Csongrád és környéke

2019.09.03. 18:31

Lábunk nyomát keressük: a Szent Rókus-templom freskójától indul Süli István időutazása

Süli István többkötetes szerző, eddigi műveiben is fel-felsejlett Csongrád képe. Az író most érezte úgy, hogy itt az ideje egy teljes könyvet szülővárosának szentelni, ezt pedig a Szent Rókus-templom freskójának szemüveges puttója erősítette meg.

Majzik Attila

De hogyan kerül a csizma az asztalra, vagyis a szemüveg a kisangyalra, illetve mi köze en­­nek egy törökbálinti házhoz, majd egy könyv születéséhez? Süli Istvánnal ezt is kibogozzuk. A történet nem egyszerű eset, de István sem az: matematika–fizika szakon indult az egyetemen, majd végül arab–angol szakosként diplomázott Damaszkuszban, Szíriában. Be­­járta Ázsiát, Dél-Amerikát, emellett karatemester, csi­kung­­­oktató, iszlám művelődés­történész és valláskutató, és nem mellékesen egyik alapítója a Fonó Budai Zeneháznak. Ám mindezek mellett megmaradt csongrádinak, eddigi könyvei, a Fejfák, az Elindulok a tér felé, a Romok és a Lassú csárdás is éreztet egy kis „hazai" hatást, a lapokon finoman átsejlik a szülőváros.


– A könyveimben eddig is ott volt a motívumokban Csongrád, most azonban egy olyan mű­­vet szerettem volna írni, ami teljesen a városról szól, de nem útikönyv. A könyvben rengeteg ember jelenik meg, akinek valamiféle köze, kapcsolata, ta­­lálkozása van Csongráddal – be­­szélt indíttatásáról az író. De akkor hogy jön ide a szemüveges puttó és a házvá­sárlás? – A történet a Szent Rókus-templom mennyezeti freskójától indul: ezt 1947-ben újította fel Borsa Antal, eredeti nevén Schulzbach Antal. Én pe­­dig a törökbálinti házamat Schuzbach Istvántól vettem, akiről kiderült, hogy az Antal a nagyapjának volt a testvére. Akkor megéreztem, hogy ez egy jel, ezzel nekem dolgom van. Egyébként a Szent Ró­­kus-templom freskójának az az érdekessége, hogy a felújítás során Borsa Antal magát is egy kicsit ráfestette, az egyik an­­gyal mögül kikukucskáló put­­tón ott van a jellegzetes szemüvege. Ettől a freskótól me­­gyünk vissza a templomépítésig, a középkorig, a nomád ko­­rig, Attiláig. Lépegetünk térben és időben, a lábunk nyomát keresgéljük itt – mesélt a könyv indulásáról a szerző.

Lépegetünk ide-oda a térben és időben, keressük a lábunk nyomát, mondja könyvéről Süli István. FOTÓ: MAJZIK ATTILA

Lépegetünk ide-oda a térben és időben, keressük a lábunk nyomát, mondja könyvéről Süli István. FOTÓ: MAJZIK ATTILA

A „Lábunk nyomát – nem li­­neáris etűdök, avagy a megnevezés" huszonkét fejezetben vonultatja fel a Csongrádon megforduló történelmi figurákat, valós és fikciós dokumentumokkal bemutatva kapcsolatukat a településsel, miközben a történeteiken keresztül maga a város is kirajzolódik. – Csongrádot nem úgy fogja az olvasó felfedezni ebben a műben, mint egy útikönyvben, hanem egy más, érdekes, izgalmas módon. Ez a könyvből kirajzolódó Csongrád-kép is valamilyen formában ott marad az olvasóban. Nem egy folytonos felületet látunk. A múlt olyan, mintha egy halászhálót húznánk meg: nemcsak egy pont, hanem az egész mozdul meg – mondta el könyvéről Süli István.


A „Lábunk nyomát" frissen készült el, nyomdakész állapotban van, Süli István épp kiadót keres, de addig sem unatkozik: párhuzamosan több íráson is dolgozik, köztük egy sci-fin is.

Címkék#Csongrád
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!