Délmagyar logó

2017. 08. 17. csütörtök - Jácint 17°C | 31°C Még több cikk.

Polgármesternék az erőszakról

Csak a jéghegy csúcsa, ami látszik: a becslések szerint tíz esetből talán ha egy válik nyilvánossá, s a családon belüli erőszak áldozatainak kilencvenöt százaléka nő. Csongrád megye négy polgármesternéjét, vagyis a politikával sajátos viszonyban álló asszonyokat kérdeztük arról, mit tudnak a családon belüli erőszakról, milyen kiutat mutatnának az ilyen csapdába esett nőknek.
– Orvosként sokféle élethelyzettel találkozom, s azt tapasztalom, a szűk család problémájának tekintik az emberek a lakás falain belüli erőszakoskodást – vázolja kiindulópontját Botkáné dr. Lugosi Andrea, Szeged polgármesterének neje. – A házastársak közötti fizikai agressziónál is aggasztóbbnak tartom a kisgyerek bántalmazását. A külsődleges jelek nem mutatják, de a lelki terrorizálás sokkal gyakoribb, mint a tettlegesség. E problémák megoldásához szemléletváltás kell, de a jogi következményeket is ki kell dolgozni.

– Nincs saját tapasztalatom a családon belüli erőszakról – jelenti ki a pedagógusként dolgozó Lázárné Megyeri Zita, Hódmezővásárhely első emberének felesége. – De talán a gyerek a legveszélyeztetettebb, a legkiszolgáltatottabb a munkahelyi stressz, vagy a létbizonytalanság miatt feszült szülei esetleges indulatainak. Nem tudom elképzelni, hogy két értelmes ember, aki összekötötte az életét, problémái megoldására ne tudná elkerülni a legegyszerűbb és leggyávább formát, a fizikai agressziót. Két felnőtt ember a köztük lévő konfliktust megoldhatja, ha beszélget, de ha ez kevés, akkor a barátok és családtagok, esetleg szakember segítségét kéri. Mert kényszerrel nem tartható fönn egy párkapcsolat. Ennek tudatosításában a médiának nagy szerepe van.

– A kórházban tapasztaltam, hogy létezik a házastársak között fizikai és lelki hadviselés – mondja a higiénikusként dolgozó Szirbik Imréné, a szentesi polgármester házastársa. – Ha a nő dolgozik és saját keresettel rendelkezik, akkor nem annyira kiszolgáltatott az erőszakoskodó férfinak. A toleranciának kellene erősödnie a házastársak között. Nem szabad szó nélkül hagyni egyetlen olyan esetet sem, mely a családon belüli erőszakra utal, de a jogalkotásnak is követnie kellene azt, ami az otthonok falain belül történik.

– A tettlegesség, a lelki terror sajnos a mai magyar otthonok egyharmadában jelen van – véli a családi vállalkozást irányító dr. Nagy Anna, Buzás Péter makói polgármester felesége. – Jórészt az italozó életmód vezet addig, hogy a nőt bántja a férfi – talán azért, hogy így is mutassa, ki az úr a háznál. De nem ritka, hogy az asszony is erőszakoskodik a nála gyengébbel, a gyerekével. Ha elcsattan az otthon falai között egy pofon, az nem biztos, hogy „nyolcosztályos kategória". Jól szituált és értelmiségi családokról is kiderülhet, hogy például a túlhajszolt életmód miatt keveset beszélgetnek, a feszültség halmozódik, s a végén valamiféle tettlegesség zárja le a vitát. Pedig nincs olyan indok, amivel igazolni lehet egy másik ember bántalmazását. Éppen ezért a fizikai és a lelki terrort nem lenne szabad tűrni. Fel kéne oldani az ahhoz vezető konfliktust, például azzal, hogy beszélünk, beszélünk, beszélünk.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megmenekült a Virág cukrászda

György Attila azt mondja, már megegyezett a Virág cukrászda felszámolását kezdeményező céggel. A… Tovább olvasom