Délmagyar logó

2017. 04. 26. szerda - Ervin 8°C | 22°C Még több cikk.

120 éve született Leslie Howard

A világhírű színművészt magyar származása ellenére a legangolabb színésznek tartanak, és akinek karrierje orvosi tanácsra indult.
Százhúsz éve, 1893. április 3-án született Leslie Howard, akit magyar származása ellenére a legangolabb színésznek tartanak, és akinek karrierje orvosi tanácsra indult - első világháborús lelki traumáját színjátszással hozta helyre.

Egy Londonba kivándorolt magyar bróker, Steiner Ferdinánd és az angol Lilian Howard öt gyermeke közül a legidősebbként, Leslie Howard Steiner néven látta meg a napvilágot. Apja az első világháború idején angolosította németes hangzású nevét Frank Stainerre, fia 1920-ban lett hivatalosan is Leslie Howard. Középiskoláit a jó hírű Dulwich College-ban végezte, ezután apja kívánságára rövid ideig banktisztviselőként dolgozott, de jobban vonzotta a színészet. Az első világháború kitörésekor katonai szolgálatra jelentkezett, de 1916-ban légnyomást kapott, és leszerelték. A háborús élmények feldolgozására terápiaként javasolták neki a színészkedést, amelyet hivatásának is választott. Még a háborús évek alatt három rövidfilmben szerepelt, de igazán a színpadon lett népszerű - emellett írt drámát és több lapnak is dolgozott; úgy tartják, újságíróként is sikeres lett volna.

A szolid, intelligens és elegáns fiatalember a húszas évek elejére meghódította a londoni teátrumokat, az évtized közepétől a Broadway színpadán is ünnepelték. A húszas évek végén, a hangosfilm megjelenése után fedezte fel Hollywood, ahol képzett hangú színészeket kerestek. Howard ragyogó beszédtechnikáját három év alatt kilenc filmben csodálhatta meg a közönség, a nagy stúdiók ezután is folyamatosan foglalkoztatták. 1933-ban Oscar-díjra jelölték a Berkeley Square című filmben nyújtott alakításáért, a következő évben készült el a híres Vörös Pimpernel, amelynek antifasiszta változatát 1941-ben forgatták le Howard rendezésében Modern Pimpernel címmel. Mindkettőben kettős szerepet játszó figurát alakított, az egyik hősi, a másik gyámoltalannak látszó, de ugyancsak hősi karakter volt. Talán nem igazán köztudott, hogy a pimpernel a magyar tikszem, azaz egy színváltó mezei növény angol megfelelője.

Leslie Howard (1893-1943)
Leslie Howard (1893-1943)
Howard általában végzetes szerelmek, súlyos drámák hőseit formálta meg, de tehetsége révén mindig megőrizte fanyar eleganciáját, iróniáját. A népszerűségi listák élére került, a nők bálványa lett, úgy tekintettek rá, mint az ideális férjjelöltre - persze hiába, mert ő 1916 óta boldog házasságban élt Evelyn Martinnal. 1936-ban ismerkedett meg a pályakezdő Humphrey Bogarttal a Megkövült erőd forgatásán, ők ketten életre szóló barátságot kötöttek. Bogart később barátja iránti tiszteletből leányát Leslie névre keresztelte.

A hollywoodi producerek 1938-ban megkeresték G. B. Shaw-t, hogy dolgozza át Pygmalion című darabját filmvászonra, amit meg is tett, de tévedésnek tartotta, hogy Higgins professzor szerepére Howardot választották. Véleményét sem a közönség, sem az amerikai filmakadémia nem osztotta, sőt Howard a szerepért megkapta második Oscar-jelölését, a morcos Shaw pedig a forgatókönyvért Oscar-díjat nyert. (Howard maga 1934-ben már átvehette az Oscart - sajnos, azonban nem a saját jogán, a távollévő Charles Laughtont helyettesítette annak kérésére.) Pályafutása csúcsára 1939-ben ért fel, amikor két klasszikus alkotásban, az Intermezzóban és az Elfújta a szélben is főszerepet játszott. A legenda szerint Howard nem is olvasta Margaret Mitchell regényét, és igencsak húzódozott az intellektuális, romantikus déli ifjú, Ashley Wilkes szerepétől, mert túl öregnek tartotta magát. A producer, David O. Selznick végül alkut ajánlott neki: ha igent mond, övé lesz az Intermezzo főszerepe Ingrid Bergman oldalán.

Howard élete végéig Hollywoodban maradhatott volna, de a második világháború kitörésekor hazatért, hogy filmjeivel a harcoló katonáknak nyújtson lelki támogatást. A gyengébbik nem című alkotásban például csak narrátorként szerepelt, nehogy elvonja a figyelmet a hét fiatal lányról, akik a háború rémségei között a maguk módján próbálnak segíteni. Utolsó filmjét, A lámpa csendesen ég címűt végül Maurice Elvey fejezte be, mert a háborús megbízatást teljesítő Howard Lisszabonból Angliába tartó repülőgépét 1943. június 1-jén a Vizcayai-öböl fölött lelőtték a németek. Az majdnem biztos, hogy Howard turnéja hírszerző küldetés volt, de a háború után elterjedt a legenda: tudta, hogy nincs esélye a túlélésre, mert a németekkel elhitették, hogy a gép utasa az Algírból hazatérő Winston Churchill miniszterelnök. A német vadászgépek le is csaptak, Churchill pedig biztonságban hazaért egy másik géppel.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Húsvét - újraértelmezve: nincs élet tényleges ünnep nélkül

1947-től 1989-ig az elvallástalanodás, a rendszerváltás óta a globalizáció tölti meg új jelentéssel a húsvétot. Tovább olvasom