2021.12.14. 20:00
Banyavárás rendőri segédlettel
A közelmúltban írta meg a Délmagyarország: egy szegedi projektben a boszorkányokkal kapcsolatos helyi legendákat, szóbeszédeket, családi történeteket is keresik. Lapunk korai évtizedeiben még emlegették a banyákat, nem is csak Szegeden gyanakodtak rájuk.
A boszorkányok nem csak Szegeden garázdálkodtak, 1933-ban Vásárhelyen kellett miattuk tömeget oszlatni.
A szegedi boszorkányoknak messze földön nagy a hírük, de a megyében másutt is emlegették még a néphit rontó lényeit lapunk első évtizedeiben. Mivel ez a cikk Luca napján íródott, amikor köztudottan alacsonyan szállnak a boszorkányok, felidéztünk néhány történetet lapunk első évtizedeiből, amelyekben ők játszották a főszerepet.
Lapunkból tudjuk, akkoriban még Felsőváros összes gyereke tisztában volt vele, miért hívják az egykori iskola széles tornyát boszorkánytoronynak: azért, mert ott őrizték a legnagyobb szegedi boszorkányper vádlottainak egy részét. Az emberek képzeletvilágában még élénken élt a ma már mesei lények hatalma. Hódmezővásárhelyen 1933 májusában tört ki a boszorkánypánik lapunk tanúsága szerint.
Fojtogat a cicus
„A Szög utca 6. számú ház előtt, két hét óta estéről-estére hatalmas tömeg les egy boszorkányt, aki fekete macska képében üldözi a ház egyik lakóját, Kiss Ernő 21 éves legényt” – írta meg lapunk azzal a címmel: Boszorkányvárás rendőri segédlettel. A fiatalember kiáltozásaira először az utcabeliek gyűltek össze, „egy-két nap óta pedig ömlik a Szög uccába Vásárhely népe”.
A házbeliek szerint a boszorkány fekete macska képében jelenik meg minden este, és Kiss Ernő torkának esik. Zárt ajtón, ablakon át surran be, a legény „rémületesen kiabál”, az utcák népe pedig lesi, mikor láthatja meg a rossz szellemet. Fekete macskát többet is agyoncsaptak sajnos, a hiedelemlény azonban tovább fojtogatta a legényt.
Nem lelték a banyát
Május 5-i cikkünkben arról számoltunk be: előző este, amikor a csalódott tömeg megint nem talált boszorkányt, verni kezdték a ház kapuját, kerítését, és követelték a családtól, hogy engedjék be őket. Végül akkora embermennyiség verődött össze, hogy a rendőrség éjféltájban feloszlatta a tömeget.
A család tagjai azt mondták, három napja ők sem látták a boszorkányt, de kilenc napig gyötörte a fiút.
A rendőrtisztek hiába igyekeztek meggyőzni őket, hogy boszorkányok nem léteznek, a legény kijelentette: még azt is tudja, ki rejtőzik a fekete macska bőrében.
Cikkünkből nem derült ki, nyilván nem akart a szerkesztőség rágalmazásért bíróságra járni.
Perújrafelvétel
Néhány évvel korábban Szegeden kaptak új aktualitást az egykori boszorkányperek. Az egyik megégetett boszorkány utódja 1927-ben kért perújrafelvételt őse miatt. A szépséges Dévai Judit Ludas-pusztán élt, és gyors egymásutánban három férjet is eltemetett. Utána nem akart már férjhez menni, amit egy közeli gazda nehezményezett. Az asszony körül furcsa pletykák kezdtek terjedni.
„Öthalomra lovagol seprűn, éjfélkor látták a Tiszában fürdeni, bűbájos italokat kotyvaszt”, majd a gazda házába villám csapott, meghalt. A szép asszonyt semmi sem menthette meg a máglyától. Korábban kései utódai kétszer már próbálkoztak perújrafelvétellel, de mindkét ügy elsikkadt. A Dévai família „egy fiskális tagja” végül hosszú tanulmányban foglalta össze az esetet, és kérte a perújrafelvételt – eredményének már nem találtuk nyomát a lapban.