Délmagyar logó

2017. 06. 24. szombat - Iván 19°C | 33°C Még több cikk.

Mézédes romantikával ötvözött bódító nosztalgia

Szeged - Kálmán Imre három felvonásos nagyoperettje, A cirkuszhercegnő hosszú menet a Szegedi Nemzeti Színházban: fél 11-kor ért véget a pénteki premier. Alapos húzással talán feszesebb, élvezetesebb lehetne a produkció.
Toronykőy Attila sok jó saját és néhány kölcsönzött rendezői ötlettel állította színpadra a 125 éve született Kálmán Imre nagyoperettjét, A cirkuszhercegnőt. A rengeteg geg, sziporka, szín, forma, stílus azonban nem áll össze teljesen egységes egésszé, mintha nem sikerült volna eldönteni, igazából milyen is legyen a produkció: az illúziókeltés, a mézédes romantika és a bódító nosztalgia keveredik benne a ripacsériával, az abszurdba hajló játékkal.

Pedig a szüzsé operettesen egyszerű: a kitagadott herceg, aki szerelmi bánatában egy vándorcirkuszhoz szegődik, Mister X néven világkarriert fut be. A látványos produkciója iránti érdeklődést csak fokozza a soha le nem vetett fekete álarc, amelyben veszélyes mutatványát előadja. Találkozik régi szerelmével, a megözvegyült Fedora hercegnével, aki – egy intrikus áldozataként – feleségül megy hozzá, nem is sejtve, hogy újdonsült férje azonos Mister X-szel, a cirkusz titokzatos sztárjával...

Gyakran igazi cirkuszi sátorban játsszák a darabot, hogy minél izgalmasabban megmutathassák a manézs különös világát. Ha a cirkuszt nem is, legalább egy artistát vagy egy kaszkadőrt hiányoltam a produkcióból, amelynek legnagyobb látványossága így egy gólyalábas tűzfújó marad.

Negyvenet terveznek

A cirkuszhercegnőből a tervek szerint negyven előadást tűz műsorra a színház, a címszerepet alakító Rálik Szilvia operaházi és külföldi elfoglaltságai miatt ebből várhatóan nyolcat-tízet tud majd vállalni. Fedoraként szombaton Dér Krisztina, vasárnap Merényi Nicolette, Mister X-ként Kiss Zoltán, Toni szerepében Kiszely Zoltán is bemutatkozott. Pásztor Erzsi váltótársa Vajda Júlia lesz. Az operettet Molnár László mellett Kardos Gábor és Koczka Ferenc dirigálja.

Szerencsére Rálik Szilvia minden szempontból jó választás a címszerepre, gyönyörűen énekelte már Fedora belépőjét is. Ha kell, a kórus és a zenekar felett is könnyedén száll a hangja, szövegmondását is érteni, csinos, tudja viselni Varsányi Anna kosztümtervező egyszerű, mégis elegáns ruháit. Mister X-et Kóbor Tamás kissé unalmasan, sterilen alakítja, nem sok titokzatosság van benne, kell még tréningeznie, ha igazi bonviván szeretne majd egyszer lenni. Éneklése sem olyan meggyőző, hogy merev, sablonos játékát és időnként érthetetlen prózáját feledtesse. Cirkuszról lévén szó, a táncos komikus és a szubrett tánc helyett monociklivel köröznek (lásd biciklis verzióban Eszenyi Enikő Marica grófnőjét). Márkus Judit helyes, kedves, mosolygós Miss Mabel, azonos magasságba lendíti a lábát a tánckarral, talán csak éneklése hat kissé musicalesnek. Bánvölgyi Tamást tehetséges kezdőként dobták a mély vízbe, amikor Toni Schlumberger szerepét neki osztották – becsületére válik, hogy nem merül el, de a táncos komikusságot még tanulnia kell. Janik László Harlekin-jelmezben karakteres cirkuszigazgató, Bátki Fazekas Zoltán is jó intrikus.

Amikor hullámzó tempójú, két hosszú felvonás után a harmadikban Pásztor Erzsi (Carla Schlumberger) és Székhelyi József (Pelikán) is színpadra lép, olyan érzése van a nézőnek, mint amikor egy zsúfolásig teli, áporodott levegőjű szobában végre kinyitják az ablakot, és megérkezik az első felszabadító, friss fuvallat. Megtelik élettel a színpad, szívből lehet nevetni. Nincs káprázatos énekhangjuk, mégis az a sláger – A régi Budapest –, amit ők dalolnak, valahogy szebbnek tűnik az összes többinél. Még egy kis ripizést is meg lehet bocsátani nekik.

Egy szigorú dramaturg sokat segíthetett volna a sűrítésben, a játék tempójának megtalálásában. A profi tervezőnek, Juhász Katalinnak köszönhetően a forgószínpadra rakott színpadkép mutatós, sokoldalúan használható.

A pénteki premieren Molnár László szenvedéllyel dirigálta a finoman muzsikáló Szegedi Szimfonikus Zenekart, amely azonban mintha kissé vékonyan, kamaraegyüttesként szólt volna. Az ének- és tánckarra nem lehet panasz, alaposan kivették részüket a játékból.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Pénteken nyitott a szegedi korcsolyapálya

Szeged - Sok diák lógott az iskolából, csak azért, hogy az elsők között korcsolyázhasson a szegedi… Tovább olvasom