Tandi Lajos: Felragyognak a csillagok

Aki csak egyetlen előadáson is ott ült a Szegedi Szabadtéri Játékok nézőterén, bizonyára sohasem felejti el a Dóm térre boruló kora este hangulatát.

A sötétkékbe hajló égbolton előbukkannak a csillagok, fölhangzik az előadás kezdetét jelző harmadik fanfárjel – „Szeged híres város..." –, kialszanak a még sötét színpadot fényfüggöny mögé rejtő reflektorok, s egypercnyi áhítatos csönd után, mintegy láthatatlan karmesteri intésre, megkezdődik a produkció. Az előadás hullámhosszára hangolódó közönség pedig, az emeletnyi magas széksorokban kétszeresen is elemelkedvén a hétköznapi valóságtól, ég és föld között lebeg a színpadi misztérium varázsszőnyegén...

Könyvismertetésben szokatlanul érzelmes ez a hangütés, de a Dóm téren minden nyáron újjászülető játékokról és a szabadtéri fennállásának 75. évfordulójára tavaly megjelent kötetről sem lehet szárazon beszélni. A Felragyognak a csillagok – hetvenöt éves a Szegedi Szabadtéri Játékok című könyv kinek-kinek személyes élményeit idézheti föl, mi több: visszaröpít az időben az 1931-es kezdetekig, a régi, legendás előadások világába is.

Külön öröm és büszkeség, hogy Tandi Lajos szerkesztő az ötvenhét évad előadásait illusztráló fotók jelentős részét a Dóm térre néző könyvtár helyismereti gyűjteményéből válogatta. A kötetben közölt mintegy háromszáz felvételt a közelmúlt és jelen kiváló művészei: Liebmann Béla, Siflis József, Enyedi Zoltán, Kanyó Béla, Veréb Simon és [namelink name="Németh György"] készítették. Képeskönyvhöz illően csupán néhány sornyi, a korabeli sajtóból ollózott cikkrészlet egészíti ki az előadások miliőjét érzékeltető mozaikot.