Délmagyar logó

2017. 12. 14. csütörtök - Szilárda -1°C | 8°C Még több cikk.

Szökevények a vadasparkban

Szökés, álcázás, lasszóvetés, csapda, köpködés – nem egy krimi elemei, hanem képek a Szegedi Vadaspark életéből. A rafinált állatokról és a tanulságról Veprik Róbert igazgatóhelyettessel beszélgettünk.
Veprik Róbert. Fotó: Gyenes Kálmán
– Aki olvasott már Gerald Durell-könyveket, az tudja, hogy fantasztikus dolog állatkertben dolgozni – fogalmazott Veprik Róbert, a Szegedi Vadaspark igazgatóhelyettese, amikor állatkerti kalandokról faggattuk. – Mint minden állatkertben, így nálunk is megesik, hogy az állat ügyesebb egy ideig az embernél és túljár az eszén. Nekünk viszont az a dolgunk, hogy felülkerekedjünk.

Trükkös mumus

A vadaspark dolgozói számára a japán makákó az egyik legnagyobb mumus. Amikor az állatok mostani, tóval és fákkal ellátott kényelmes kifutója készült, viszonylag szerény kerítést építettek, mert úgy gondolták, a tágas tér tetszik majd az állatoknak, és nem próbálnak szökni. Tévedtek. A költözésnél a vezérhímet és az alvezéreket elaltatták, de a kisebb testű majmokat csupán ládába zárták, és onnan engedték az új kifutóba. A majmok villámgyorsan ugrottak át kerítésen, villanypásztoron, és letelepedtek a környező fákon. Szerencsére a vezérhím a makákók számára szent, nélküle nem tesznek semmit. Amikor a vezér felébredt, észrevette a villanypásztort, és nem ment a csapata után. Inkább visszahívta a szökevényeket.

Banáncsapda

Ebben a csapatban volt egy majom, akit a többiek kirekesztettek, ezért más társaságot keresett: kijárt a látogatótérbe és az emberekkel barátkozott, fagyizott, chipset eszegetett. Ezt a park munkatársai nem nézték jó szemmel, de az állat olyan furfangos volt, hogy amikor közeledni látta Gősi Gábor igazgatót vagy Veprik Róbertet, rögtön visszatért a helyére. Akár napszemüveggel, akár esőkabáttal álcázták magunkat, a majom vagy a lépések hangját, vagy a mozdulatukat, szagukat ismerte meg – mindig túljárt az eszükön. Végül egy banán lett a veszte. A gyümölcsért besétált az élve fogó csapdába, és nem csak a csapda, hanem a vadaspark ajtaja is becsukódott mögötte. Azóta már egy másik állatkert gondozóit bosszantja.

Emberre veszélyes állat még sosem szökött el, igaz, ők komolyabb őrizet alatt állnak. A szelídebbek viszont rögtön észreveszik, ha valami miatt rövid időre nem működik a villanypásztor.

Zöld eső

– Amikor hét éve a vadasparkba kerültem, a kollégáim azt mondták, hogy a tapír veszélyes, lelketlen állat, ha teheti, megtapossa, megharapja az embert. Egy nap éppen én voltam az ügyeletes, amikor a tapír megszökött. Pánikba estem. Amikor végre megtaláltuk, békésen legelészett a lámák mellett, és egy nagy rekesz salátával be lehetett csalogatni a helyére. Azóta tudom, hogy az egyik legkedvesebb, legnyugodtabb állat – mesélte az igazgatóhelyettes.

Legutóbb a kispanda döntött úgy, hogy a kifutóján kívül tölti az éjszakát, egyik éjjel pedig a láma szabadult ki, akit mint a cowboyfilmeken, a nyakába lasszót vetve kísértek helyére a park munkatársai.
A láma nemcsak szökni, köpködni is tud. A kicsi születésénél a köldökcsonkot kellett fertőtleníteni, ezért Róbert arra kérte fiatal kollégáját, hogy hozzon két esőkabátot. – Hiszen nem esik – gondolta a tapasztalatlan gondozó, így ő védelem nélkül lépett a lámához. Sokáig mosta hosszú hajából a zöld gyomorváladékot, a lámaköpetet.


Tanulság

A parkban történteket nem pusztán a szórakozásért mesélik: a vadasparkban állatkerti gondozókat is képeznek, és a sztorik az órákon is elhangzanak, hogy a tanulók okuljanak elődeik kalandjaiból. 

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mindhalálig dzsessz

Tegnap délelőtt érkezett meg a szegedi Dóm hotelbe George Benson. A turné menedzsere, Billy Heaslip… Tovább olvasom