Délmagyar logó

2017. 01. 16. hétfő - Gusztáv -5°C | 1°C

Tojáshéjakkal zár a 25. THEALTER

Szeged - A pokoli kánikula sem tudta visszariasztani a független színházak legelszántabb rajongóit, rendre telt házak előtt játszották a 25. THEALTER Fesztivál előadásait.

A közel hetven eseményből álló rendezvénysorozat a ma 21 órakor kezdődő díjkiosztóval és az azt követő utolsó produkcióval, a Tojáshéjakkal zárul.

Elképesztő kihívást jelentett az összes produkciót végignézni, erre valószínűleg csak a zsűri tagjai, a hivatásos kritikusok, fotósok, blogírók vállalkoztak.

A sok előadás közül kiemelkedett a fesztivál díszvendége, a tehetséges fiatalokból álló k2 Színház három produkciója. A Stúdió K-val közösen, mai olvasatban előadott Dürrenmatt-dráma, a Bakfitty címmel játszott A nagy Romulus többek között a bürokrácia és a hatalom kacagtató kifigurázásával hatott. Az aktuális poénok közül az „örüljön, hogy vasárnap is nyitva tartunk" szólt talán legnagyobbat. A k2 csapatának Szkénével közös Züfec című fergeteges előadását nemcsak a nyitott nézőknek, hanem a közpénzből selejtet gyártó önelégült színházcsinálóknak is ajánlani lehetne.

A pazar felhozatalból akkor még nem említettük a Pintér Béla Társulattól a Bárkibármikort – az öniróniában is zseniális Csákányi Eszterrel. Talán ennek a produkciónak a jegyeiért folyt a legnagyobb harc, olyan sokan szerették volna látni, akár duplázhattak volna.
 

Bebocsátásra várva - a régi zsinagóga szinte minden előadásra megtelt. Fotó: DM
Bebocsátásra várva - a régi zsinagóga szinte minden előadásra megtelt. Fotó: DM


Nagy Zsolt címszereplésével mutatta be a Szkéné a zsámbéki bázissal és a MASZK-kal szövetkezve a KOHLHAAS-t. Az öntudatos lócsiszár régi történetéről azt hihettük a rendszerváltás idején, hogy a szocializmus bukásával örökre aktualitását vesztette.

Eltelt negyedszázad, és mellbevágóbbak a jogállamról, szabadságról szóló mondatai, mint az átkosban. A király és az udvari bolond felcserélhető szerepével izgalmasan játszik Ghelderode az Escurialban, az Anyaszínház, a zsámbéki bázis és a MASZK közös produkciójában jó volt újra látni Kuna Károlyt, aki 1997-ben a Zsótér Sándor rendezte Hans-Henny Jahnn-drámában, a III. Richárd megkoronázásában alakított ugyanitt ugyancsak nagyot.

Eltelt azóta 18 év, felnőtt pár új generáció, csak a színész elképesztő mozgáskultúráján nem fogott az idő vasfoga. Árnyalt körképhez, mérleg készítéséhez a teljes újságoldal is kevés lenne. Egy biztos: a THEALTER megint olyan produkciókat csábított Szegedre, amelyek direktebben, élesebben, hatásosabban és hitelesebben szólnak mindarról, amiben itt és most mindannyian élünk.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Felejtse el a röszkei átkelőt!

2,5 kilométeres sor alakult ki a vendégmunkások miatt, úgy tűnik, gyalog hamarabb Szerbiába… Tovább olvasom