A postát éltette Géza a borfesztiválon

A kupadöntőtől legtávolabbi színpad körül sem hagyta magát kizökkenteni szegedi közönség, hiába akarta bevonni a fesztiválozókat egy vonóshármas – a betyárvilág, amiről énekeltek, keveseknek volt ismerős. Sikert aratott viszont a görög népzene, ropták is a szirtakit a Rongy kocsma színpadánál, a nagymedencénél. Ez józanul nem tűnt valami férfias táncnak, akkor már inkább a Videoton-Fradi, ám mégsem tudtam elmenekülni. Belefutottam ugyanis Gézába, portálunk rendszertelenül jelentkező, de lelkes olvasó-tudósítójába, aki tőle szokatlanul egymaga ivott, mégsem volt rossz a kedve.

– Éljen a Magyar Posta, vagy a Nemzeti, ha már úgy hívják – ordított rám, s azonnal megbántam, hogy nem szeretem annyira a focit. Kiderült, Géza az utolsó napra hagyta az adóbevallását, sőt, az utolsó órákra annak feladását. – Képzelje szerkesztő úr, azt hittem, óriási sor lesz a Nagypostán, de nem volt, még egy iciripiciri sem. Még válogathattam is a postáskisasszonyok között, és 3 perc alatt feladtam a bevallást nemzeti NAV-nak – mondta egy szuszra Géza, aki láthatóan bő másfél órája folyamatosan ünnepelte már gyors sikerét.

Most már lassan bezár a posta, mondtam neki, ideje hazaindulni, mert a leghosszabb sor is véget ér egyszer, higgyen akármit is otthon az asszony. – Azután vigyázzon a feladóvevényre – figyelmeztettem búcsúzóul, de nem kellett volna, ez ugyanis este 8 órára már elveszett. – Nincs mit tenni szerkesztő úr, inni kell a Magyar – vagy Nemzeti – Posta egészségére, hogy eljusson a boríték a NAV-hoz, mert bizonyíték, arra, hogy feladtam, no az nincs.

Nem tudom, hogyan végződött olvasó-tudósítónk szerda estéje, amikor utoljára láttam, éppen bekérezkedett a szirtaki körbe.