizonyosan hozzásegíti őket ahhoz, hogy minden helyzetben felismerjék az egyén és közössége(i) közötti viszonyulási rendszerben mindenkor meghatározó jelentőségű érdekazonosságokat, és az ezek mentén megvalósuló preventív és konfliktuskezelő cselekvés mindenkori irányait eszerint legyenek képesek tájolni.
    A jelenlegi oktatási-nevelési céloknak a - társadalom értékválságát és szegmentálódását is elmélyítő, évtizedes hatalmi-politikai csatározásoknak köszönhetően - kaotikusan változékony rendszerében a helyi problémamegoldó stratégiák és technikák kidolgozásának fokozott jelentősége van, s a belsőként kezelhető ügyek nyilvánossága olykor inkább árt, mintsem, hogy közelebb vinne a megoldáshoz. De a nyilvánosság segíthet is, ha másban nem, hát a gondok feltárásában, információk és összefüggések felszínre hozásában, és nem utolsó sorban a problémákkal kapcsolatos attitűdjeink bemutatásával (ezért is örülök annak, hogy a tavaly július óta hatályos médiatörvény szigora ellenére is vannak olyan hírportálok, amelyek vállalják az olvasói hozzászólások megjelentetését). Az itt is akad bőven, már csak fel kell dolgozni őket. Szorítok, hogy sikerüljön. Méghozzá együtt, a helyesen értelmezett közös, és ezen belül elfogadott egyéni célok elérése érdekében. E két célrendszer nem antagonizmust, hanem a halmaz-elem viszonyát kell, hogy megjelenítse, más szóval nem egymás ellen, hanem egymásért kell létezniük, kis és nagy közösségek egyaránt így tudják védeni magukat a külső és belső ártalmakkal szemben. Ma ezt sokan nehezen, vagy egyáltalán nem értik, az általuk preferált értékek merev abszolutizmusának a pajzsa mögül agresszív mintákat követő, hatalmi játszmákba bonyolódnak a prevenció és az eredményes konfliktuskezelés helyett, ezért telítődött minden közösségünk veszélyes feszültségekkel. Ilyen a családunk, a munkahelyünk, az iskola és az egész társadalmunk is. A túléléssel kapcsolatos, a biztonságérzetünk gyengülése, elvesztése miatti szorongásaink mára bizony kimutathatóan aláásták a testi-lelki egészségünket is.
    De van esély a gyógyulásra, nem szabad feladnunk. Robinak sem, az édesanyjának sem, és az iskolának sem. Senkinek, mert ez is elemi közérdek.”
  • 165. Ildi81 2012. április 15. 14:41
    „Kedves macs!
    És ezt az igazgatónő is alátámasztotta, azzal, hogy igen, valóban javult Robi, de nem eleget. Mi lett volna az elég?
    Robi az öcsém, és én is láttam az évek alatt, hogy mi történt vele. Nemrégiben kiderült, hogy tanulási nehézségekkel küzd önhibáján kívül. Tudom ,ez nem mentség a "kiszórásból".
    Üzenném azoknak, akik nem kívánják senkinek, hogy egy "ilyen" gyerekkel egy légtérben legyenek, hogy nem olyan szörnyű ám, mint ahogy ti azt gondoljátok. Ha eleve nem utasítjátok el, és viselkedtek vele úgy, akkor nincs is vele semmi baj. Nagyon eltúlozzátok a dolgot. Ti jól érzitek magatokat, ha egy közösségben erősen éreztetik veletek, hogy felesleges vagy? Eléggé el lehet hitetni egy ekkora gyerekkel, hogy degenerált bunkó, és nincs szüksége a világnak rá. Küzd az élettel, szegénységgel, és önmagával is.
    Édesanyámról meg annyit, hogy nem pampog!!! Ő csak a csörögbe akarta beíratni a dolgot, az újságíró meg felajánlotta a cikket. Kiállok mellettük, mert a családom, szeretem őket (nekem is van egy 5 éves fiam). Jogosnak tartom édesanyám felháborodását, de mondjuk a cikk megírását már nem. És ezt neki is mondtam.
    Annak idején, mikor én is általánosba jártam, ott is volt egy kirándulás, de csak tényleg pár főnek Balatonkenesére. Előre bejelentették, hogy a legjobb tanuló fog elmenni. Nos, nem én lettem, de mégsem tartottuk igazságtalannak. Viszont ott nem ítélték meg a viselkedésünket, pedig már akkor is voltak problémás gyerekek.”
  • 164. macs 2012. április 15. 13:27
    „163. Ildi81,
    kösz, amit leirtál, mert úgy érzem, alátámasztja azt, amit leirtam (149.).
    158. Anmari51,
    van igazság abban amit leirsz, de ebben a szitúációban nem lehet minden felelőséget a szülőre háritani. Tapasztalatom szerint, azok a gyerekek válnak, úgymond "rossz" gyerekké, akik ilyen-olyan képességeik, készségeik, otthonról hozott hiányosságaik miatt nem tudnak lépést tartani az osztállyal. Lemaradnak, és egy idő múlva, már nem is értik, miről is van szó az órákon. Unatkoznak, előbb-utóbb zavarni kezdik a tanítást, konfliktusba kerülnek a tanárokkal, ami aztán egy kétségbeesett adok-kapokba megy át. A gyerek egyre jobban perifériára kerül, kolonc lesz a közösségen, akivel csak baj van.
    Sok ilyan gyerek van. Vannak olyanok, akinek a családi háttere, miután kiderül a probléma, biztosítani tudja a felzárkozást, akár azzal, hogy a szülők megpróbálnak segíteni nekik (bár tapasztalatom szerint ez nem mindig eredményes, de ez az eset már önmagában megér egy misét), akár azzal., hogy tanárt fogadnak mellé. Kérdés, mi van azokkal a gyerekekkel, akiknek ezek a segítési módok nem adatatnak meg?
    Nekik az iskola segítségére volna szüksége, plusz foglalkozásokra, ahol fel tudnának zárkózni, pótolni tudnák a hozott hiányosságaikat. Sok esetben, és ez is sajnos tapasztalat, könnyebb leírni egy gyereket, semmint foglalkozni vele.
    Mindahogy mi felnőttek se vagyunk egyformák, a gyerekek se azok.
    És még egy apróság, attól, hogy egy gyerek csonka családban él, még jelenti, hogy deviáns lesz. Jó néhány, úgy mond teljes családban is vannak gondok, nem is kicsik, a gyerekkel.”
  • 163. Ildi81 2012. április 15. 10:34
    „Tisztelt hozzászólók!
    Magyarán Robit átvágták. Év elején még azt mondták neki, hogy nyugodtan igyekezzen, mert meglehet a gyümölcse a fáradozásának. Valóban problémás gyerek, nem tagadom. De tényleg javuló tendenciát mutatott. Járnak a családsegítőbe, otthon is többet segít, főleg mióta kiderült, hogy az édesanyjának több egészségügyi problémája van. A 81 éves nagymamájával élnek együtt, ő sem fiatal már, nem sokat tud tenni a tanya körül. Emellett Robi munkát is vállalt. Helyt állt otthon, dolgozott, és még az iskolában is javulást mutatott Mit akarnak még? Nem egy varázsütésre változik az ember, könyörgöm!!!!”
  • 162. Emberségetavilágnak 2012. április 15. 07:58
    „150. saturnus 2012.04.14. 07:28
    ???
    Eltévedtél komám. Ez nem a narancsfagyi okozta gyomormérgezés utáni szédülős nyelvkarate bajnokság.

    151. howatowabb 2012.04.14. 09:27
    Egyetértek. Ha nem beszélgetsz a gyerekkel, ha nem hallgatod meg, nem is tudsz a problémáiról, ha magára hagyod, elvadul, mint a metszetlen rózsa.
    Ez a 13 éves kiskamasz nem most lett olyan, amilyen.
    Az, hogy az édesanyja egyedül neveli, még nem lehet oka annak, hogy a gyermek nehezen kezelhető.
    Az iskola minden valószínűség szerint jelezte évekkel ezelőtt (és azóta is, folyamatosan jelzi) a problémákat.
    Ha a szülő önmagától nem tudta a megoldást, szakemberektől segítséget kellett volna kérnie.
    A legtöbb gyermekközösségben azokkal vannak problémák, (napi szinten), akik szülei nem mennek szülői értekezletre, fogadó órákra, nyílt napokra, nem tartanak folyamatos kapcsolatot a pedagógusokkal, nem partnerek a saját gyermekük nevelésében.
    Ami még kiveri nálam a biztosítékot az az, amikor a Renitens Szüleje (véletlenül betévedvén a Közösségbe) a viháncoló kölköt nagy hanggal elkussoltatja és nyakon is vágja. Büszkén, hisz ő a gondos anya/apa.
    A gyereket még a saját szülője is megalázza. Nyilvánosan. Nem csoda, ha mindezek után a gyermek minden eszközzel megpróbálja felhívni magára a figyelmet. Felvállal egy szerepet, az "osztály bolondja" szerepét.
    Az iskola nem pótolja a családot. Nem is lehet az iskolát felelőssé tenni. Nem tehet lépéseket, ha a gyermek a családban nem veszélyeztetett. Mert attól, hogy neveletlen, még nem feltétlenül veszélyeztetett. Elvileg. Gyakorlatilag viszont az, mert aki gyermekkorában nem tanulja meg a szabályokat, felnőttként is kallódni fog.”
  • 161. la-za 2012. április 15. 02:42
    „160.

    A 16 éves tankötelezettségnek mi köze a cikkhez??? De most tényleg!!!”
  • 160. howatowabb 2012. április 14. 21:08
    „Ezt a gondját hamarosan orvosolja az új oktatási törvény. Tételesen, hogy 16 év lesz a tankötelezettség. Tehát, ha nem bír vele a suli, azonnal elbocsáthatja. ASkkor anyukának él a vállán, és látja majd, mit mulasztott el akkor, amikor még nevelhető lett volna. Egyébként ott van, hogy nem ment az iskola tájára sem a gondjával. Kért segítséget? NEM! A szülők klubjába való járásra pedig lehet, hogy erősen megkérték az iskolából. Hagyjuk már! Mennyi ilyen hanyag szülő van. Nő a gyerek, mint a répa, aztán majd a társadalom megoldja!”
  • 159. sebajtóbiás 2012. április 14. 20:46
    „Egy másik jegyzethez írtam:
    13. sebajtóbiás 2012.04.13. 22:02

    12. Egyetértek, sőt. Nem csak szégyent hozhat rájuk, de akár a többiek épségét, egészségét, életét is veszélyeztetheti egy szófogadatlan, kezelhetetlen gyermek. A többi szülő nem reklamált, csak a leginkább rendetlené.
    Nekem volt egy tanítványom alsó tagozaton, aki igen problémás magatartású volt. Ha nem tetszett neki valami, simán fellökte a padot dühből óra közben. A szülei nagyon tisztességes emberek voltak, s maguktól azt mondták, nem engedik a fiukat a 2 napos kirándulásra, mert tisztában vannak vele, ez mekkora felelősség a tanítónak.”
  • 158. Anmari51 2012. április 14. 17:08
    „Anmari51
    A kirándulásről lemeradó problémás gyermekről, Robiról szóló újságcikhez hozzászólok többségénél igencsak kiverte a biztosítékot a cikk írója, talán még jobban a szülő és a gyermek nyilatkozata. Kommentelők közül néhányan leírták személyesen ismerik Robit és Anyukáját, " csupa szépet, csupa jót" egyikük sem írt! Nem eslősorban a fiú hibája, hogy olyan a személyisége amilyen sok oka van a "kezelhetetlen viselkedésének". Egyedül neveli Édesanyja már ez önmagában sok hátrányt jelent és nem csak kettőjüknek!
    Volt aki azt írta "erről a debil" gyerekről jobb fotót nem is lehetett volna készíteni, hát valóban nem lehetne őt az év gyermek szépségversenyére benevezni, de ilyet leírni róla az nem volt túl kedves megjegyzés!. Személyiségzavaros, tanulásban gyengébb képességű gyerekről van szó. Valószínű arra Ásotthalmon nincs is lehetőség, hogy képességeinek megfelelő iskolában tanuljon. Sajnos annak meg azaz ára, hogy rontja a osztályközösség tanulmányi átlagát és társai hangulatát, talán többségük nem kedveli és az sem lepne meg ha félnének is tőle, mert agresszív a viselkedése. Egy ilyen nehezen kezelhető, átlagnál problémásabb gyerekhez sokkal több türelemre, szeretetre elsősorban szülői segítségre volna szükség. Anyuka a nehéz és talán kevésbé konfortos életkörülményeik mellett él vele. Anyja egyedül neveli, de inkább csak óvja/óvná. Azonban néhány fontos dologról lekésett. Ha meghaladta az ő képességét, hogy kezelje viselkedészavaros fiát, miért nem kért segítséget már az óvodában, védőnőtől, iskolában a pedagódusoktól, gyámügytől? Nem az a legnagyobb baj, hogy a fia nem kitünő tanuló ha nem az, hogy saját nyilatkozata alapján a sok helytelen tette még neki örömet is okoz, szeret rosszindulatú lenni társaival, pimasz a tanáraival, gondolom Anyukájával is. Ha nem volna ennyi nehézség a nevelésében életkori sajátossága miatt anélkül is abban az életkorban van amikor talán nagyon kevés kivétellel igen nehéz a kamasz gyerekkel szót érteni. Lassan közeleg a pályaválasztás ideje mihez lesz kedve ennek a fiúnak. Akar e egyáltalán tovább tanulni legalább egy szakmát szerezni? Talán még most sem késő szakemberhez fordulni aki segíteni tudna terápiával változtatni a alkalmazkodási viselkedési nehézségein. Részemről drukkolok neki nagyon, hogy sikerüljön szép szóval őt jobb belátásra bírni az mindenkinek, de elsősorban neki fog javára válni.”
  • 157. NP1 2012. április 14. 16:28
    „Agáta

    "Semmi nem függ az osztályok létszámától! " - ugye ezt nem gondolod komolyan.”
  • 156. bambinaXX 2012. április 14. 15:50
    „155. Egyetértek - de hozzáteszem, hogy ha Robika nem is, de talán a 7 kimaradt közül még mehetett volna pár az előmenetele javulása, vagy jó magatartása miatt, csak így szólt a pályázat.. Az OK, hogy pályázattal akarják pótolni a hiányzó pénzt az osztálykirándulásra, így segítve a családokat - de ha pl. a 32-ből 29 mehetne az objektív (pontozott) szempontok alapján, akkor a +4-nek az iskola/oszályközösség tegye lehetővé. pl. a +4 részvételéhez szükséges összeget osszák szét az összes kiránduló (29) között.
    De hangsúlyozom: ne vigyék azt a gyereket, aki nem viselkedik megfelelően, már otthon sem!!!”
175 hozzászólás
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Jolly jokernek szánják az Erzsébet-utalványt

Februárban az országban közel 2 millió gyerek után az állam összesen 29 milliárd forint családi pótlékot fizetett ki. Tovább olvasom