Délmagyar logó

2017. 09. 26. kedd - Jusztina 13°C | 23°C Még több cikk.

Kolozsvári Lajos: Vágytam erre az elismerésre

Szeged - Batthyány-Strattmann-díjas lett Kolozsvári Lajos, a szegedi szemészeti klinika professzora, korábbi intézményvezetője. Az elismerésről megjegyezte: bár nem fontosak számára a kitüntetések, erre a díjra vágyott – és nem csak azért, mert egy szemorvosról nevezték el.
Batthyány-Strattmann-díjat vehetett át március 15-én Kolozsvári Lajos, a Szegedi Tudományegyetem Szemészeti Klinikájának professzora. Az egészségügyben adható egyik legmagasabb szintű elismerést Csongrád megyében egyedül ő kapta meg.

Kolozsvári Lajos. Fotó: Karnok Csaba
Kolozsvári Lajos. Fotó: Karnok Csaba
– Nem vagyok olyan, aki él-hal azért, hogy kitüntessék. A szemorvostársaság érmeire persze nagyon büszke vagyok, hiszen azokat saját kollégáim adták, ezeken kívül azonban talán ez az egyetlen olyan díj, amelyről megalapítása óta azt gondoltam, hogy szép lenne megkapni – mondta Kolozsvári professzor. – A Batthyány- Strattmann-díjat valóban komoly elismerésnek tartom, amely csodálatosan megtalálta azt, akiről elnevezték. Egy olyan szemorvosról, aki arisztokrataként képes volt túlnőni azon, hogy egy életszemléletet kell képviselnie, és ingyen gyógyított, évente közel ezer műtétet végezve.

Az életműdíjról a szegedi professzor viccelődve megjegyezte: az, hogy megkapta, azt jelenti, hogy öreg. Hozzátette: véleménye szerint ezt nem különleges szakembereknek vagy egyéniségeknek ítélik oda, hanem azoknak, akik igyekeztek a munkájukat tisztességgel végezni. – Tudok önkritikus lenni, látom, hogy nem minden tökéletes – mondta Kolozsvári Lajos, aki szerint a szemészeti klinika nem lett olyan 18 évnyi vezetése alatt, amilyennek szerette volna.

Úttörő megoldások egykor és most
Kolozsvári Lajos professzor honosította meg Magyarországon a szemészeti ultrahang diagnosztika fejlettebb változatát, és döntő szerepe volt abban, hogy az mára rutineljárássá vált. Fiatal orvosként nagyon érdekelte ez a terület, ezért saját költségén járt külföldi tanfolyamokra, majd kezdte el alkalmazni a módszert itthon, amely nélkül ma már nagyon nehéz dolguk lenne a szemészeknek. Jelenleg szegedi lézerfizikusokkal közösen vizsgálják a szem különböző szöveteinek ultraibolyasugárzás-elnyelődését, amelyből minden bizonnyal tankönyvi adat lesz.  
– Egy ilyen pozícióban sokkal több keménység kell. A legfontosabbnak azonban azt tartom, hogy aki akarta, nyugodtan dolgozhatott és véghezvihette bármilyen tervét. Én abban a szellemben nőttem fel, hogy ha hagynak dolgozni, akkor már szinte minden rendben van. Így vezettem tehát a klinikát is.

A 66 éves professzor azt mesélte: annak idején számára nem volt kérdés, hogy orvosi pályára lép, az azonban nagyon jól jellemzi a jelenlegi helyzetet, hogy 4 gyermeke közül csak egy követte a pályán.

– Az orvosi szakma presztízse változatlanul magas: az emberek elismerik, hogy ez az a képzettség, amit a leghosszabb ideig, legnehezebben és legköltségesebben lehet megszerezni. Ehhez képest azonban a társadalmi munkamegosztásban nagyon alulértékelt a tevékenységünk. Mégsem tudom, milyen más szakma lenne számomra olyan jó, mint ez. Ami megadná azt az örömöt, amelyet az emberekkel való kapcsolat ad, és az, hogy meggyógyíthatom őket. Éppen ezért nem is gondolkodom még a visszavonuláson: dolgozok, amíg csak bírok.

Olvasóink írták

  • 1. Atlasz 2012. április 03. 16:34
    „* * * * *”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Virág-per: pakolás után újabb halasztás

Előreláthatóan idén nyáron sem nyit ki a Virág. A város továbbra sem veheti birtokba a patinás intézményt. Tovább olvasom