Délmagyar logó

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

László, a nagyvárosi pásztor

Szeged - Ritka mesterséget űz a szegedi Papp László: szürke marhákat terelő pásztor. Bár ma már alig akad munkája – főleg ezen a vidéken –, hivatását mindig is komolyan vette.
Pásztorokat a mai ember már leginkább csak népmesékből és régi filmekből ismer. Kihalóban van ez az ősi mesterség, amelyhez leginkább az idilli, romantikus képet kötjük: egész nap a mezőn heverészni, szalonnázni, legeltetni az állatokat. Ez vonzotta a szegedi Papp Lászlót is erre a pályára.

– Nem mondhatnám, hogy beleszülettem ebbe a munkába, hiszen a családomban majd mindenki iparos – kezdte történetét a férfi. – De faluvégen nőttem fel, közel a természethez: nyaranta csigáztam, pákásztam. Egyszer, 13 évesen egy barátom rokonánál töltöttem el két hetet, aki történetesen juhász volt. Nagyon jól éreztem magam a pusztán – azt hiszem, innen a szakma szeretete.

László, a nagyvárosi pásztor. Fotó: DM/DV
László, a nagyvárosi pásztor.
Fotó: DM/DV

László innentől kezdve már tudatosan ezt a munkát kereste. Dolgozott a Hortobágyon istállófiúként és csikósként, de volt gulyás is. Sokat olvasott és tanult a pásztorokról. Egyszer azonban majdnem feladta.

Munka ma már alig akad

Lászlónak jelenleg nincs munkája: az a kevés lehetőség, ami adódna, az is messze szakítaná a családjától. Mindent megtesz azonban a szakma népszerűsítéséért: nyáron például aktív résztvevője volt a pásztortábornak, ahol a gyerekekkel igyekezett megkedveltetni ezt az ősi foglalkozást, amely ma már kihalófélben van.

– Nem akartam alkoholista lenni – ez sajnos ezen a területen gyakori – mondta el őszintén. – Ráadásul a szakma hihetetlenül lealázott, ma már nagyon kevés a munkájára és küllemére is adó pásztor. Aki ezt a munkát végzi, inkább csak szükségből teszi.

Nem így a szegedi férfi, akiben végül mégis győzött a szakma szeretete, és elhivatottságával példaként állhat a mai napig a pásztortársadalom előtt. Bár a kevés munkalehetőség miatt ma már csak alkalmanként dolgozik, azt úgy teszi, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Szárazon is 10 kilót nyomó subáját maga készítette 6 magyar rackából, ruhája is a helyi hagyományos pásztorviselet. Szürke marhával dolgozik: volt, hogy egyszerre 302 darabos gulyát őrzött.

– A jószágot szeretni kell – fogalmazta meg szakmájának alapját Papp László. – Ezenkívül szemesnek kell lenni, hiszen ha baj van, például egy állat megbetegszik, észre kell venni, és megoldást kell találni. A pásztor ugyanis magán, illetve a kutyáján kívül másra nem számíthat. Bírni kell a hideget-meleget és az egyedüllétet, és soha nem szabad elfelejteni: mindig a jószág az első, csak utána jöhet az ember.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Adattisztítási fejlesztés a szegedi Scriptumnál

Az elektronikus szótárairól ismert szegedi Scriptum Informatika Zrt. lezárta ügyféladat-kezelés… Tovább olvasom