2014.09.22. 21:00
Református lelkész nem mehetett a katolikus temetőbe
DélmagyArchív 1929: Az egyetemalapító kolozsvári professzor számára külön járták ki, hogy a Belvárosi temetőben lelkész búcsúztassa.
1929-ben csak úgy tudták kolozsvári egyetemalapító társai mellett elbúcsúztatni az elhunyt dr. Szabó József orvosprofesszort, ha Bakó László református lelkész nem vett részt a gyászszertartáson a belvárosi temetőben.
A kolozsvári professzor özvegye ugyanis nem számolt azzal, hogy akkoriban Szegeden a katolikus temetőbe nem mehetett református lelkész.
A szegedi katolikus temetőben csak úgy temethettek el más keresztény felekezetű halottat, ha a lelkész a temető kapujától tovább nem kísérte az elhunytat. A temető területére lelkészi hivatása gyakorlása céljából nem mehetett be.
Szabó professzor esetében mégis kivételt tettek, bár az engedmény esete még beszédesebb, mint a korábbi gyakorlat.
1929. július 7-én, a temetés napján derült ki az özvegy számára, hogy a református lelkészt nem fogják beengedni a temetőbe. A gyülekezet körében egy minisztériumi tisztviselő vállalta, hogy előremegy, és megpróbálja elérni, hogy tekintsenek el a ma már értelmetlennek ható korlátozástól.
A plébánián azonban elzárkóztak attól, hogy kivételesen engedélyt adjanak erre. A küldött ekkor felhívta figyelmüket arra, hogy az egész kínos feltűnést fog kelteni. Némi telefonálás után mégis kiderült: felfüggesztik a tilalmat, de azzal a feltétellel, hogy a lelkész, aki a sírig kíséri a halottat, nem lehet Bakó László.
Végül a ravatalnál Bakó László beszélt, a sír mellett viszont Kiss Tihamér református segédlelkész.
Arra a kérdésre azonban, hogy miért nem lehetett ott Bakó László, senki nem kapott konkrét választ. A plébánián azt a homályos feleletet adták, hogy a lelkész "megsértette a katolikus temetőt".
Az újság megszólaltatta Bakó Lászlót is, aki úgy tudta, hogy a kánonjogi kódex szerint a katolikus temetőben elvileg még el sem lehetne temetni református embert, s ha mégis, a sérelem csak akkor engesztelődne, ha a halottat elviszik onnan; addig még katolikusokat sem szabadna oda temetni.
Bakó szintén beszédes iróniával azt vetette fel, hogy a református lelkészek csak azokon a helyeken sértik meg a temetőt, ahol katolikus többség él.
Hódmezővásárhelyen, Debrecenben és más kálvinista többségű városban azonban minden megy szépen, zavartalanul a maga rendjén. Ott a kódex nem rendelkezik, a református pap békességes természetű. Hiába, ilyen oktalanok vagyunk mi magyar reformátusok: ahol kevesen vagyunk, ott sértegetünk, ahol azonban többségben élünk, ott a csöndes békesség hangulata ömlik el rajtunk s így ott lehet is velünk együtt működni.
Nem volt kétség, a világ megérett az önuménére.
