Délmagyar logó

2017. 07. 22. szombat - Magdolna 20°C | 34°C Még több cikk.

Ságvárizmus

Je suis Ságvári címmel indítottunk sorozatot: Szeged elit gimnáziumában végzett diákok, egykori és jelenlegi tanáraik emlékeit gyűjtjük össze. Ezúttal egy szülő gondolatait közöljük.
Hol is kezdjem? Mert én már „öreg" diák vagyok, a fiam tizedikes a Ságváriban. Amikor a szüleim beírattak a „kis Ságváriba" – számukra egyszerűen a körzetes iskolába –, megszólaltak a vészmadarak: „Nem fogja bírni!" Aztán olyan jól bírtam, hogy 8 évig kitűnő voltam, és még 4 évig a „nagy Ságváriban" is, ahová természetesen már egyenes út vezetett. És hát hová mehettem volna tovább, mint a sulikat fenntartó egyetem természettudományi karára! 17 évet tudok felfűzni az életemből erre a szálra, és még kettőt a fiam életéből. Ezt a közel 20 évet nem adom!

Még a tojáshéj a fenekünkön volt, de már halmazelméletet, számrendszereket tanultunk akkor, amikor egy számítógép egy egész szobában fért csak el. A házi feladatot az egyetem használt lyukkártyáin oldottuk meg. Mi voltunk az első angolos osztály a francia hagyományok mellett. Gabi néni a nagy Ságváriból járt át, és tanított minket 6 évig, és még 4 évig a gimiben. Ma már természetes, de akkor nagy dolog volt, hogy harmadikban szinte mindenkinek megvolt a középfokú nyelvvizsgája. Én itt tanultam meg Tan bánál síelni, Béla néninél röplabdázni, engem még tanított Kánitz tanár úr, Kakuszi tanár úr, Molnárné Etike néni, és jártam Szécsi Jóska bácsi énekkarába. Pál Deskével mi vezettük a TÖTISÁRÁT, és igen, mi töriórán 1986-ban beszélhettünk arról, hogy 56-ban nem minden úgy történt, ahogy az a tankönyvben le van írva…

Amikor a fiam befejezte a nyolcadikat, fel sem merült, hogy máshová megy. „Muszáj volt", hogy felvegyék! Hogy keresse meg az anyját és kedvenc fizikatanárát a tablókon, hogy jelöltektől is tanulhasson – igen, mert a változatosság fontos –, hogy ne féljen érvelni, kiállni magáért és másokért, elmondhassa, amit gondol, és ha megkerüli Tan bát a sípályán, akkor megkapja a „beosztását" a „Kóvályogsz itt fiam, mint…" kezdetű ikonikussá vált mondattal. Mert 60 év már hagyomány, 60 év már múlt, lassan történelem, és ebből nekem 19 év SÁGVÁRIZMUS jutott. Hagyják meg ezt nekem, nekünk, hagyjanak minket, ságvárisokat békén!
Pintér Márta
1982–1986 ságváris öregdiák, most ságváris anyuka

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kelemen Zoltán ma már többet énekel az Operaház produkcióiban, mint Szegeden

Scarpia szerepét énekli a színház új Tosca-produkciójában Kelemen Zoltán, akinek olyan sok feladatot ad az Operaház, hogy azon gondolkodik, megérné lakást vásárolnia Budapesten. Tovább olvasom