Délmagyar logó

2017. 05. 25. csütörtök - Orbán 13°C | 21°C Még több cikk.

Shihan Brezovai, a deszant mestere

Szentes - A szentesi Brezovai Sándor (47) végzettségét tekintve szobafestő-mázoló, tapétázó – a szakmában 3 napot dolgozott. Életét a küzdelem, a sport, a versengés töltötte ki, a hadseregben elitalakulatban szolgált, deszantos volt. Nem felejtette, honnan jött: a közelmúltban dolgozta ki – több rendszert vegyítve – a DORS-t, vagyis a Desant Off Road System elnevezésű új kiképzési módszert, amelyet civilek is gyakorolhatnak.
– Élete a küzdelem, a harc, a versengés. Honnan jött ez a szellemiség, beállítottság?
– Otthonról. Édesapám birkózott, talán ezért is, 6 éves koromtól sportolok. Fociztam, mint minden magyar gyerek, és a serdülőválogatottságig vittem. Az 1982-es év volt a vízválasztó, akkor kezdtem karatézni, viszont hívtak a Vasasba focizni, de úgy döntöttem, maradok Szentesen. A sport számomra fontos, mindig is izgő-mozgó srác voltam, atletizáltam és szertornáztam is. A karatéban Somogyi József lett az első példaképem, az Esze Tamás Laktanyában katonáskodott, sárga öves kyós volt, de magas szintű tudással rendelkezett – belevarázsolt a karate világába. Tetszett, amit csinált, vékony dongájú srácként imponált, hogy színizom a pali.

– Úgy tudom, akadt még példaképe, a szegedi „kis-nagy" ember...
– Valóban, Mandl Gábor. Fantasztikus testnevelő, egyébként kis termete ellenére nagyon erős volt, jól tornázott, birkózott. Vásott kölyökként minden marhaságban az élen jártam az általános iskolában, de nagy hatással volt rám, imádtuk, nagyon tudott a gyerekekkel bánni. Jellemző példa: történt egy köpdösés, megkérdezte: te voltál, Brezovai? Nem, és közöltem, azt sem tudom, ki tette. Nem nyomozott tovább: 50 kör békaügetést vezényelt az 50 méteres pályán – két nap alatt teljesítettük. A harc, a küzdelem lekötötte az energiáimat, az első bajnokságot karatéban 1984-ben nyertem Székesfehérváron.

– És innen egyenes út vezetett Szolnokra, a Magyar Honvédség elitalakulatába?
– Igen. A székesfehérvári versenyen ott volt Furkó Kálmán, a magyarországi kyokushinkai megalapítója – minden deszantos példaképe a 7. danos mester –, valamint a nagybátyám, Brezovai Lajos. Az ő segítségükkel, ajánlásukkal kerülhettem 1986 januárjában, februárjában Szolnokra, a deszantosokhoz, azon belül a 10-es KMFCS-hez, vagyis különlegesen kiképzett mélységi felderítő csoporthoz. Az ország legelitebb alakulatának lehettem tagja. Egész nap kiképzésen vettünk részt, fizikális és mentális stresszhelyzetek követték egymást, és alkalmazták a testi fenyítést. Megtanultunk ölni, egyetlen mozdulattal, fogással.

Névjegy

Brezovai Sándor 1967. február 3-án született Szentesen, a 8 osztályt és a 3 éves ipari iskolát is a Kurca-parti városban végezte, szobafestő-mázoló, tapétázó lett. Rendelkezik edzői képesítéssel is, amelyet 1985-ben szerzett. Harminchárom éve karatézik (kyokushin), hétszeres magyar, kétszeres Európa-bajnok, az 1991-es, súlycsoport nélküli kyo-világbajnokságon a legjobb 32-ig jutott. 257-en indultak a viadalon, és megverte a torna titkos favoritját, a japán Hiroyuki Miyakét. A közelmúltban dolgozta ki a DORS, vagyis a Desant Off Road System kiképzési rendszert. Fia, Botond 22 éves, ő is karatézik, a hobbija pedig a közép-ázsiai juhászkutya, jelenleg kettőt tart belőlük.

– Éles bevetésen részt vett, vagy elég volt a gyakorlat is?

– Majdnem. 1986 nyarán volt teljes harckészültség, éles lőszerekkel ültünk a GAZ–66-osokon, és vártunk a parancsra, megyünk vagy sem. Ilyen helyzetekre képeztek ki minket, jól tűrtük a fájdalmat, a közelharcról mindent tudtunk, azt sulykolták: ami az átlagembernek, katonának ellensége, az a deszantos legjobb barátja, vagyis a fagy, az eső, a hó, a sár. Részt vettünk olyan gyakorlaton Pusztavacson 1987-ben, négy napon keresztül, hogy –30 fok volt. Bázist, rejtett figyelőállást ástunk a fagyott földbe, kinn aludtunk a szabadban, az utolsó éjszaka a hó is leesett. Akkor sok embert leszereltek idegösszeomlással. Az oroszokat – akkor még itt voltak ideiglenesen – légi deszantos egységünk mindig legyőzte a versenyeken, amelyeket általában Reziben rendeztek.

– A légi deszanthoz, az úgynevezett diverzáns akciókhoz – már amennyire az amerikai filmekből, illetve a történelmi munkákból tájékozódhatunk – az ejtőernyős ugrások is hozzátartoznak. Mert így vetik őket akcióba.
– Hibátlan a gondolatsor, magam 157 ugrást hajtottam végre, és magyar bajnokságot nyertem ejtőernyőzésben, tagja voltam a válogatottnak. Szerettük megviccelni a parancsnokainkat, rendre fogadásokat kötöttünk, melyikünk nyitja ki utoljára az ernyőjét, ki meddig mer szabadesésben zuhanni. Az éjszakai ugrások különösen veszélyesek voltak, ilyenkor zseblámpát használtunk a pontos célba éréshez. Egyszer ugrás közben ledobtam. Óriási balhé kerekedett belőle, a tisztek mindenki szerelését megnézték, átkutatták, kíváncsiak voltak, kinek hiányzik a zseblámpája, senkinek sem, ugyanis amit ledobtam, azt a piacon vásároltam.

– Váltsunk sportágat, deszant után karate!
– Ebben is maximalista voltam, 6. danos vagyok, és a tanítványok általi megszólításom shihan, vagyis mester. Büszke vagyok arra, hogy 5 évvel ezelőtt megrendezhettem Budapesten azt a kyo-világbajnokságot, amelyen 70 ország 470 harcosa vett részt. Azóta sem volt hasonló. Ebben sokat segített Szűcs Lajos, Szentes alpolgármestere, neki köszönhetően a Papp László sportarénát ingyen megkaptam, egyébként 3 napra 40 millió forint lett volna a bérleti díj. De a karate, bármilyen profi voltam, vagyok, csak „hobbinak" számított, a megélhetést a motorkerékpár-kereskedéseim biztosították. A válság engem is megviselt, teljesen tönkrementem, 200 milliót és a családomat veszítettem el akkor.

Fotó: Karnok Csaba
Fotó: Karnok Csaba

– Emlékszem, beszélgettünk abban az időben is. Sokkal megviseltebb volt, mint most, a dojóban, az edzőteremben lakott. De most minden gesztusa, mondata arról árulkodik, hogy talpra állt. Vagy rosszul látom?
– Nem! A lányoknak 2012 októberétől a Nippon Zengo mozgás-, edzésformát kezdtem terjeszteni, népszerűsíteni, mára több mint 150 klubom van, szinte hetente járok a megnyitókra. Az egésznek a mondanivalója, hogy építsd újra magad, több száz nőnek adhattam vissza az életkedvét. Lendületben vagyok, a legújabb projekt a DORS, vagyis a Desant Off Road System, és ezzel kicsit visszakanyarodtunk az egyenruhás időkhöz. Az új kiképzési módszert, amelyet nem csak fegyveres testületeknek ajánlok, az amerikai tengerészgyalogosok, az orosz Specnaz és a nepáli kurkák tréningjéből gyúrtam össze; az alapja a fizikai felkészültség, az állóképesség, az önvédelem és az ejtőernyőzés. Az ehhez szükséges speciális edzőpályát szentesi edzőtermemben építjük, és a termi tréning kemény terepfutással egészül ki. A jelszavunk, mint az angoloké: ne gondolkozz, csináld!

– Visszatértünk a deszanthoz. Az embernek az az érzése, nem „közönséges, egyszerű" mélységi felderítőként szolgált.
– Ahogy vesszük. Honvédként szereltem le, de már szolgálati időmben, 1986–87-ben fizikális tréningeket tartottam katonáknak, illetve engedélyezték, hogy karateklubom működjön a seregen, a szolnoki laktanyán belül. Hogy ez ne csak kérkedésnek tűnjön, Fricz Sándor nyugállományú ezredes véleményét idézem, amelyet 20 évvel leszerelésem után hallottam: „A magyarországi deszantzászlóalj közel 30 évig működött. Sok kiváló katona fordult meg ezen idő alatt Szolnokon, de a deszant hírnevét három ember határozta meg: Bódi, Borza és Brezovai". Többször hívtak vissza a sereghez, de akkor már a kyo mellett köteleztem el magam, és igyekeztem mesterem, Masutatsu Oyama – akinél fél évig élhettem, tanulhattam Japánban – útmutatása szerint élni. És a halálos ágyán azt mondta: osu no seishin, vagyis soha ne add fel. A válságom után biztosan ez is segített talpra állni.

– Egyvalamit kihagytunk az életrajzából: szobafestő-mázolónak és tapétázónak tanult. Dolgozott a szakmában?
– Három napot. A közelmúltban találtam meg a munkakönyvemet, amikor megláttam, sírtam a röhögéstől.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Számítógép figyeli a teheneket

Fábiánsebestyénben világszínvonalú istállókat avattak. Tovább olvasom