Délmagyar logó

2017. 01. 23. hétfő - Zelma, Rajmund -8°C | 4°C Még több cikk.

Titkok és tények az anyakirálynéról

Hatalmas érdeklődés kíséri Nagy-Britanniában az anyakirálynéról napokban megjelent életrajzi könyvet. A szókimondó stílusáról ismert hölgy levelezéséből számos izgalmas dolog derül ki a királyi családról.
Az anyakirályné 2002-ben, 101 éves korában hunyt el, ám a britek a mai napig úgy emlegetik, mintha még ma is élne. Tekintélye vitathatatlan, ahogyan népe iránta érzett szeretete is.

Az anyakirályné gyerekkorában, csakúgy, mint a legtöbb kislány, naplót írt. Amikor férjhez ment, a díszes borítójú fehér lapokat nem töltötte meg többé betűkkel, viszont nagy levelező volt, és a világ vezető politikusainak, művészeknek, arisztokratáknak írt levelei végigkísérik életét, és árulkodnak mindennapjairól. Visszaemlékezéseiből kitűnik: a királyi családban gyönyörű gyermekkora volt, figyelmet, törődést kapott. És természetesen arisztokrata neveltetést.

Szerelem a bálban

Fiatal lány volt, amikor kitört az első világháború, és Nagy-Britannia is fegyvert fogott. Nővérei már férjhez mentek, bátyjai a seregben szolgáltak, és neki, mint minden más fiatal brit nőnek, teljesítenie kellett hazája iránti kötelességét. Sok ezer társával együtt sérülteket ápolt, sok egykori katona emlékezett később is a ragyogó tekintetű fiatal lányra, aki tengerkék ruhájában suhogott a kórházi ágyak között. Az egyiknek cigarettát hozott, a másiknak pedig leült az ágya mellé, hogy beszélgessenek. A kórházat a család Glamis nevű kastélyában alakították ki.


Elizabeth 20 éves volt, amikor Albert herceg érdeklődni kezdett iránta. Együtt táncoltak azon a bálon, amelyet a királyi légierő tiszteletére adtak. 1923-ban házasodtak össze. Alig egy évtizeddel később botrány kavarta fel az udvar életét: 1936-ban meghalt György király, a trónt pedig Edward herceg örökölte. A fejére került a korona, pedig akkor már nyílt titok volt, hogy a férfi szerelmes a már kétszer elvált Wallis Simpsonba. Edward végül csak 326 napig volt király, a korona helyett szerelmét választotta.

˝Nem hiszem, hogy valaha is király akart volna lenni˝ – mondta Edwardról az anyakirályné. ˝Senki sem hibáztathatja őt ezért. Boldogok voltak együtt, és számára ez mindennél többet jelentett.˝

Legyőzte a rákot

Voltak-e más férfiak az anyakirályné életében? Nos, vannak, akik azt mondják, igen, mások viszont elképzelhetetlennek tartják. Az anyakirályné ötvenegy éves volt, amikor férje meghalt. Hivatalos életrajzírója, William Shawcross azt állítja: viszonya volt valakivel az ötvenes években, méghozzá kincstárnoka, Sir Arthur Penn volt a szerencsés. Állítólag még az is felmerült, hogy összeházasodnak, azonban – annak ellenére, hogy a királyi családhoz közel állók szerint rendkívül szenvedélyes volt a kapcsolatuk – a frigy nem jött létre.


Kevesen tudják, hogy hatvanas éveiben az anyakirályné megbetegedett. 1966 decemberében 90 percen át műtötték, hogy eltávolítsanak belőle egy tumort. Rákos volt, de legyőzte a betegséget.

Diana bajt hozott a királyi házra

És mit gondolt Dianáról? Örömmel fogadta családjába a bájos, okos Dianát, ugyanakkor úgy vélte: kissé naiv. Az anyakirályné és Diana viszonya furcsa volt, Diana ugyanis meg volt győződve, hogy őt azért nem fogadja el a királyi család, mert az anyakirályné nem szimpatizál vele. Amikor Diana már Károly herceg felesége volt, és köztudott volt, hogy Károly Kamillának csapja a szelet, az anyakirályné azt mondta, Dianának sokkal inkább a sarkára kellett volna állnia, nem kellett volna eltűrnie, hogy Károly fenntartsa viszonyát Kamillával. Diana tragikus halálakor – idézte fel a királyi család egy közeli barátja – az anyakirályné azt mondta: nem hitte volna, hogy Diana halálában is annyi bajt hoz a királyi házra, mint életében.

Olvasóink írták

  • 2. varadipal 2009. október 08. 10:32
    „Elavult, de ma is tiszteletben tartott szokásjog alapján az ingyenélők privilégiuma a vagyon, a semmitevés és a látszat karitatívitás. Ha egyesek fenn akarnak maradni, akkor esetleg tesznek valamit, vagy alkotnak maradandó értéket, de nem a kenyerükért. Csak megszületniük volt nehéz, de az sem nekik fájt. Az viszont jó pontot érdemel, hogy a fennálló alkotmányos előjogok alapján az alattvalóknak legalább egy dolgot kötelezően tisztelniük kell. A mi- rosszul értelmezett- demokráciánkban senki semmit és senkit nem tisztel, mert nem kötelező.”
  • 1. IVY 2009. október 07. 11:47
    „Tippikus, randa, angol arisztokrata feje volt.
    A lánya sem különb ma.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sumer–magyar rokonság: nem nyelvészeti vita

Mi történik akkor, ha egy nemzet nem elégedett a saját sorsával? Ha kicsinek, kevésnek érzi magát? Tovább olvasom