Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

Kónya Krisztina hiteles művész szeretne lenni

Szeged - Hiteles művész szeretne lenni, mondja a Szegedi Nemzeti Színház magánénekese, Kónya Krisztina, aki elsőként kapta meg a Hódmezővásárhely önkormányzata által a városhoz kötődő fiatal művészek elismerésére alapított Bessenyei-díjat. A tehetséges szoprán egyre nagyobb sikereket arat.
– Boldog vagyok, megtiszteltetésnek érzem, hogy elsőként vehettem át a Bessenyei-díjat, hiszen én is Hódmezővásárhelyen születtem. Ott jártam zeneiskolába, ahol hegedülni és zongorázni tanultam. Középiskolásként kerültem Szegedre, a Tömörkényben érettségiztem, majd a konzervatóriumban szereztem énekművész-tanári diplomát – mondja Kónya Krisztina, aki ma is mindkét városhoz kötődik: színházi szabadnapján, hétfőnként magánéneket tanít a vásárhelyi Péczely Attila Alapfokú Művészetoktatási Intézményben. Éveken át a szegedi operakórus tagja volt, 2007-ben Donna Annaként beugrással mentette meg a színház egyik Don Giovanni-előadását. Tavaly februárban vált valóra régi álma: magánénekesi szerződést kapott.

– Figyeltem, hogy a színház repertoárján szereplő darabokból mi az, ami nekem való, és megtanultam. Ma már nincs időm erre, csak az aktuális feladatokra tudok koncentrálni. Nem panaszkodom, rengeteg a munkám. Január első vasárnapján szóltak, hogy meg tudnék-e csinálni csütörtökön és a következő vasárnap két Adriana Lecouvreur-előadást. Nagyon örültem, hogy felkértek a címszerepre, ugyanakkor majdnem szívbajt kaptam, mert épp a Figaro házassága bemutatójára készültem, és Susanna egészen más jellegű feladat – meséli Krisztina, aki nagy sikerrel mutatkozott be a Cilea-operában. Bár korábban a Grófnét is játszotta a beavató Figaro-előadásokon, most örül annak, hogy Susanna lehet a kisszínházban.

Kónya Krisztina Adriana Lecouvreur szerepében. A szerző felvétele
Kónya Krisztina Adriana Lecouvreur szerepében.
A szerző felvétele

– Szeretnék sok szép, nekem való főszerepet elénekelni, de mellettük sok kicsit is. Először úgy volt, hogy a Kalózok című Sullivan-darabban csak kisebb feladatom lesz, végül megkaptam a női főszerepet. Hamarosan kezdjük a próbát, érdekes a zene: átmenet a musical és az operett között. Szívesen elénekelném egy igazi magyar operett primadonnaszerepét is. A színpadi feladatok vonzóbbak számomra, jobban szeretek darabban játszani, mint koncerten fellépni – árulja el Krisztina. – A mi pályánkon a tehetség csak a fejlesztendő alap, nagyon sok múlik a szorgalmon és a szerencsén is. Édesanyám gépi kötőként dolgozik Vásárhelyen, nagyon büszke rám. A férjem, Rácz Zsolt szintén zenész: szabadúszó dobos. Ha csak teheti, megnézi az előadásaimat. Nagyszerű társ, rengeteget segít, roppant toleráns, alkalmazkodik a színházi életritmusomhoz.

Szerelembe szerelmes

– 2004. március 15-én, amikor Bessenyei Ferencet Vásárhely díszpolgárává avatták, Kodály Zoltán feldolgozásában A csitári hegyek alatt című népdalt énekeltem – nagyon tetszett neki. Színpadon sajnos nem láttam, de a nevezetes filmjeit szeretem; alakításaiba is belevitte a hazafiságát. Azt is tudom, hogy Háry Jánost is játszotta a Szegedi Szabadtéri Játékokon és a Bánk bán is a nagy szerepei közé tartozott – Örzsét és Melindát én is énekeltem már. A nevét viselő díj engem arra inspirál, hogy hiteles művész legyek és ez által „adjak" a közönségnek.

Kónya Krisztina és B. Élthes Eszter. Fotó: Frank Yvette
Kónya Krisztina és B. Élthes Eszter.
Fotó: Frank Yvette

Özvegye, B. Élthes Eszter azt mondta: férje a szerelembe volt szerelmes, mindig ezzel az érzéssel élt, és ez rengeteg energiát adott neki. A hétköznap megélt, de sokszor elfojtott érzéseket mi is felerősítve mutatjuk meg a színpadon. Lehet, hogy ezért is szeretek ennyire játszani. Intenzívebben meg tudom élni a különböző érzelmeket. Csodálatos dolog, hogy az ember mindig más lehet a színpadon – vallja Kónya Krisztina

Beteljesült Gyimesi Kálmán jóslata

„Krisztinából igazi, sűrű, lírai szoprán lesz, aki megfelelő technikai felkészültség birtokában számtalan más jellegű szerepet is meg tud majd oldani. Őt és a hozzá hasonló tehetségeket ki kellene emelni, még több bizonyítási lehetőséget kellene adni nekik, akkor talán nem tűnne a fiatalok számára olyan perspektíva nélkülinek ez az ország" – nyilatkozta két éve lapunknak Kónya Krisztina énekmestere, a jeles baritonista, Gyimesi Kálmán. – Decemberben és januárban olyan sok volt a próbám és az előadásom, hogy nem tudtam énekórákra is járni, de februárban visszatérek Gyimesi Kálmánhoz. Nagyon sokat köszönhetek neki. Olyan biztos technikát tanultam tőle, amivel sokkal többre vagyok képes, mint hittem. És ami talán még fontosabb: Kálmán nemcsak énekest, hanem embert, és ezáltal művészt is nevel – hangsúlyozza a kitüntetett szoprán.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Gerendás Péter: Egy igazi művész mindig belülről motiválódik

Szeged - „Normális értékrendet" képvisel Gerendás Péter – zenében és gyermeknevelésben… Tovább olvasom