Délmagyar logó

2017. 11. 24. péntek - Emma 4°C | 11°C Még több cikk.

65 éve nyitották meg a recski kényszermunkatábort

A kommunista vezetés annyira titkosan kezelte a Recsken raboskodók személyét, hogy még a külső őrség sem tudhatta, kik vannak bent – állítja lapunknak adott interjújában Bank Barbara történész, a téma kutatója.
– Vasárnap van hatvanöt éve, hogy megnyílt a hírhedt recski kényszermunkatábor. Létrehozásában a kommunista vezetés milyen mintákat követett?
– Ez volt az egyetlen olyan tábor Magyarországon, amelynek kialakításában teljesen a szovjet gyakorlatot követték. A barakkokat kettős kerítéssel vették körbe. Büntetőbarakkot különítettek el. Volt külső őrség, amely a határőrségbe besorozottakból állt, és belső őrség, amelynek tagjai az Államvédelmi Hatóság dolgozóiból kerültek ki. Az utóbbiak közül sokakat valamilyen vétség miatti büntetésből küldtek Recskre, ahol ennek megfelelően bántak a foglyokkal, és kiélték perverzióikat.

Az Országgyűlés 2011 novemberében elfogadott, a kulturális örökség védelméről szóló törvénymódosítása értelmében a recski emlékpark is szerepel a történelmi emlékhelyek listáján. Fotó: MTI/Komka Péter
Az Országgyűlés 2011 novemberében elfogadott, a kulturális örökség védelméről szóló törvénymódosítása értelmében a recski emlékpark is szerepel a történelmi emlékhelyek listáján. Fotó: MTI/Komka Péter

Nem akartak nyomot

– A tábort a kommunista vezetés teljes titokban hozta létre. Honnan tudható, hogy 1950. július 19-én nyílt meg?
– Egy 1950. júniusi politikai bizottsági ülésen határoztak arról, hogy bányát kell nyitni a Mátrában. A döntés előkészítése nyilván korábban kezdődött, ennek fázisait azonban nem ismerjük. A budapesti Mosonyi utcai Toloncház levéltári dokumentumaiból tudjuk, hogy július 19-én ment fel tizenkét őrrel az első harmincöt internált. Ők a hatalom által jobboldali szociáldemokratáknak nevezettek közül kerültek ki, akiket az ÁVH július elején tartóztatott le.

– Pontosan kiknek szánták a tábort?
– Ezt így nem határozták meg, de az odakerült emberek internálási véghatározataiból, illetve életútjukból azért lehet következtetni. Azokat vitték oda, akiket politikailag a legveszélyesebbnek tartottak a kommunista hatalomra, de nem tudtak elítélni, illetve ha elítélték volna őket, akkor nyilvántartásban szerepelnek, s így nyomuk marad, amit el akartak kerülni. A táborban voltak többek között régi katonatisztek, a hatvani ferences szerzetesekkel szimpatizáló vasutasok, a MÁV-nál magas pozíciót betöltött, 1953 tavaszán elfogott személyek, és sokan olyanok is, akiket valamilyen kulák- vagy ellenállási perben nem tudtak börtönbe zárni.

Brutális bánásmód


Bank Barbara történész, a recski téma kutatója.
Bank Barbara történész, a recski téma kutatója.
– Mire számíthatott, aki bekerült?

– A levéltári dokumentumok erről nem sokat mondanak, mert nemigen jegyezték fel a fenyítéseket. A visszaemlékezésekből viszont nyomon követhető, hogy milyen brutálisan bántak az internáltakkal. Gyakran verték, megalázták, gúzsba kötötték őket. Volt egy olyan verem is, amelyben feljött a talajvíz, s a megbüntetettnek abban kellett állni egész éjszaka, miután elvonták az aznapi vacsoráját, majd a másnapi reggelijét, és úgy mehetett dolgozni. Persze az a munka is büntetés volt, amit a bányában végeztek.

– Mi volt a foglyok feladata?
– Külszíni bányát hoztak létre, amelyben követ fejtettek. Európa egyik legjobb vulkanikus kőzete van Recsken, amiből nagyon jó utak készíthetők, de az őrség központi épületét is abból építették a táborban.

– Miként változott a tábor az évek során?

– A recski tábor eredetileg a Barkóczy család birkalegelője volt, amely államosítás révén került az ÁVH kezébe. Mindössze egy juhhodály és egy viskó volt rajta. Az első internáltak kezdték meg a kiépítést, aztán több száz további internáltat hoztak: 1950 decemberére állt öt barakk, a parancsnoki és több őrségi épület, s a drótkerítést is felhúzták. A következő évben további három barakkot, kórházat, fürdőt, fogdát építettek, 1952-re pedig tavakat ástak vízgyűjtőnek. Emellett a bányát elektromos csillepályával kötötték össze a recski vasútállomással. A parancsnok egyébként a faluban lévő Barkóczy-kastélyban lakott, és ott volt a központi élelmiszerraktár is.

– A recski tábor miben különbözött a többitől, például a kistarcsaitól, a kazincbarcikaitól, a tiszalökitől?
– Szigorúan titkos volt, a többivel ellentétben eredetileg még számot sem kapott. Hermetikusan elzárták mindentől, fent a hegyen, lakott településektől távol. Az ellenőrzések miatt senki sem közelíthette meg. Kazincbarcikán és Tiszalökön az internáltak és a helyi lakosság valamelyest tudott egymással érintkezni, Recsken viszont még a külső őrség sem tudta, hogy kik vannak bent.

– Éppen a titkosságnak köszönhető, hogy ma a recski a legismertebb a Rákosi-rendszerben működött táborok közül?
– Inkább az a magyarázat, hogy az onnan szabadultak sokkal több visszaemlékezést jelentettek meg, és ezenkívül is jóval többet tettek azért, hogy ne merüljenek feledésbe a velük történtek. A külföldre került volt recskiek rendszeresen találkoztak a nyolcvanas években, akkor az Egyesült Államokban megalakították a Recski Szövetséget.

Egykori rabok az egykori recski kényszermunkatábor területén kialakított Nemzeti Emlékparkban tartott megemlékezésen 2012-ben. Fotó: MTI/Vajda János
Egykori rabok az egykori recski kényszermunkatábor területén kialakított Nemzeti Emlékparkban tartott megemlékezésen 2012-ben. Fotó: MTI/Vajda János

Filmbe illő szökés

– A recski tábor annyira titkos volt, hogy a külvilág is csak 1951-ben szerzett róla tudomást, egy filmbe illő szökés révén. Hogyan történt mindez?
– Összesen nyolcan szöktek meg 1951 májusában. Fapuskát készítettek, és ruháikról levakarták azt a csíkot, amivel megkülönböztették a rabokat. Az megszokott volt, hogy egy-egy csapat elhagyja a tábor területét, mert építkezések a táboron kívül is zajlottak. Ők is így tettek: egyikük eljátszotta az őrt, és egyszerűen kisétáltak. Számlálás csak az esti sorakozókor volt, s addigra már messzire jutottak. Két ember kivételével mindenkit gyorsan elfogtak. Lőcsey Géza elérte Budapestet, ahol még egy hónapig bujkált, Michnay Gyula viszont az osztrák határon is átjutott. Ő volt az, aki több mint hatszáz recski fogolytársa nevét jegyezte meg, és mondta be Münchenben a Szabad Európa Rádióban.

– A sikeres szökés után az Államvédelmi Hatóság fokozta a táboron belüli elhárítást, és több internáltat szervezett be besúgónak.
– Amikor valaki nyolcszáz kalória ételt sem kap naponta és rettentő kemény fizikai munkát végez... mindenki gondoljon bele, hogy ő ellent tudott volna-e mondani. Ez volt annak a korszaknak talán a legnagyobb bűne, amivel embereket tettek egész életükre tönkre.

– A visszaemlékezések alapján az internáltak hogyan próbálták túlélni a megpróbáltatásokat?
– Faludy György költő is írja, hogy a foglyok egymásban tartották a lelket. Megpróbáltak emberek maradni, és így élték túl. Azok haltak meg, akiknek a szervezete nem bírta a kemény fizikai munkát, és akik lélekben is feladták. Emellett történtek halálos balesetek is.

A bunkerfogda a Recski Nemzeti Emlékparkban, Recsk közelében. Fotó: MTI/Komka Péter
A bunkerfogda a Recski Nemzeti Emlékparkban, Recsk közelében. Fotó: MTI/Komka Péter

– Hányan fordultak meg a táborban, és hányan haltak meg ott?
– Nagyjából ezerötszázan-ezerhétszázötvenen fordultak meg. Az állandó létszám ezerkétszáz-ezerháromszáz körül volt, mert csak annyi embert tudott eltartani a vízkészlet. Az utóbbi számot erősítik azoknak a volt internáltaknak a visszaemlékezései is, akik az élelmezési részlegen dolgoztak, mert ők tudják, mennyi porciót kellett készíteni. A halottakról sajnos kevesebbet tudunk: huszonkilenc nevet ismerünk, de ennél biztosan több volt. A levéltári dokumentumok szerint a váci rabtemetőben temették el őket.

– Nagy Imre 1953-ban az új szakasz jegyében meghirdette az internálótáborok megszüntetését is. Hogyan valósult ez meg Recsk esetében?
– Sztálin 1953. márciusi halála után szovjet utasításra került sor az internáló- és kitelepítő táborok feloszlatására. Ahogy másutt, úgy Recsken is felállt egy öttagú szabadító bizottság. Ők döntötték el a kihallgatási jegyzőkönyvek, véghatározatok alapján, hogy kik szabadulhatnak, és kiket visznek bíróság elé. Utóbbiak közül sokakat börtönbe zártak. Mások korlátozás nélkül szabadultak, vagy úgy, hogy rendőrhatósági felügyelet alá kerültek, esetleg kitiltották őket a nagyobb városokból. Mindenkivel titoktartási nyilatkozatot írattak alá arról, hogy nem mondhatják el, hol voltak és mit csináltak. E szabály megszegése esetére tíz évig terjedő börtönbüntetést helyeztek kilátásba. Tragikomikus, de a szabadító határozat mellett olyan lakcímmegszüntető dokumentummal távoztak, mintha addig Recsken laktak volna.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Öntudatra ébredt egy robot - videó

Egy amerikai laboratóriumi kísérlet folyamán az egyik robot olyan reakciót mutatott, amelyet a… Tovább olvasom