Délmagyar logó

2017. 02. 26. vasárnap - Edina -3°C | 10°C Még több cikk.

Most eldől, érdemes volt-e segíteni Afganisztánban

Artézi kutakat fúr, iskolákat épít, rendőröket képez ki, télen ennivalót, tüzelőt, meleg holmit oszt a magyar katonai misszió Afganisztánban.

Öt év után nem az a kérdés, mit keresünk ott, hanem az, hogy maradandó lesz-e a nyomunk. Volt-e értelme a segítségnek; beépülhetnek-e az ottani kultúrába a mi értékeink? Katonáink szerint bárhogyan is lesz, ugyanúgy nem folytatódik az élet, mint a tálibok idején.

2004 óta szolgálnak magyar katonák Afganisztánban, 2006 óta tartományi újjáépítési csoport is dolgozik Baghlan tartományban. Bár ez a honvédség legfontosabb külföldi missziója, csak akkor lehet hallani róla, ha valami tragédia történik. Kovács Gyula tűzszerész főtörzsőrmester 2008. június 10-én, kollégája, Nemes Krisztián százados július 12-én hunyt el munka közben. Tavaly augusztus 23-án a tálibok megtámadtak egy magyar konvojt, hárman megsérültek, Pappné Ábrahám Judit törzsőrmester és Kolozsvári György zászlós meghalt. Idén május 17-én baleset ért egy páncélos járművet, Dálnoki András szakaszvezető, toronylövész és Róth Orsolya őrmester, a jármű parancsnoka nem élte túl a karambolt, négyen megsérültek. Július 10-én egy katonaorvos kapott végzetes szívinfarktust.

Katonák-emberek Afganisztánban. Fotó: Varga Erika zászlós (galéria)

Ennyiért kockáztatnak

Pappné Ábrahám Judit törzsőrmester halála kapcsán utánanéztünk, mennyiért kockáztatják életüket a magyar katonák Afganisztánban. Egy ott szolgáló szakaszvezetőnek beosztásától függően 530 vagy 600 ezer forint a fizetése, törzsőrmesternek 560 és 630 ezer, zászlósnak 590 és 660 ezer közötti. Századosi ranggal, tiszti beosztással 700–760 ezret, parancsnokként 715–780 ezret kapnak. Az alezredeseknek 750–820 ezer, parancsnoki beosztásban 780–850 ezer forint a keresetük. Ezt lehet a hazai kereseti viszonyokhoz és a viselt felelősséghez mérni, de érdemes figyelembe venni az életveszélyt is.

Nemcsak harcolni mentek


Lehet olvasni arról, hogy romlik a közbiztonság, már Baghlan tartományban is; régen nyugodtan lehetett sétálni a piacon, ezt most már nem ajánlják az idegennek. Most az amerikai elnök bejelentette, év végéig 10 ezer katonát kivonnak, és jövő nyárig 33 ezren térnek haza Afganisztánból, kérdés, ezek után hogyan alakulnak a helyi viszonyok. A tragédiák kapcsán a Jobbik el szokta mondani, hogy Magyarországnak semmi keresnivalója Afganisztánban, idegen nagyhatalmak hódító háborújában. Ezzel be is szokott fejeződni a diskurzus. Arról ritkán esik szó, hogy a magyarok valójában mit is csinálnak, mit épít újjá a tartományi újjáépítési csoport.

A békefenntartás nem katonának való feladat, mégis csak katona tudja ellátni – régen ezzel a tételmondattal kezdték a külföldi misszióra jelentkezők kiképzését. Hagyományos feladatuk az ellenőrző pont létesítése, az igazoltatás, a lefegyverzés, a járőrözés. A NATO azonban Afganisztánban azért is dolgozik, hogy helyreálljon mindaz, ami az oroszokkal folytatott szabadságharcban, a tálibok idején, a hadurak csetepatéi közepette elpusztult, tönkrement: úthálózat, víz- és áramellátás, közigazgatás. A magyar tartományi újjáépítési csoport iskolákat, kormányhivatalt, rendőrlaktanyát épített és újított fel, kutakat fúrt, sürgősségi orvosi rendelőket szerelt föl, segíti a rendőrök kiképzését.

Az afgánok látják a különbséget magyar, holland és német katona között. Az az elfogadottság, amit sikerült kivívnunk magunknak, azért jó, mert kevesebb pénzből – évi körülbelül 200 millió forintból – hatékonyabban tudunk segíteni, mint a gazdagabb országok, és talán másoknál jobban tudunk kapcsolatot építeni – hallom a Magyar Honvédség Civil–katonai Együttműködési és Lélektani Műveleti Központban Csomor Péter őrnagytól, Bokor Bence főhadnagytól, akik nemrég tértek haza a 32 milliós országból.

Életképek Afganisztánból. Fotó: Varga Erika zászló (galéria)

Faeke, autó, moiltelefon

A főhadnagy tapasztalta, az afgánok már tudják, a személyes gondok megoldásában nem tudnak segíteni a katonák: nem kereshetik meg az elkóborolt asszonyt, nem adnak pénzt egy tisztviselő lefizetéséhez, vagy csak úgy egy csomag ennivalót – viszont azonnal továbbítják a panaszt a megfelelő hivatalhoz vagy humanitárius szervezethez. A kéréseket írásban gyűjtik össze, és a parancsnok dönti el, mit tudnak teljesíteni.

– Jó kérdés, hogy ennek a segítségnek mekkora a hatása, és marad-e nyomunk itt. A pénz abban a kultúrában is nagy úr – mondja Csomor őrnagy. – Amit kapnak tőlünk, annak örülnek, de várják, hogy még többet segítsünk. Mintha a Mikulást látnák bennünk. Közben inkább az lenne a cél, hogy amit kaptak, azt legyen erejük működtetni, fenntartani.

Ezt elérni sokkal nehezebb, mint iskolákat építeni. Nagy szükség lenne egy árvízvédelmi, belvízelvezető és öntözőrendszerre, mert komoly kárt okoznak az áradások, de ebben is csak segíteni tudunk, az egész munkát nem vállalhatjuk át. Télen takarókat, meleg ruhát, tüzelőt adunk, nagyon rossz állapotban vannak a házak, nincs szigetelésük, mert inkább arra rendezkednek be, hogy a néhány hetes kemény hideget túléljék. A lakosság 90 százaléka mezőgazdaságból él, ökrökkel, faekével szántanak, és úgy szelelik a búzát, ahogyan itt régen. Közben a városok iparosodottak, sok embernek van autója, mobiltelefonja. Megszokták, hogy vagy az oroszok, vagy a nyugatiak révén hozzájutnak modern holmikhoz, szóval nekik nem annyira furcsa a mi gépesített életünk, mint nekünk az övék. Azok, akikkel jó kapcsolatban voltunk, biztosan emlékezni fognak ránk. Az emberek azonban költöznek, a tisztviselői posztokon is gyakori a változás. Jó lenne talán, ha a mi csoportunknak is lenne egy komolyabb projektje, ami több százezer vagy millió dolláros értékű, és az egész tartomány életét meghatározza.

Kiskirályok országa

Kultúrsokk: férfiak kézen fogva

Milyen az, amikor a magyar embert kultúrsokk éri Afganisztánban? Dávidné Koppányi Zsuzsa kulturális antropológus, aki a misszió tagjait készíti fel, azt mondja, mindenki „megzuhan" kicsit, amikor látja, ott egyszerűen semmi sem úgy működik, ahogyan várta. Ezt a hatást a fölkészítés tompíthatja. Afganisztánban, mint más iszlám országban is, nem tanácsos a feleség hogylétéről kérdezni a férfiakat. A bal kezet nem illik evésre, üdvözlésre használni. Az Afganisztánba induló katonák kézikönyve szerint megbámulni sem szabad a nőt. Nem tanácsos továbbá nyilvánosan orrot fújni, nevetni azokon a férfiakon, akik kézen fogva járnak – mert ez a szoros barátság jele. Nem szabad még tolmács jelenlétében sem kimondani a kérem és a köszönöm szavakat magyarul, mert előbbi férfi, utóbbi női nemi szervet jelent.

Az Afganisztánt megjárt magyar tisztek szerint a fejlődésnek és a demokráciának azért lehet szüksége nagy „reklámhordozókra", mert ott nincs hagyománya az erős központi hatalomnak. Ők most – az ottani időszámítás szerint – az 1300-as évek végén járnak, és a hatalmi viszonyok majdnem olyanok, mint Magyarországon az Árpád-ház kihalása után, amikor a kiskirályok húztak hasznot mindenből. Ez az oka a korrupciónak – és emiatt élt tovább a közigazgatás mellett az iszlám kultúrában gyökerező, tekintélyelvű viszonyrendszer is: a vének tisztelete, a klienshálózat. Az afgán embernek kétfelé kellett figyelnie, régen a megszállók mellett a helyi hadurakra. A tálibok brutálisan erős hatalommal próbálkoztak, és visszaszorításuk után bizakodott a lakosság – ám számukra elkeserítő, hogy a talibán nem tűnt el teljesen, ugyanakkor megint megerősödtek a hadurak, s az élet sem könnyebb, a formálódó hatalom sem elég erős. Pásztrai György alezredes, a műveleti központ megbízott parancsnoka azt mondja, erre a feladatra több pénz várhatóan nem lesz, és legkésőbb 2014-re a NATO megpróbálja átadni az országot a helyi közigazgatásnak, katonaságnak. A pesszimista verzió szerint mindenki visszatér a máktermesztéshez, amelyre komoly, a fél világra hatással bíró kábítószerbiznisz épült, ezt támogatták a tálibok is.

Más megközelítés szerint Afganisztán akkor sem működhet már ugyanúgy, mint az orosz vagy a tálib hatalom alatt, ha elmegy az összes idegen katona. A többség tisztában van azzal, hogy a mezőgazdaságot tönkretette a máktermelés, a segítség pedig – hiába nem oldott meg minden problémát – megmutatta, mi mindent ki lehetne hozni az ottani lehetőségekből. Az optimisták szerint a NATO segítsége járhat olyan hatással, mint Károly Róbert megjelenése annak idején nálunk.

Olvasóink írták

21 hozzászólás
12
  • 21. Együgyű 2011. július 03. 20:19
    „Tudomásul kell vennünk és régen is, aki fizetett katona volt azt a köznyelv ,,zsoldosnak" nevezte, nevezi. A kár NATÓNAK is nevezik. A zsoldosnak magas jövedelem reményében mennek el az emberek. Kíváncsi lennék, ki menne el anyagi juttatás nélkül, ha meghirdetnék!
    USA hadserege is a zsoldosokra épül? Pedig Amerikában állítólag demokrácia van? Itt is viszonylag jó pénzt fizetnek tudtommal.
    AMERIKA ugye fokozatosan kivonul. Szovjetunió előtte belátta, semmire nem megy, ha bent marad, és Ö is fokozatosan kivonult! Remélem, mi mint történelmünk során oly sokszor nem az utósok leszünk a kivonulók közül. Borúlátásom szerint bármit építhetünk, ha újra káosz lesz az országban. A kultúránkat pedig nem tudjuk jelenleg ráerőszakolni az ottani emberekre.
    Kábítószer lesz, a legjövedelmezőbb kereseti forrás, ha a fentnevezett nagyhatalom kivonul.
    Kis nemzetűnk talán megreformálja az ottani országot? Nekünk sajátunkat sem sikerült az eltelt húsz alatt! Nagyon sajnálom az ott elesett, embereket nemzetekre való tekintet nélkül.
    Hiába adták életüket, sebesültek meg! De miért is?”
  • 20. kalkutta 2011. július 03. 13:10
    „Jah. Megy a félretájékoztatás. A cenzúra is jól működik.
    Ugyanis: a magyarok csak gyerekbuksikat simogatnak ott esetleg iskolákat, kórházakat építenek. Ott ahol kegyetlen és alattomos háború folyik. Ellenük is ha már odamentek.
    Aki ezt elhiszi annak az Erzsébet-hidat is el lehetne adni...”
  • 19. szatyi 2011. július 03. 11:37
    „Miért akarunk évszázados-évezredes kultúrákat a saját képünkre formálni?”
  • 18. Norman_Bates 2011. július 03. 11:31
    „"Most eldől, érdemes volt-e segíteni Afganisztánban"
    Ez majd kiderül, ha egy tálib csapágygolyókkal fölszerelt c4-el hálálja meg beleugatásunkat valami kellően zsúfolt magyar város központjában, ahol viszont nem épp királyi fizetésű áldozatok lesznek.
    Mielőtt az audi ill. BMW törlesztő részleteit külszolgálattal orvosló okostojás rávágná:
    "Minek jönnének már ide hülye norman?"
    Erre visszakérdeznék:
    Tudod garantálni? .....”
  • 17. Vörcsi 2011. július 03. 10:35
    „"... Jó kérdés, hogy ennek a segítségnek mekkora a hatása, és marad-e nyomunk itt. A pénz abban a kultúrában is nagy úr - mondja Csomor őrnagy. - Amit kapnak tőlünk, annak örülnek, de várják, hogy még többet segítsünk. Mintha a Mikulást látnák bennünk. Közben inkább az lenne a cél, hogy amit kaptak, azt legyen erejük működtetni, fenntartani..."

    Mintha csak Magyarországról lenne szó! Látjuk mekkora eredménye van itthon is!”
  • 16. PipiczGabor 2011. július 03. 09:09
    „Minen leben kanalakvagyunk, amikor itthon is elkene a kenyer nem csak ott.Ugy ahogy az orosz sztyeppeken sem az orszagot vedtuk csak csatlosok voltunk mint most.Persze lehet magyarazni ezt az emebriesseggel stb...de akkor sem ertem mi kozunk van az egesz beavatkozashoz.Haggyuk mar oket elni ugy, ahogy akarnak mert nem biztos hogy kernek a "muvelt" nyugat gyamkodasabol.Ismet a vilag csendore Amerika , de az orosz ottani bukasa sem nem volt into pelda.A partizanok ellen meg soha senki nem nyert, most sem fog menni.”
  • 15. szpirigonzálesz 2011. július 03. 07:56
    „Re.: 9. koko1976
    Úgy látom másképpen gondolkodunk a katonaságról.
    Valszeg túl voltam már rajta, mire ön megszületett.
    A munkászászlóaljakat mi sohasem tartottuk igazi katonáknak, inkább fegyveres szakmunkásoknak.
    Zrínyi sem a kútfúrástól, Hunyadi sem az újjáépítéstől és a
    Fekete Sereg sem a pelenkaosztástól lett legendás.
    A sajnálatos fekete zsákok a hajdani csatában elesett vitézek sorsát szimbolizálják.
    Lehet, hogy nem hiszi el, de a katonáskodás mindig is ilyen életveszélyes foglalkozás volt.
    "Csak az menjen..."”
  • 14. qrumpli 2011. július 03. 04:19
    „Nem értik ,hogy szeretjük őket ,ha beledöglenek se!
    Nekik talán kenyér kellene nem demokrácia,vagy rosszul látom?”
  • 13. bakosandras 2011. július 02. 23:03
    „4. Azért dől el most(anában), mert az amerikaiak elkezdenek kivonulni, és hamarosan mi is eljövünk onnan.”
  • 12. hahaha62 2011. július 02. 22:13
    „11. koko1976 2011.07.02. 20:40

    Nem vagyok arra pénzre rászorulva-de ha kinyírnak néhányat....akkor nem nyivákolni....szerintem !A kis betolakodó mindenűket !”
  • 11. koko1976 2011. július 02. 20:40
    „10. hahaha62 2011.07.02. 20:33

    8. szpirigonzálesz 2011.07.02. 20:18

    ja és indezt teszik a maygar átlagkereset sokszorosáért...havi zsoldként...

    Válasz: nem irigyelni kell, mindenkinek van rá lehetősége. Katonának kell állni és csinálni, azután majd lesz a magyar átlagkereset sokszorosát kitevő "zsold" is.”
  • 10. hahaha62 2011. július 02. 20:33
    „8. szpirigonzálesz 2011.07.02. 20:18

    ja és indezt teszik a maygar átlagkereset sokszorosáért...havi zsoldként...”
  • 9. koko1976 2011. július 02. 20:29
    „Tisztelt Hozzászólók,

    Ha valaki nem ért valamihez, az ne szóljon bele (pláne ne negatívan). szpirigonzálesz, gondolom katona lehet, ha már így ért hozzá. Addig örüljünk - szerintem - amíg a magyar katona "csak" humanitárius segítségnyújtást, katasztrófaelhárítást végez. Régen rossz, ha már harcolni kell, itthon. (Esetleg kedves Uram, Ön is csatasorba állna!) A külföldi missziók esetében meg örüljünk annak, hogy nem tömegével érkeznek haza a fekete zsákok. Békefenntartás az általános elnevezés és nem háború, ezeknek a feladatoknak!
    Ami pedig a maszkot és porvédő szemüveget illeti, menjen ki homokviharba autózni a sivatagba, ott lehet tapasztalatot szerezni és azután talán nem kellene ide h.....et írni.
    Tiszteletem a téma további "szakértőinek".”
  • 8. szpirigonzálesz 2011. július 02. 20:18
    „Azon gondolkoztam, hogy vajon hasznos-e az, ha mi katonáink szinte mindig karitatív feladatokat látnak el,
    valódi katonai szerepvállalás helyett a tűzfészkekben?
    Amennyiben meg kéne védeniük a hazát, felajánlanánk az ellenségnek, hogy építünk neki hidat,
    iskolát és segélycsomagokat osztogatnának nekik a "harcedzett" katonai misszionáriusaink?”
  • 7. hahaha62 2011. július 02. 20:16
    „Értelmetlen és drága nagy baromság...usa a pénzpiaci csőd szélén és ezer milliárdokat költ értelmetlen pufogtatásra.....egy népet nem lehet erkölcsileg-agyilag nevelni-ha ő nem akarja...ha nekik a kőkemény iszlám kell-élvezzék csak..egészségükre...de erre egy fillért is kár költeni !”
  • 6. Lacusch69 2011. július 02. 20:06
    „1. Fordítsd meg a dolgot: azok szerint vagyunk jó fiúk (pontosabban megszállók), akik szerint nem kellett volna a kommunizmus ellen harcolnunk a 2.vh-ban.”
  • 5. szpirigonzálesz 2011. július 02. 19:41
    „A fotón szereplő álarcos katona a golyószóró mögött, bankot akar rabolni,
    vagy csak szimplán, így akar bizalmat kelteni?”
  • 4. szpirigonzálesz 2011. július 02. 19:37
    „Most eldől?
    Miért dől el most?”
  • 3. nemecsekerno_007 2011. július 02. 18:40
    „Már néhányszor elmondták, hogy a NATO tagság kötelezettségekkel is jár. Ennyi.
    Mindent olcsón akarunk megúszni?! A devizahitelt meg a rendszerváltást is? Nem megy.

    A katonáinknak meg végre van gyakorlati tapasztalata (már akik kint szolgáltak) Sajna a legtöbb itthoni operett-katonáról ez ne mondható el, szerencsére nincs esély rá, hogy bárki is megtámadjon bennünket. Nagy lenne a tiszti veszteség : )”
  • 2. bánki 2011. július 02. 18:13
    „Nem !”
21 hozzászólás
12
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Húsz éve vonultak ki a szovjetek

Fontos dátum a magyar történelemben 1991. június 19.: ezen a napon hagyta el hivatalosan az országot… Tovább olvasom