Délmagyar logó

2017. 04. 25. kedd - Márk 6°C | 20°C Még több cikk.

Meséltek az egykori szegedi srácok

Rövid beszélgetésre találkozott tegnap a köztársasági elnök az 1956-os forradalom szegedi szervezőivel. Sólyom László kérdezett, a hajdani egyetemisták meséltek neki.
Szolcsányi János akadémikus, a pécsi egyetem orvosprofesszora idézte fel a MEFESZ megalapításának pillanatait Fotó: Schmidt Andrea
Az alapítók emlékeztek tegnap a szegedi egyetem bölcsészkarán a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének (MEFESZ) megalakulására. A szemtanúknak rövid találkozót szerveztek az egyetemi ünnepségekre érkező Sólyom László köztársasági elnökkel. Az Egyetem utcai épület körüli utcákat és a konferenciateremhez vezető bejáratokat lezárta a biztonsági szolgálat. A beszélgetésre a sajtómunkásokat sem engedték be. Az udvar felől közelítettünk. A teremben egy tűt sem lehetett leejteni, legalább hetven egykori diákforradalmár érkezett a jeles eseményre. Akinek nem jutott hely, a kávézó töpörtyűs pogácsáival vigasztalódott.

– Az államelnök közvetlen szavakkal kezdeményezett beszélgetést az egykori „szegedi srácokkal". Ők a kérdéseire sztorizgatnak a forradalom születéséről. Keveréke ez az emlékeknek és az értékítéletnek. Többen arról beszélnek, mit jelent 1956 önmagában a mai magyarságnak és a világnak – közvetítette a történéseket az ajtó előtt állóknak Vető Miklós egykori jogászhallgató. A hetvenes éveit taposó filozófiaprofesszor felidézte, hogy ő volt az alapítók közül, akit a társai kinyomtak az épület ablakán, amikor a tömeg követelte, hogy verjék le a vörös csillagot. A magasból tudósított a tömegnek, hogy jön a segítség, vagyis a tűzoltók. 1957-ben Franciaországba menekült, azóta ott él.

– Én is megléptem volna, de nem maradt időm, letartóztattak. Én lettem a Kiss Tamás-féle „buli" másodrendű vádlottja, négy évet ültem – fogalmazott szavaiban némi iróniával, Tóth Imre. Az elnök szűk fél óra múlva megköszönte a beszélgetést. A biztonságiak gyűrűjében sietett át az egyetemi ünnepségre a tanulmányi központba. Az ötvenhatosok követték. Két hajlott hátú asszonyt hallottunk a folyosón összesúgni: „Bizony, ha egy másodperccel előbb lőnek, ott haltunk volna meg."

Amilyen meghitten emlékeztek az ötvenhatosok egymás között, annyira elzárkóztak az újság elől. Legtöbben arra hivatkoztak, hogy nem méltók a megszólalásra, meg hogy a nyilvánosságnak erről soha nem beszéltek. Végül Ambrus János Svájcban élő orvost bírtuk szóra, aki szerint közvetlen hangnemben beszélgettek Sólyom Lászlóval. „Nem gondoltam, hogy ilyen bensőséges összejövetelre kerül sor. Mintha nem is a köztársaság első embere lenne!"
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Százmilliók útját vizsgálják

Tanúként hallgatta meg a rendőrség annak a cégnek a vezetőjét, amely az M5-ös autópálya nyomvonalán… Tovább olvasom