ArtStab

2010.03.02. 19:10

Aranycsapat

Bemutatták az új musicalt a Szegedi Nemzeti Színházban.

Fiatalok a Népstadionban Puskásék diadalát nézik. Ötven évvel később a Puskás Ferenc Stadionban három öreg a magyar focit siratja. A párhuzam azt hiszem kézenfekvő; az önfeledt szerelmes fiatalok akik hisznek a jobb kötelező győzelmében és a megkeseredett már már megszállott öregek akik még mindig a meg nem adott lesgólon vitatkoznak.
A darabot Tasnádi István írta, akit az egyik legtöbbet játszott kortárs szerzőként tartanak számon, zenéjét Fenyő Miklós szerezte. A szegedi darabot a szerző testvére, Tasnádi Csaba rendezte.

aranycsapat


Az előadás valóban nem az Aranycsapat történetét dolgozza fel mint ahogy ezt már Fenyő Miklós a közönségtalálkozón is megelőlegezte. E kijelentése nyomán és ezen továbbmenve azt állítom, hogy a darab még nem is csak arról szól, amit láthatunk. Hiszen a történet kimerül pár fiatal rajongásából, banális szerelmekből és csalódásokból. Ami itt figyelemreméltó az az, hogy a darab egy nagyon finom párhuzamot von 1954-és '56 között, szerencsére ezt nem ok - okozati összefüggésként láthatjuk. Ez a merész összekapcsolás nagyon jól kifejezi az alkotók által nagyra méltatott sport identitás alakító funkcióját, valamint hatalom és sport kölcsönhatását, például az öreg Kalap úr szerint a döntő elvesztésének igazi oka az, hogy a magyarok nem tudtak megszabadulni a szolga tudattól, a „fiúk nem hitték el, hogy győzhetnek". Ezt legjobban az bizonyítja, hogy az első felvonás végén már bekövetkezik a nemzeti csapásként is emlegetett Vb döntő. A vereség miatt érzett csalódottság, elkeseredettség később zavargáshoz vezet, és egy hirtelen delacroix-ás emberpiramisos zászlós jelenettel zárul is a felvonás, ezzel tanácstalanságban hagyva pár nézőt a darab hosszúságát illetően.
A második felvonásban a személyes emberi szálak kerülnek elő, az '56 utáni fiatalság élete, köztük Winkler Zsófi és Stopli románca, ami a darabnak mintegy a vázát adja. Igazi pomádés hangulat: fésülködő vagányok, visítozó lányok. Majd amikor utánzás és sztereotípia halmozás terén túlzásba esne a darab, hirtelen annyira túlzásba esik,- megérkező cowboy-okkal, playmate-ekkel, sőt még egy rózsaszín cadillac is feltűnik a háttérben - hogy már kész vagyok viccet gyanítani a háttérben. Ezen kívül a nemzeti trikolor színben tündöklő angyalt éreztem még túlzásnak, de ezt egész más értelemben.
Az előadás szüzséjét tekintve,- az elnyomás alatt álló kis ország, ahogy sport lévén a világ köztudatába kerül - még most, pár évvel a Szabadság, szerelem című film után is, telitalálat az alkotók részéről. Ezenkívül házibulizene, -hangulat és tánc amit láthatunk. A darab tehát kasszasiker gyanús.

 

Nézd meg Galériánkat is az előadásról

Kultúra Szegeden? ArtStab!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!