Délmagyar logó

2017. 09. 23. szombat - Tekla 11°C | 19°C Még több cikk.

Megrendülve emlékeznek a szegediek Gregor Józsefre

Zarándokhellyé változott szombaton és vasárnap a Széchenyi tér, ahol a városháza előtt két napra felállították Gregor József bronz mellszobrát. Szegediek százai vittek virágokat és gyújtottak mécseseket, így emlékezve a nagy énekesre, a város legnépszerűbb emberére.
Székhelyi József vigasztalja Gregor József özvegyét a városháza előtti megemlékezésen. Fotó: Schmidt Andrea
Babakocsit toló kisgyermekes párok, bottal járó idős, beteg emberek is elzarándokoltak a hét végén a Széchenyi térre, ahol a városháza előtt a népszerű basszista szobrát felállították. Szombaton estefelé sok fehér krizantém, rengeteg égő mécses is jelezte: megrendülve búcsúztak a szegediek a pénteken elhunyt Kossuth-díjas operaénekestől, a város díszpolgárától. A színház művészbejárójánál is többen mécsest gyújtottak.

„Mindenkihez volt egy jó szava"

– Nagyon szerettem Gregor Józsefet. Nemcsak kivételes művész, hanem csupa nagybetűvel EMBER volt. Ezért tartottam fontosnak, hogy most eljöjjek. Sokszor láttam színpadon és koncertpódiumon is, rettenetesen fog hiányozni. A Hegedűs a háztetőnben Tevje szerepében láttam utoljára színpadon. Sokáig a Csongrád Megyei Titkárnők Egyesületének voltam vezetőségi tagja, akárhányszor hívtuk, mindig eljött hozzánk a feleségével, Marikával együtt. Nem volt felvágós, rátarti, hanem mindenkivel közvetlenül tudott beszélgetni, ezért mindannyian nagyon szerettük – mondta az egyetemen titkárnőként dolgozó Román Lajosné, aki mécsest gyújtva emlékezett a Széchenyi téren.

– 27 éves korom óta ismertem Jóskát, nagyon tiszteltem, jó barátságba is kerültünk. Amikor súlyos beteg lettem, mellém állt és biztatott. Még ő kérdezte tőlem: Ugye nem hal meg az én barátom? Én életben maradtam, ő pedig elment – sírta el magát a rokkantnyugdíjas Molnár György, majd A varázsfuvola Sarastróját említette, mint számára a legemlékezetesebbet a basszista szerepei közül. – Mindenkihez volt egy jó szava, mindenki ismerte. Sándorfalván jártam körtét vásárolni, ott is olvasták a Délmagyarban a szomorú hírt. Náluk is megfordult vevőként, ők is nagy szeretettel emlékeztek rá. A világ legtermészetesebb dolga, hogy kijöttem a Széchenyi térre emlékezni. A temetésén is ott leszek. Köszönöm az önkormányzatnak, hogy a szobor kihelyezésével lehetőséget teremtett a tisztelgésre. Talán halkan szólhatott volna egy zenés összeállítás is a lemezfelvételeiből.

A szeretet és tisztelet lángjai. Szegediek százai gyújtottak mécsest Gregor József mellszobránál. Fotó: Schmidt Andrea
„Fogtam a kezét"


Leánya, Renáta kíséretében dr. Takács Mária, Gregor József özvegye is kijött a térre mécsest gyújtani. Barátok, ismerősök, tisztelők mentek oda hozzá, hogy részvétüket nyilvánítsák. Székhelyi József színigazgató is próbálta vigasztalni Marikát, aki heteken át virrasztott férje betegágya mellett, nagy szeretettel, gondosan ápolta, de orvosként tudta, hogy nincs sok remény. Gárdonyból hazatérve az utolsó két hétben Gregor József nem akart kórházba menni, ott sem kapott volna jobb ellátást, mint szegedi otthonában.

– A halála pillanatában is fogtam a kezét. Annyira hiányzik – mondta a barátoknak könnyeivel küszködve Marika, akinek rosszulesett, hogy az egyik bulvárlap címlapján férje halála napján valótlanul azt írták: Gregor Józsefet leánya, Bernadett ápolja. Holott akkor már több mint egy hete nem látták egymást, a népszerű színésznő telefonon tartotta a kapcsolatot édesapjával, és mindennap érdeklődött az állapota felől.

A Szegedi Operabarátok Egyesületének nemrégiben megválasztott titkára, Visy Csaba fizikai kémikus, egyetemi tanár és felesége egy-egy szál fehér rózsát hozott, majd mécsest gyújtott a Széchenyi téren. – Mindketten operaszerető szegediek vagyunk, Jóskát legelső fellépése óta láttuk és becsültük. Azzal is kifejezésre szerettük volna juttatni megrendülésünket, soha el nem múló tiszteletünket a nagy művész iránt, hogy eljöttünk ide a kegyelet egy-egy szál virágjával – mondta a professzor.

A művész özvegye fogadja Visy Csaba és felesége részvétnyilvánítását. Fotó: Schmidt Andrea
„Mindig önmagát adta"


– A vígoperai szerepei voltak számomra a legkedvesebbek, de ilyenkor, a gyász pillanataiban felidéződnek a katartikus drámai alakításai is. Csodálatos volt például Fiescóként a Simon Boccanegrában vagy A varázsfuvolában Sarastróként, és szinte minden alkalommal, amikor csak megszólalt – tette hozzá a professzor felesége, aki szerint Gregor József titka az volt, hogy mindig önmagát adta. Akkor is, amikor komédiázott, és akkor is, amikor emelkedett volt. – Ugyanakkor művészi alázat is jellemezte minden fellépését. Mindig emberi maradt, nem hordta fönn az orrát. Közöttünk járt, találkozhattunk vele a villamoson, a boltban. Sose felejtem el, még fiatal tanárként Tarjánban tanítottam, épp bevásároltam, amikor egyszer csak zengő basszusán megszólalt a gondolák közül: Csókolom! Közvetlen, kedves egyénisége mindannyiunknak hiányozni fog – emlékezett Visy Csabáné.


Pénteken lesz a temetés

Stanzel Antal szegedi autodidakta szobrász még a hetvenes években Vaszy Viktor kérésére mintázta meg a már akkor rendkívüli tehetségnek tartott fiatal basszistát. Három évtizeddel később, Gregor József 65. születésnapjára az önkormányzat öntette bronzba a mellszobrot. Kerek Attila, az önkormányzat protokollfőnöke szervezte meg a városháza előtti megemlékezést, tőle tudtuk meg, hogy Gregor József temetése pénteken lesz a Belvárosi temetőben, a város által biztosított díszsírhelyen. A gyászszertartás pontos kezdési időpontjáról a napokban döntenek. 

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Bírósághoz fordult az M5-ös régésze

Munkaügyi bírósághoz fordult az M5-ös autópálya ásatásainak koordinátora. Szalontai Csaba azt… Tovább olvasom