Régen is strandoltak, csak több volt a ruha

Bár az időjárás még kevés je­­lét mutatta, hogy nyár van, el­­­kezdődött a vakáció, indul a strandszezon. Régen is jártak a Tiszára a szegediek, már a századfordulón is nagy élet volt a folyó partján. Lapunk cik­­kei alapján jártunk utána, milyen volt a vízi élet száz év­­vel ezelőtt. Már a Délmagyaror­szág megalapítása után két év­­vel, 1912-ben megalapították ugyanis az első szegedi strandfürdőt – de 1911-ből is találtunk újszegedi csónakázós-fürdőzős képet, illendően felöltözött asszonyokkal.

Drótsövény és fürdőkosár

A mai Partfürdő területén üzemelt a strand, egy ideig külön pancsoltak az urak és a „pórnép”. A strandolókat társadalmi helyzetük alapján elválasztó drótsövény 1936-ig működött, közben már az 1920-as évektől nem csak az újszegedi, hanem a szegedi parton is létesült egyre több „exkluzív” fürdő, úszóház, ami válogatta a közönségét. Úszó­­kosarakban, ami a húszas évekbeli úri úszóházakra is ke­rült, még 30-40 éve is lehetett fürdeni a szegedi oldalon. A fo­­lyóba leengedett szabadtéri medencén a Tisza átfolyt, de az uszadék vagy a meder állapota nem veszélyeztette a fürdőzőket. Nem sírnánk, ha beüzemelnének párat megint.

Tetemhalász a Marosnál

Az viszont okozott kellemetlenséget, hogy a döglött állatokat sokan a folyóba dobták. Ezért aztán 1931-ben a város fogadott „tetemhalászt”, akinek az volt a dolga, hogy a Maros-torok alatt kihalássza a dögöket a Tiszából – más gond nem volt a vízminőséggel. A köznép által is lá­­­togatott strand nemigen fejlődött a korabeli hírek szerint, 1925-ben – ebben az évben tiltották be a Tisza átúszását is – viszont komoly felháborodást keltett egy átfogó rendelkezés, ami azt szabályozta: miben fü­­rödhetnek a strandolók?

A férfiak csak teljes testet ta­­karó ruházatban, a nők nem viselhettek trikót, el­­felejthették a dekoltázst, és illően hosszú kellett, hogy legyen a ruha, amiben a Tisza hul­­lámai közé ereszkednek: messze volt még innen a bikini. Három évvel később nagy sikerű szépségversenyt is rendeztek ezen a parton, ahol, fotók is tanúsítják, Juhász Gyu­la elnökölt. Az első szegedi szép­­ségversenyről beszámolt a Délmagyarország is.

Megszűnt a kasztrendszer

1936-ban jött a következő botrány: kitört a parton a demokrácia. 1912-ben részvénytársaság alapította meg a tiszai strandot, 1936-ban a terület Szeged kezelésébe került, hogy ott nagy vá­­­rosi partfürdőt építsenek ki. „A közös fürdő a világon mindenütt a legdemokratikusabb intézmények közé tartozik, a Hullámfürdőben a velszi herceg együtt fürödhetett az éjszakai lokálpincérrel. Csak Szegeden volt más a helyzet (...) drótsövények választották el egymástól a fürdőzőket, s egymás számára (...) az érinthetetlenek kasztját alkották. (...) együtt fognak fürdeni a VIII. fizetési osztályba sorozottak a XI. fizetési osztályba tartozókkal, s meg fognak győződni róla, hogy ettől semmi baja nem lesz sem nekik, sem a városnak” – olvastuk lapunk 1936. április 2-i cikkében. 1939-ben azonban arról írtunk: hiába van itt gyógyvíz, hévíz, folyóvíz, uszo­­da. Amíg a gőzfürdőt fel nem újítják, a Belügyminisztérium szerint nem kaphat Szeged fürdővárosi rangot.

Ennyien azóta sem úszták át

1921 augusztusában a szerbek kivonultak az addig megszállt Újszegedről. Az első napon több ezren keltek át Szegedről úszva, csónakokban, zsúfolásig megtelt a híd is. Valószínűleg azóta sem úszta át annyi ember a Tiszát egyszerre, mint az első nap boldogságában. Főleg, mert, mint írtuk, négy év múlva ezt be is tiltották.