Délmagyar logó

2017. 08. 22. kedd - Menyhért, Mirjam 14°C | 24°C Még több cikk.

Kollektív gyötrődés, egyéni szenvedés

Szeged - Szuggesztív A mennyei város és szórakoztató A katona története. A Szegedi Kortárs Balett és a Szegedi Nemzeti Színház pénteki bemutatóján nem volt telt ház, de aki bejött, az végig maradt.
Hatásos a kezdés. A színpadot átlátszó fekete háló választja el a nézőktől, minden túlvilági, kivéve a zenekari árokból kiültetett szólistát, a csellón játszó Kőrösi Györgyit. Altorjay Tamás az evangélista János szerepében súlyos, óarany ruhájában egy titkos szekta szertartását is vezethetné. A Szegedi Kortárs Balett táncosai kísértetszerűen bukkannak fel, a hálóra vetített fehér betűk mintha titkokat árulnának el.

A János jelenéseiről szóló Lendvay Kamilló-művet, A mennyei várost a Szegedi Nemzeti Színház 125. jubileumi gáláján már előadták, de a hagyományos bemutató pénteken volt a nagyszínházban. A Szegedi Szimfonikus Zenekart Gyüdi Sándor dirigálta. Nem volt telt ház, de aki ott volt, ott is maradt a program végéig.

A mennyei város bár nyomasztó hangulatú – „jaj azoknak, akik a Földön laknak" – rendkívül látványos. A díszlet egyszerű, de gyakran változik, a táncosok a színházi kar énekesei között mozognak, akik végül eltiporják őket. A meggyötört emberiség megtestesítői a megsemmisülés jeleként még a ruháiktól is megválnak: a táncosok meztelenek maradnak az énekesek között.

Jelenet a Katona történetéből. Balról a főszereplő, Czár Gergely. Fotó: Schmidt Andrea
Jelenet a Katona történetéből. Balról a főszereplő, Czár Gergely.
Fotó: Schmidt Andrea

A kollektív gyötrődés után a második felvonás az egyén szenvedéséé. Sztravinszkij-Ramuz: A katona történetében a kortárs balett művészei a színház színészeivel játszanak együtt. Az abszolút központ a katonát táncoló Czár Gergely, akinek kijárt már az ekkora figyelem. Mozdulatai feszesek, ha kell, líraiak. Az ördögi Csetényi Vencel pedig olyan könnyedén veszi át felette az irányítást, hogy a néző azt hihetné: eladni a lelket nem is fáj.

Éles kontraszt hozzájuk képest Székhelyi József és Megyeri Zoltán játéka, a két színész bábfiguraként meséli tovább a történetet. A közönség jól szórakozott a komédián, nekem különösen az az ötlet tetszett, amikor a narrátor, Horváth Illés kilép a kívülálló szerepből, és párbeszédet folytat a katonabábbal (Megyeri Zoltán). Horváth Illés különben remek mesélő, ahogy egy nézőtéren ülő barátom fogalmazott – akkor sem kevés, amikor egyedül van a színpadon.

A mini-Faustban persze a kisember nem győzhet. A végére Finta Gábor nagyságúra növő, vörös színű ördög megszerzi a katonát, de előbb még megkínozza a boldogság illúziójával. Könnyed jelenet, amikor a beteg királylányt (Szarvas Krisztina) meggyógyító katona válogathatna a lányok között, mégis az igaz szerelmet választja. Aztán kiderül: ez is csak látszat.

Mindkét összművészeti produkció – rendező Juronics Tamás – alkalmas arra, hogy az egy-egy műfajt kedvencként választó, de különben nyitott néző érdeklődési körét tágítsa. Másképp mondva: metszeteket csinál a halmazok között.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Öt sertést vágtak a sándorfalvi böllérek

Sándorfalva - Öt sertés adta vérét és húsát a sándorfalvi böllérnapok programjának sikeréért.… Tovább olvasom