Múltidéző

2021.12.14. 20:00

Banyavárás rendőri segédlettel

A közelmúltban írta meg a Délmagyarország: egy szegedi projektben a boszorkányokkal kapcsolatos helyi legendákat, szóbeszédeket, családi történeteket is keresik. Lapunk korai évtizedeiben még emlegették a banyákat, nem is csak Szegeden gyanakodtak rájuk.

Farkas Judit

A boszorkányok nem csak Szegeden garázdálkodtak, 1933-ban Vásárhelyen kellett miattuk tömeget oszlatni.

A szegedi boszorkányoknak messze földön nagy a hírük, de a megyében másutt is emlegették még a néphit rontó lényeit lapunk első évtizedeiben. Mivel ez a cikk Luca napján íródott, amikor köztudottan alacsonyan szállnak a boszorkányok, felidéztünk néhány történetet la­punk első évtizedeiből, amelyek­ben ők játszották a fő­­szerepet. 

 

Lapunkból tud­­juk, akkoriban még Felsővá­ros összes gyereke tisztában volt vele, miért hívják az egykori iskola széles tornyát boszorkánytoronynak: azért, mert ott őrizték a legnagyobb szegedi boszorkányper vádlottainak egy részét. Az emberek képzeletvilágában még élénken élt a ma már mesei lények hatalma. Hódmezővásárhelyen 1933 májusában tört ki a boszorkánypánik lapunk tanúsága szerint. 

 

 

Fojtogat a cicus 

 

 

„A Szög utca 6. számú ház előtt, két hét óta estéről-estére hatalmas tömeg les egy boszorkányt, aki fekete macska képében üldözi a ház egyik lakóját, Kiss Ernő 21 éves legényt” – írta meg lapunk azzal a címmel: Boszorkányvárás rendőri segédlettel. A fiatalember kiáltozásaira először az utcabeliek gyűltek össze, „egy-két nap óta pedig ömlik a Szög uccába Vásárhely népe”. 

 

A házbeliek szerint a boszorkány fekete macska képében jelenik meg minden este, és Kiss Ernő torkának esik. Zárt aj­­tón, ablakon át surran be, a legény „rémületesen kiabál”, az utcák népe pedig le­­si, mikor láthatja meg a rossz szellemet. Fekete macs­­kát többet is agyoncsaptak sajnos, a hiedelemlény azonban tovább fojtogatta a le­­gényt. 

 

Nem lelték a banyát 

 

 

Május 5-i cikkünkben arról számoltunk be: előző este, amikor a csalódott tömeg megint nem talált boszorkányt, verni kezdték a ház kapuját, kerítését, és követelték a családtól, hogy en­­gedjék be őket. Végül akkora embermennyiség verődött össze, hogy a rendőrség éjféltájban feloszlatta a tömeget. 

 

A család tagjai azt mondták, három napja ők sem látták a boszorkányt, de kilenc napig gyötörte a fiút.

A rendőrtisztek hiába igyekeztek meggyőzni őket, hogy boszorkányok nem léteznek, a legény kijelentette: még azt is tudja, ki rejtőzik a fekete macska bőrében. 

Cikkünkből nem derült ki, nyilván nem akart a szerkesztőség rágalmazásért bíróságra járni. 

 

 

Perújrafelvétel 

 

Néhány évvel korábban Szege­den kaptak új aktualitást az egykori boszorkányperek. Az egyik megégetett boszorkány utódja 1927-ben kért perújrafelvételt őse miatt. A szépséges Dévai Judit Ludas-pusztán élt, és gyors egymásutánban három férjet is eltemetett. Utá­­na nem akart már férjhez menni, amit egy közeli gazda nehezményezett. Az asszony körül furcsa pletykák kezdtek terjedni. 

 

„Öthalomra lovagol seprűn, éjfélkor látták a Tiszában fürdeni, bűbájos italokat kotyvaszt”, majd a gazda házába villám csapott, meghalt. A szép asszonyt semmi sem menthette meg a máglyától. Korábban kései utódai kétszer már próbálkoztak perújrafelvétellel, de mindkét ügy elsikkadt. A Dévai família „egy fiskális tagja” végül hosszú ta­nulmányban foglalta össze az esetet, és kérte a perújrafelvételt – eredményének már nem találtuk nyomát a lapban. 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!