Délmagyar logó

2017. 12. 11. hétfő - Árpád -1°C | 13°C Még több cikk.

Szabadka piacán nincs válság

Szabadka - Hetente tízezrek rohamozzák meg Szabadka híres piacát a vajdasági nagyváros szélén. A balkáni népek vásárlós fesztiváljába sok magyar is örömmel bekapcsolódik, hiszen a rendkívül kedvező árak, a hatalmas választék még a szupermarketekkel kidíszített Szegedről is mágnesként vonzza a vevőket.
Gyerekkoromban még azért kuporogtam anyám mellett azon szépemlékű, gázolajszagú, farmotoros Ikaruson, hogy egy originál farmer reményében eljussak az olasz piacra...

Trieszti áru

– Ja, ja – mondja a parkolóőrként háromszáz forintért jegyet osztogató asszony –, bizony hívták úgy is, mert egyenesen Triesztből jött akkoriban a vevőt csalogató áru. De a Vajdaságban volt, aki nejlonpiacnak szólította, s tucatnyi más név is megragadt azon a területen, ami mára nemes egyszerűséggel csak szabadkai piacnak szólíttatik. Hogy mikor nyitotta meg a kapuit?

– Jaj, ki tudja azt, kérem, mi, szabadkaiak már úgy éltük le az életünket, hogy itt, a zombori út mellett mindig is állt a piac, s remélem, nem is zárják be soha – magyarázta az asszony, s mire nevét kérdezhettem volna, már rohant is a kocsikáoszban parkolót kereső autók felé. Mert hát a biznisz az biznisz, egyetlen fillérről se maradhat le.

Fejszámolóművészek

Szabadka messze földön híres piacán forintért, dinárért, euróért kínálják a portékát, s a vásárló biztosra veszi már az első sor végére érve: itt adott randevút egymásnak az összes fejszámoló. Ugyanis olyan sebességgel osztják, szorozzák, mibe kerül a farmer, ha magyar pénzt kínál érte a vevő, s hogyan mondatik az ár, ha euró kerül elő a bukszából.

Kovácsné Tóth Mária, Majoros Gabriella, Rucz Ágnes és Kelemen Katalin örömmel jár át Szegedről Szabadkára egy kis nosztalgiázós vásárlásra. A szerző felvétele
Kovácsné Tóth Mária, Majoros Gabriella, Rucz Ágnes és Kelemen Katalin örömmel jár át Szegedről Szabadkára egy kis nosztalgiázós vásárlásra. A szerző felvétele

Hogy aztán mennyi pénzzel indulnak rohamra az ide érkezők? Adóhivatal nincs, ami megfejtené. Egy biztos, nem kell degeszre tömni a pénztárcát ahhoz, hogy valaki teli szatyrokkal köszönjön el a vásárlás végén a szabadkai piactól.

– Levi's farmer kéne? Tizenöt euró! – magyarázza az árus. Tőle pár méternyire a márkás sportdzsekiért van, aki harminc, van, aki ötven eurót kér, s megesküszik szerbül, magyarul is: olyan eredeti biztos van az ő Törökből jött dzsekije, mint amit a magyar boltok kínálnak, Made in China felirattal. Hangjuk elvész a jókedvű zsivajban.

A tömeg garantált minden hétvégén, úgy tűnik, nincs az a világválság, ami innen elriasztaná a vásárlót. Szerb beszélget itt teljes barátságban horváttal, macedón bosnyákkal, albán a magyarral.

– Az üzlet nem tűri meg a haragudós nacionalizmust – mosolyog rám az illatszereket kínálgató Marika, amikor beszédbe elegyedve arról faggatom, honnan érkeznek a törzsvásárlói. És eszembe jut: ezt a mondatot akkor is feljegyezhettem, amikor évekkel ezelőtt utoljára írtam Szabadka piacáról. – A legtöbb vevő egyébként magyar. Ott van a pénz. Annyi biztos, hogy a mi piacunkra fussa – magyarázza. Közben azt is megtudom tőle: nem éppen rózsás a helyzet Szabadkán. Boldog lehet az a munkásember, aki 150 eurót érő dinárt visz haza, vagy az a tanár, akinek 400 eurónyit számfejtenek hónap végén.

Egy kis vinyak?

Megegyezünk: ez bizony roppant kevés. Sajnálkozásra nincs idő: a tömeg már sodor tovább. Hopp: vagy tucatnyi ismerős szegedi arcot fedezek fel. Köztük van Kovácsné Tóth Mária, Majoros Gabriella, Rucz Ágnes és Kelemen Katalin, akik jó barátnőként évente többször is ellátogatnak Szabadkára. Azt mondják, nem csupán a szinte szemet kápráztató árubőség vonzza őket ide, hanem a hazaihoz képes nagyon is mérsékelt árak. No meg a nosztalgia, hiszen a ma már középkorúnak számító generáció úgy nőtt fel Szegeden, hogy az első „márkás cuccát" Szabadkán gyömöszölte a szatyorjába.

Forintért, dinárért, euróért kínálják a portékát. A szerző felvétele
Forintért, dinárért, euróért kínálják a portékát.
A szerző felvétele

– Innen a városba megyünk egy kávéra, aztán irány haza! – nevetgélnek a hölgyek. Látszik az arcukon, biztosra veszik: ezen a napon is jó vásárt csináltak.

De nem csak a négy szegedi barátnő vidámsága elvarázsoló az őszi napfényben fürdőző piacon. Akármerre fordulok, csak mosolygós emberek néznek vissza rám. Az egyik eladó késkészletet szorongat a kezében, papírt tol elém, bizonygatva: ilyen acélt még Svédországban sem gyártanak. Egy kis bódéból bajszos úr ugrik ki: „Termozokni, termozokni!" – kiabálja, s amikor továbblépek, nevetve mondja: „Nem baj, madzsar, majd máskor." Már azon töprengek, vajon melyik sarkon is tévesztettem el a kettes csarnokhoz vezető utat, amikor egy népes magyar család vágtat el mellettem: ők a legközelebbi lacipecsenyést keresik.

– Csak háromszázötven a húsos lepény, de bucira eszed magad vele – magyarázza az apuka, csordul szája szélén a nyál.

Az itteni üzlet nem tűri a haragudós nacionalizmust – van itt minden, mi szem szájnak ingere. A szerző felvétele
Az itteni üzlet nem tűri a haragudós nacionalizmust – van itt minden, mi szem szájnak ingere.
A szerző felvétele

– És egy kis vinyakot nem is visz? Akkor talán rizses csokit! – szól rám egy testes úr, természetesen ő is talpig mosolyba öltözve. Én meg előkaparom utolsó euróimat, és azon töröm a fejem: vajon mikor és hol veszhetett el az a farmer, életem első farmernadrágja, amibe kiöltözve szájtáti maszatos kölykök előtt parádéztam Szegeden, a Hunyadi terén.

Bizniszlista

A hatvanas években megejtett határnyitás óta tucatnyi divatot átélt már Szabadka piaca. Az idősebbek még biztosan emlékeznek arra, amikor ezernyi fehér nejloning és blúz utazott az orkánkabátok, farmerek alá gyűrve. A Napoleon vinyak is nagy kinccsé vált, akárcsak a jó kis szerb szilvapálinka, s persze a tiszta szesz – különösen, ha sikerült átcsempészni a határon. Aztán egyszer csak megérkeztek a ciripelős kvarcórák, a legnagyobb nyugati slágerekkel kibélelt hanglemezek, hej, micsoda bizniszt kínálva a hiánygazdálkodásra épülő magyar piacon! Ma, úgy tűnik, a sportruházat és edzőcipők iránt a legnagyobb az érdeklődés, de ingek, pólók, pulóverek, bőráruk is ezerszám indulnak Szabadkáról Szegedre.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Brutális gyilkosság nyomában Szabadkán

Szabadka - Nem lehet egyértelműen tudni, miért öltek meg egy 25 éves magyar férfit péntek késő este… Tovább olvasom