2021.02.18. 16:10
Régi farsangok nyomában – Pofonok nélkül nincs szezon
Idén úgysem farsangolunk, megidéztük hát rég múlt idők szezonjait lapunk archív számaiból. Az első évtizedekben olyan farsangi szezonról is megemlékeztünk, amikor 250 bált is rendeztek Szegeden és környékén. A tanyavilágba volt, hogy 105 egyenruhás utazott ki fenntartani a rendet, de megírtuk: a városban sincs farsang pofonok nélkül.
Farsangi csoportkép bohóccal 1935-ből. A harmincas években volt, hogy 250 bált, mulatságot is tartottak egy farsangi szezon alatt Szegeden és környékén. Illusztráció: Fortepan / Balassa Péter
Forrás: Fortepan
Fotó: Balassa Péter
A magyarok farsangja „nem az az álarcos bál, ami gyöngéd” – az idézetet a Délmagyarország 1911. február 12-ei lapszámában találtuk. A szerző arról értekezett, hogy mivel vitézi népség, harcias nemzet voltunk, „a mulatozásban a teljes fékevesztettség […] vagy a komoly, bizonyos méltóságteljes vonás jellemzi a magyart”.
Két év múlva azon kesergett lapunk újságírója, hogy Szegeden a farsang „egy hosszú böjt volt”, a város szegény és nyomorgó. A bálokon jóval kevesebben jelentek meg, divatba jöttek a vacsorával egybekötött házi mulatságok. Báli ruhának jó volt a tavalyi is, a szezon legdivatosabb tánca a boszton volt.
„Egyik-másik bálnál oly szigorú volt a rendezőség […] a táncosok megválogatásában, hogy valóságos bizonyítványt kellett felmutatniok arról, hogy társadalmi állásuk és jövedelmük partiképessé teszi őket.”
Talán ez is hozzájárult a korabeli „házibulik” elterjedéséhez.
Bicskák és pofonok
Magyar László 1924. március 2-án írta meg: január 7-e óta 108 táncmulatság zajlott Szeged kül- és belterületén, és „a bicska is előkerült jó néhányszor”.
A hatvan városi bálból 22 volt „elit”, a többi 38 „kiskocsmai táncvigalom”, „[…] a mulatós kedv […] kivonult a külvárosi részekbe, de még inkább a tanyavilágba”, de azért a városban is volt néhány táncestély, amelyen „folyt a pezsgő, húzta a cigány, röpködtek a százezresek, mint a záporeső. […] Igen, igen, pofon is csattant el néhány.
Pofon nélkül nem is lenne farsang a farsang.”
Görbe éj a Hungáriában
Minden egyesület, szakma, alapítvány igyekezett megrendezni a maga farsangi bálját.
Kiemelkedő esemény volt sok éven át az újságírók „görbe éjszakája” is. 1935. március 6-ai tudósításunkból kiderült, hogy a Hungária pazarul kivilágított épületét „tündérpalotává varázsolta” a rendezőség.
Külön kis rádió-adóállomás közvetítette a termekbe a „helyszíni híreket”, volt táncverseny, farsangtemetés, „több ezer farsangi móka”. Lapunk munkatársa, Vér György volt a konferanszié. A hajnali órákban „hólabda-, konfetticsata dúlt a bárokban”.
1938-ban rekordot döntött a rendezvények száma. A 250 bálból 156-ot a városban, 94-et a tanyákon tartottak – a pletykarovat tanúsága szerint egy csinos lány kettő kivételével minden városi bálon megjelent.
A legmozgalmasabb februári vasárnapon 16 bál volt a tanyavilágban, 105 rendőr utazott ki a rend fenntartására.
A következő évben arról is szó esett, hogy a házi mulatságok elvonják a közönséget a báloktól. A bálozás márpedig „emberbaráti kötelesség, mert egy-két jó hangulatban eltöltött báli éjszakával elősegítjük néhány többgyermekes, nyomorgó család megmentését”.
Háborús farsang
Előző évben még „szólt a nóta, folyt az ital, s jó Carnevál herceg mintha tudomást sem vett volna arról, hogy mi történik a világban”, de 1943-ban már nem tartották meg a farsangi bálokat. Vagy csak „némán”: az emberek eljuttatták a rendezőséghez a belépők árát, az így befolyt összegeket jótékony célra ajánlották fel. Húshagyókedd estéjén az alsóvárosi templom harangja ijesztette meg 11 órakor a sötétben hazafelé botorkáló részegeket.
