Egyre jobban csengő név: alföldi bor

2008 az alföldi borok éve lesz – jósolta az újság 2007 decemberében, amikor a Kunsági Borvidéken dolgozó Frittmann János lett az év borásza. Az elismerést a Magyar Borakadémia ítéli oda minden évben, ezt a szakma Kossuth-díjának nevezik, a kitüntetett az évszám megjelölésével később is viseli a címet.

Ez azért volt jelentős hír mifelénk, mert a kilencvenes évek borhamisítási ügyei nagyon lerontották az alföldi borok renoméját. A megbecsülést mostanra sikerült visszaszerezni. Bár a megkérdezettek általános véleménye az, hogy nem teljes a kép, ha a tavalyi évet csak ebből a szempontból nézzük, az szerintük is elmondható, hogy tényleg nagyobb figyelem jutott az alföldi boroknak. Ez köszönhető a díjnak – de annak is, hogy a könnyebb borok világszerte egyre keresettebbek.

Mindez a megye neves szőlőtermelő helyeit egybefoglaló csongrádi borvidéken például úgy csapódik le, hogy a kivágásra szánt központi keretet tavaly nem használták ki. Azaz a vártnál kevesebben akartak felhagyni a termesztéssel. [namelink name="Ungerbauer György"], a csongrádi hegyközség elnöke úgy látja, hogy a nagyobb figyelem már régóta megillette volna az alföldi borokat.

Ungerbauer György csongrádi hegyközségi elnök szerint a borverseny az igazán objektív mérce. Fotó: Tésik Attila
– Az interneten elérhető a december hatodikai X. országos rozéborverseny végeredménye. Érdemes megnézni, hogyan szerepelt a csongrádi borvidék, mert ez mindig tárgyilagos mérce – mondja az elnök.
A netről az derül ki, hogy a Bokrosi Borászati Kft. mintája ezüst, Gulyás Ferencé bronz, Ungerbauer Györgyé ezüst, az ásotthalmi Somodi Borgazdasági Kft.-é pedig arany minősítést szerzett a versenyen.
A magyar termés negyven százaléka származik az Alföldről. Ehhez az arányhoz képest a hegyvidékiek még mindig szervezettebbek és sikeresebbek. – A minőségi munka, a fejlesztés és az újítás igénye nálunk is jellemző: egyre többen telepítenek világszerte ismert fajtákat, fehérrel kísérleteznek ott, ahol eddig csak vörössel foglalkoztak – mondja Ungerbauer.

Ez a napos oldal

Ugyanakkor többek szerint is köznevetség tárgya, hogy mire mentek el azok a 8 forintok, amelyeket a jövedéki pénzből egy igazi nemzeti bormarketing-stratégiára szánt a szakma. „Ilyen körülmények között inkább néhány ember konokságának és a jó szerencsének köszönhető, hogy egyre jobb borok készülnek Magyarországon" – mondta egy, névvel inkább nem nyilatkozó Csongrád megyei borász. Európai viszonylatban még mindig széthúzónak számítanak a magyar termelők, és – talán ezért – a kormány sem tesz meg mindent azért, hogy a szőlőből élők egzisztenciája ne kerüljön veszélybe. A bornak nevezett olasz áruról van szó, amely nagy tételben továbbra is bejut, és PET-palackokba, magyar borral följavítva elégíti ki azok igényeit, akiknek csak ilyen italra telik. – Ez egy elhibázott uniós rendelkezés miatt történik így – mondja Ungerbauer. – Az Unió elvileg az áruk szabad áramlásáról is szól, mégis talán nem politizálok azzal, ha tényszerűen megállapítom: Ausztriában meg tudják akadályozni azt, hogy olyan bor jusson be az országba, amely árt a hazai piacának.

Szőlőtermelő helyek a csongrádi borvidéken.
DM-grafika
Csongrád, Mórahalom, Vásárhely: egy vidék

A borostérképeken a csongrádi borvidéket egy nagy pöttyel szokás jelölni, mert hivatalosan tizenhat település tartozik ide. Újabban három körzetre osztják a borvidéket, a csongrádi mellett pusztamérgesi és mórahalmi körzet létezik, ezeken a termőhelyeken egy-egy hegyközség működik. Tehát hivatalosan a csongrádi borvidéken terem a sóshalmi, a pusztamérgesi bor szőlője is. A kalauzok szerint a borvidék „változatos, szélsőséges klímája a kiskunsági borvidékéhez hasonló, de itt nagyobb a besugárzás éves mennyisége. Ez az ország egyik legmelegebb borvidéke".