2021.05.20. 17:20
Tőrbe csalta a feleségét az újszegedi kertész – Nem ismert irgalmat
Amikor eltűnt Szalay Illés felesége, az újszegediek nagy része a férjre gyanakodott. A holttest két év után, 1934-ben került elő, írta meg lapunk. Szalay korábban is verte az asszonyt, és vadházastársa is volt. A vallomásokból az derült ki, hogy előre kitervelte: megöli a feleségét, akit anyagi megfontolásból fogadott vissza.
Megdöbbentő, szörnyű gyilkosságot fedeztek fel Újszegeden – adta hírül a Délmagyarország 1934. november 29-én. A darnózseli hentes esete juthat eszünkbe, ha hasonlítani akarjuk a felháborító ügyet bármihez, ami a közelmúltban történt. Szalay Illés, az újszegedi ácsmester és virágkertész két és fél évvel a cikk megjelenése előtt, 1932. április 27-én jelentette be felesége eltűnését.
Szalay krizantémot termesztett, „koszorúinak városszerte jó híre volt”. Az újszegediek gyanakodtak a férjre, a nyomozók azonban kétszer is elengedték: volt tanú, aki vallotta, látta a megáradt Tiszánál cirkálni az asszonyt. Feltételezték, hogy öngyilkos lett.
Tíz éve nem éltek együtt, az eltűnés előtt három hónappal költöztek össze megint.
Szalay előtte nyolc évig Nagy D. Rozáliával élt együtt.
Rokon buktatta le
Vadházastársának sógora buktatta le a „bestiális kertészt” egy névtelen levéllel. Szalay egynapi vallatás után beismerte a tettét. Elmondta, hogy a gyilkosság napján éjféltájban kislányuk, Ilonka rosszul lett. A szülők összevesztek, és ő megfojtotta a feleségét, aki előtte arcul ütötte.
A holttestet az udvaron egy rőzserakás alá rejtette, másnap este „…becipelte a mosókonyhába. Az üstöt kivette, a tűzhelyen rőzséből nagy tüzet rakott és a holttestet a lobogó lángok fölé akasztotta fejjel lefelé.” Három éjszakán át égette.
A helyszíni szemlén azonban azt állapították meg, hogy a szagra felfigyelt volna az egész környék, ehelyett feltételezték, hogy Szalay Illés szappant főzött a saját feleségéből, a csontokat pedig elásta – ezeket meg is találták.
Elverte a háztól
1935. április 10-én jelent meg lapunkban, hogy halálra ítélték az újszegedi feleséggyilkost. A tárgyaláson akkora volt a tülekedés, hogy többeknek letépték a ruháját. A vallomásokból kiderült, hogy Szalay Illés elverte asszonyát a háztól, mert beleszeretett Nagy D. Rozáliába.
Ítélték már el súlyos testi sértésért, azzal vélte megindokolni a bántalmazást, hogy „az asszony nem szeretett dolgozni, főzni is alig akart”.
Szalayné évekig cselédként szolgált, Nagy D. Rozália költözött be a helyére.
A közös gyermek, Ilona a tárgyalás idején 14 éves volt. Vallomása szerint anyja azért ment vissza a férfihoz, mert szerette, és soha nem ütött vissza, amikor az bántotta. Szalay azért hívta haza az asszonyt, mert az végül feleségtartási pert indított, és a férj nem akarta, hogy elárverezzék a házát.
Tőrbe csalta lánya anyját
A vádirat szerint álmában fojtotta meg az asszonyt, Rozália pedig visszatérhetett a házba. Őt bűnpártolással vádolták. Több rokonának is beszélt róla a férj, hogy Rozál hamarosan visszamehet hozzá, és nem nyugszik, amíg neje a föld felett van. A tárgyalóteremben ujjongással fogadták az ítéletet: kötél általi halál.
Az indokolásban a bíróság megállapította, hogy Szalay előre készült felesége megölésére. Tettét aljas indokból követte el, hogy az anyagi romlást elkerülje. Súlyosbító körülménynek tekintették „semmiféle megbánást nem tanúsító, cinikus, fölényes modorát, büntetett előéletét, azt, hogy gyermekének édesanyját ölte meg hideg kegyetlenséggel, számítással, áldozatának úgyszólván cselt vetett, tőrbe csalta”.
