Így amikor édesbús hangulatban idézzük a hajdani, daliás sikereket, a bálványok iránti szeretetünk és tiszteletünk mellett ne feledjük a szűkebb és tágabb sportági környezetet sem.
A labdarúgás ugyan a legesetlegesebb csapatjáték, hiszen egy mérkőzésen belül szinte minden megtörténhet, de a vb-dobogó tetejére – sőt aljára is – hét összecsapáson át vezet az út, így a totális meglepetés kizárt.
Különösen bosszantó és elkeserítő, hogy együttesünk közepes játékkal is simán nyerhetett volna a semmi rendkívülit nem nyújtó szomszédok ellen, ám ha létezik emberfeletti teljesítmény, akkor ez sajnos „emberalatti” volt.
Afelől se legyenek kétségeink, hogy minden ellenfelünk felsóhajtott, amikor hazája nevét az első kalap nagyágyúi helyett a „Hungary” felirat alá biggyesztették.
A nemzetközi és az európai szövetség nagyurai azonban nem érzékelik, hogy az élsportolók azért még mindig emberek; gépnek, rosszabb esetben igavonó jószágnak tekintik őket.