Délmagyar logó

2016. 12. 02. péntek - Melinda, Vivien 1°C | 8°C

Hobbitfölde az égen összeér Szegeddel

Új-Zéland és Szeged ege összeér: ki hol jár éppen, megláthatja Kmetovics Milánt egy vitrolázórepülőben, ahogy a víz vagy épp a búzamező fodrozódását lesi. De nemcsak lesi, fotózik is, mai hobbija pár éve még a megélhetését jelentette az óceánjárók fedélzetén.
Közösséget teremt a repülés

Hatalmas kulturális érték Kmetovics Milán szerint a vitorlázórepülés, hiszen az 1920-as évek óta társadalmi szinten van jelen országunkban is. Azóta sok klub töretlenül üzemel. – Joggal lehetne minden magyar ember erre büszke. Nemcsak azért, mert jó pilótánk és híres repülőiparunk (a Góbé típusú gép például hazai gyártmány, Bessenyei Péter is ezen kezdett el repülni), hanem mert high-tech sporttá nőtte ki magát. – Ez alapvetően egy nagyon társasági sport, mert egymásra vannak utalva az emberek: egymagában senki nem tud repülni, mert egyedül nem lehet kipakolni, felhúzni a gépet, hazahozni a terepről, és még sorolhatnám – magyarázta a vitorlázórepülős.

– Látjátok ezeket a felhőket? Jó jelek, mert mindet a felszálló légáramlatok hozzák létre, most remek vitorlázóidő van! – fogadott a Szegedi Repülőtéren az Új-Zélandról épp hazatért Kmetovics Milán. – Ez egy láthatatlan világ, amely tele van élettel és mozgással, de a felhők megmutatják a levegő változásait – mutatott körbe a vitorlázórepülő-oktató. A hatalmas füves placcon pár gép is pihent: azok, amelyek – még a szúnyogirtóhoz képest is – aprók, könnyedek, mint egy elegáns madár. Egy motoros gép viszi fel ezeket a levegőbe, de akár több ezer kilométert is képesek szárnyalni, csak időnként kell a kukoricásból „begyűjteni", majd „összehajtogatva" hazahozni őket.

15 évesen lett a repülés szerelmese Kmetovics Milán, szenvedélye pedig a helyi reptérhez és a DAC 1930 – Délvidéki Aero Clubhoz kötötte. – Itt tanultam meg mindent, az autóvezetéstől a szerelési munkákig, itt csókolóztam első alkalommal, minden itt történt velem először. Többet kaptam a reptértől, mintha a kép-
ernyő előtt élnék, dolgoznék, a repülés egy elképesztő életszerű dolog – kezdte történetét.

A legnagyobb királyság

– Nem kamaszhóbort ez: eleinte az volt az álmom, hogy űrhajós legyek, majd vadászrepülő-, később utasszállító-pilóta szerettem volna lenni. Majd ebben a sorrendben foszlottak szét a remények. Akkoriban a vitorlázórepülés csak egy út lett volna, hogy bekerüljek a közegbe. De az álmok mögött nem az van, amit látunk, rájöttem: ez a sport a legnagyobb királyság. Így minden energiámat ebbe tettem végül. A másik álmom pedig az utazás volt. Pénz híján olyan munkát kerestem, amivel eljuthatok több helyre. Eleinte óceánjáró hajókon fotóztam, sok helyre eljutottam a világban. Új-Zélandra az ismeretségeimen keresztül jutottam el, először a munkámért cserébe szállást, némi költőpénzt és egy autót kaptam – beszélt arról az egykori szegedi gépészmérnök-hallgató Kmetovics Milán, miért tetszett meg neki annyira a déli félteke, hogy végül hogyan állapodott meg egy nagy cégnél oktatóként.

Vitorlázórepülővel a világ fölött
Vitorlázórepülővel a világ fölött. Fotó: Kuklis István

Miért éppen Alaszka?-életérzés

Azóta nagyjából fél évet tölt Szegeden, felet a déli féltekén: amíg nálunk tél van, addig Új-Zélandon dübörög az idény, de most „a fű se nő". – Ki nem hagynám a szegedi nyarat, itt van az igazi és a fogadott családom is, a repülősök. Amikor elindulok délről északra vagy északról délre, semmit nem „hagyok ott", csak máshol vagyok éppen. Egészséges dolog ez a féléves váltás, mert így mindent tudok értékelni, nem fásulok bele egyik életbe sem – magyarázta a 31 éves oktató, aki elhatározta: csak olyan dolgot fog csinálni, ami érdekli – mindegy, mennyire lesz az nehéz vagy könnyű.

– Sokáig a fotózásból éltem, és minden megkeresett pénzem ráköltöttem a repülésre. Ez már fordítva van. A gépben is nálam a fényképező, amikor eszembe jut, előveszem és fotózok párat. Szegeden ugyan „csak" a hobbim a repülés, társadalmi szerepvállalásból oktatok, persze, besegítek a Délvidéki Aero Clubban, hiszen kamaszkorom óta ide tartozom! De Új-Zélandon – ahova én is utasszállítóval repülök ki – ez a munkám. Sok olyan szépség van a távoli országban, ami máshol is megtalálható, de nagyon koncentráltan vannak jelen ezek a csodák, változatos a táj. Vidékei a Gyűrűk Ura- és a Hobbit-mozikból mindenkinek ismerősek. A déli szigeten élek, ami kétszer akkora, mint Magyarország, de csak egymillióan lakják. Nincs zsúfoltság, így az emberek is nyugodtabbak, lelassultabbak. Ez harmóniát jelent nekem, nagyon bejön ez a Miért éppen Alaszka?-életérzés. Jó kis hely, és messzire van: megtanultam értékelni a távolságokat – vallja.

Kmetovics Milán Új-Zélandról érkezett Szegedre. Fotó: Kuklis István
Kmetovics Milán Új-Zélandról érkezett Szegedre. Fotó: Kuklis István

Óriások földjén az ég a határ

Így amikor visszatér a vitorlázórepülős Új-Zélandra, alkalmazkodnia kell a helyi körülményekhez, például az ottani Déli-Alpok magas hegységéhez. Úgy is, hogy versenyzett is Kmetovics Milán. Ez drága mulatság, de a szegedi klubnak köszönhetően megoldotta, ugyanis közösségi módon teremtik meg az olcsó repülés lehetőségét. A pénz azonban kevés, nem csak jogosítvány kell, kisebb-nagyobb versenyekkel kell magukat kvalifikálniuk a nagyobb megmérettetésekre. Például a jelenleg Őcsényben tartott Eb-re országonként csak hat versenyző mehet, így keményen meg kell küzdeni a hazai mezőnynél is a bekerülésért.

Az elmúlt években az oktatásé a főszerep Kmetovics Milánnál, de verseny nélkül is élvez minden felszállást. – A természetben, jó társaságban vagyunk, Szegeden a repülés az egyik legnaturálisabb elfoglaltság. Elég jó tájakra lehet eljutni üzemanyag-használat nélkül, a felszálláson kívül minden a természetből kinyert energia, ami nagyon békéssé teszi: nincs zaj, nincs rázkódás, és a panorámaablak miatt körbevesz az egész táj.

Harmonikusan repül a pici gép, szinte eggyé válok vele – mondta a vitorlázórepülős. – A madarakra, a búzamező vagy a víz fodrozódásaira, a nyári portölcsérekre, a másik repülőre kell többek között odafigyelni, de ez sokaknál már ösztönösen megy. Így a vitorlázórepülés felhívja a figyelmet arra, ami körülöttünk történik, az időjárásra, és mindenre kinyitja a szemet, amit egyébként nem biztos, hogy észrevesz. Pedig egy csodálatos világban élünk.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kamionos gyorsulási verseny Vadmacskával

A Sziksósfürdői kempingben rendezett három napos XXV. Nemzetközi Kamionos Country Találkozó záró akkordja volt a gyorsulási futam a Vásárhelyi Pál utcában. Tovább olvasom