2 évesek lettek a csongrádi testvérek: következetességgel és a problémák elengedésével gyerekjáték hármasikreket nevelni

Máté, András és Annabella 2017. június 30-án pottyantak Elizabet és István életébe. Egy gyerkőcre készültek, végül hétről hétre több babát mutatott az ultrahang. Az apróságok szépen cseperednek, most töltötték be a második évüket.

A kicsik első másfél évében egy dadus segített, a csongrádi önkormányzat egy szakképzett gondozónőt biztosított a családnak. Bár azóta sem maradtak magukra és a nagyszülők is igyekeznek segíteni, azért a munka dandárja a szülőkre marad. – A logisztika borzasztó kemény dolog, de próbálunk egy kialakított napirend szerint élni. Általában elég pörgősek a napjaink, öt-hat óra körül kelünk. Máté az „ébresztőóra", aztán jönnek a többiek is hozzánk az ágyba. Reggelizünk, apa dolgozni megy, aztán van egy gyors fürdetés. Délelőtt játszanak, tízóraiznak, aztán két-három órát alszanak és olyan egy-két óra körül ebédelünk. Délután is hasonló a program, játék, uzsonna, alvás, vacsora és kilenc körül fektetés – mesélt a mindennapokról az anyuka.

Egymástól is tanulnak a testvérek. Ha valamelyikük elpityeredik, a másik kettő rögtön szalad megvigasztalni. Fotó: Majzik Attila

Ennyi egykorú gyerek mellett a hétköznapinak tűnő feladatok sem egyszerűek, például a bevásárlást is össze kell hangolni.

– Vagy a párom megy egyedül, vagy megyünk mindannyian – mondja Elizabet. – Az emberek még mindig rácsodálkoznak, ha látnak bennünket. Egy bevásárlókocsiban toljuk, amit megveszünk, egy másikban pedig a gyerekeket – folytatja István. – A kicsik is élvezik, ahogy „száguldunk" a kocsival, és persze tanulnak is közben, hiszen emberekkel találkoznak, kommunikálnak – mondja a családfő.

A kicsik egyébként szépen eljátszanak a szobájukban, míg a szülőkkel beszélgetünk. Néha-néha felhangzik egy kis sírás, de az ikrek gyorsan rendezik egymás között a helyzetet. – Önálló, szófogadó gyerekek. Nagyon sok mindent eltanulnak egymástól, sokat nevetnek, játszanak közösen. Azért persze van, hogy ők is összevesznek, de ha valamelyikük sír, akkor a többi megy és megvigasztalja – mesélik a szülők.

A szentesi hármasikrek mellett nincs idő túlaggódni a problémákat. Fotó: Majzik Attila

A család arra jutott, hogy nem lesznek bölcsődések a gyerekek, inkább Elizabet otthon marad velük. – Megbeszéltük a párommal, a szüleimmel és a védőnővel is, és úgy döntöttünk, hogy nem járnak bölcsibe. A szüleim is idősek, messzebb is laknak, bébiszittert is nehéz találni, így nem tudtuk volna megoldani, ha megbetegszenek a kicsik. Két és fél éves koruktól mehetnek óvodába, ha szobatiszták. Majd meglátjuk, akkor elkezdjük-e az ovit vagy majd csak később – mondta el Elizabet.

Az anyuka kiemelte, eddig elég jól vették az akadályokat, bár náluk is voltak holtpontok. – Következetesség és kialakult napi rutin kell. Meg az, hogy nem szabad rágörcsölni a problémákra. Mondjuk állandó pörgésben élünk, úgyhogy arra nincs is idő – összegeztek mosolyogva a szülők.