Délmagyar logó

2017. 01. 23. hétfő - Zelma, Rajmund -8°C | 4°C Még több cikk.

Superbutt + Cadaveres + Out of Memory + Blindman’s Buff

- Megjött az amerikai zenekar! – rohan be lélekszakadva Darvasi Tamás Líviusz szegedi rockmenedzser a Garaboncziás melletti olasz étterembe, a budapesti zenészek kezében pedig megáll a kanál.
Milyen amerikai zenekar? Egészen eddig azt hittük, hogy itt Superbutt-koncert lesz, már rég be is pakoltunk a klubba, megvolt a hangbeállás, az első fellépő nemsokára kezd, aztán mi jövünk, csak még át kellett ugrani egy minestronéra ide, a szomszédba, hogy mégse teljesen üres gyomorral ugráljon meg kiabáljon az ember. De akkor lehet, hogy valamit rosszul tudtunk, mert van ugyan egy szegedi és egy temesvári nyitóbanda is, de amerikaiakról mostanáig nem volt szó.

- Pedig itt vannak, most álltak be a klub elé egy kisbusszal – érkezik az újabb információ, és valóban, annyi apró kiegészítéssel, hogy a kisbusz nem kaliforniai, hanem újvidéki rendszámú, a belőle kikászálódó társaság pedig amerikai helyett valójában szerb crustpunk-zenekar, bár a bejáratnál speciel tényleg angolul kérdezték meg, hogy jó helyen járnak-e.


Mint kiderül, kisebb Európa-turnéról tartanak hazafelé, jobbára foglaltházakban játszottak Olaszországban, Ausztriában meg Németországban és hallották, hogy van itt Szegeden egy hely, ahol szinte mindennap történik valami és szívesen látják a kisebb-nagyobb külföldi csapatokat is. Állítólag régebben valamikor egy helyi szervezővel is emaileztek, úgyhogy próba-szerencse alapon idejöttek, ha már úgyis útba esik a város a hazaúton. És ha próba, legyen szerencse, miért is ne, attól senkinek sem lesz rosszabb ha van még egy zenekar a programban, szerb, román, magyar, csináljuk spontán Bácska-Bánát metálfesztivált. Colos, a klubtulajdonos feldob még egy láda sört az újonnan érkezetteknek, mi rendelünk nekik valami ételt és mindenki boldog. A szerbek különösen, fent említett crustpunk, azaz izgalmas és előremutató zenei elemekkel operáló, mindezekkel együtt az átlagember számára azonban összességében tökéletesen hallgathatatlan produkciójuk ugyanis még sikert is arat. Merthogy a Garaboncziás nem átlagemerek gyülekezőhelye. Colos klubtulajdonos konkrétan oda-vissza felszántja a táncparkettet, az előadás végeztével pedig újabb láda sört dob fel. A közönség pedig lelkes, végig, egész este. A saját koncertünk legkedvesebb momentuma az első sorban álló lány, aki led-kijelzős programozható övcsatjába (hmm, igen, ilyen is van) betáplálta a Superbutt nevét, és büszkén mutogatja, köldökpiercingjével együtt. Köszönjük!


Mint a legutóbbi, fél évvel ezelőtti klubkoncert fent ecsetelt történéseiből is látszik, Szegedre mindig jó jönni. Persze mindenhova az, de Szegedre még csak nem is tart sokáig, mióta végig van autópálya és nem kerül egymillió forintba ötven kilométert menni rajta, mint annak idején, amikor az M5-ös Európa legdrágább sztrádája volt állítólag. Valójában persze csak ezerötszáz volt az ár, vagy valami hasonló és a hossz is inkább nyolcvan kilométer lehetett, mint ötven, de az akkori pénztárcához képest így is horribilisnak tűnt. És a Kiskunfélegyháza utáni szakaszon, a régi 5-ösön a kamionok közötti szlalomozásról még nem is beszéltünk. Igaz, Csongrád megye határa után nem sokkal, a megfelelő településen áthaladva mindig elő lehetett venni a sztorit, miszerint Molnár Gergely budapesti zenekari technikus és nyomdai szakember, a fővárosi metálzenekarok szórólapjainak és egyéb reklámhordozóinak állandó gyártója annyira híres önzetlenségéről és jó szívéről, hogy még a balástyai rémnek is személyesen cipelne le a hátán ötszáz darab A2-es plakátot és adna húsz százalék kedvezményt az árból, ha szépen kérnék rá. Mindez azonban már a múlté.

Molnár Gergely zenekari technikus és nyomdaipari vállalkozó ugyan még mindig adna húsz százalék kedvezményt, az utazás Budapest és Szeged között azonban kényelmes másfél órává rövidült, benzinkutas megállással együtt. Ha ilyen ütemben fejlődik a közlekedés, szép lassan azt a majd évtizedes tervet is megvalósíthatjuk, hogy felszerelünk négy kereket a szegedi éjjel-nappali bisztró oldalára, és a busz után kötjük, hogy elhúzhassuk magunkkal mindenhova, ahová megyünk. Igen, arra a piros kis pavilonra gondolunk, ahol a százféle burger van, sonkával, gombával, szalámival meg kapros ráksalátával, és aminek se a nevét, se a címét nem tudjuk, de mindig megtaláljuk, mert csak egyenesen kell menni a villamossínek mentén és egyszercsak ott lesz. A parkoláshoz pedig be kell hajtani a mellette lévő egyirányú kis utcába a forgalommal szemben pár méternyit. Feltehetően most csütörtökön, október 22-én is be fogunk, valamikor éjjel, a Garaboncziás-beli koncert után, optimális esetben a velünk együtt fellépő Cadaveres zenekarral együtt. Én már most szólok, hogy dupla hússal, baconnel és sok sajttal szeretném kérni...

Olvasóink írták

  • 2. Sada1988 2009. október 21. 20:32
    „Az a kis piros pavilon lassan lelesz durva sajnos :(”
  • 1. Szecskamester 2009. október 20. 18:55
    „SZevasz Liviusz!! :)”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kaszinótól fél a Jobbik Tiszaszigeten

A Jobbik szerint kaszinó épül Tiszaszigeten azokon a telkeken, amelyeket egy izraeli kötődésű cégnek áron alul adott el az önkormányzat. Tovább olvasom