2015.12.07. 23:52
Móra Ferenc: Szerezzünk német vízumot a gólyának!
DélmagyArchív 1929: Gólya fészkelt az új Fogadalmi templom tornyára, de a városi tanács kitiltotta. Így tudtuk meg, mennyire erős a magyar gólyaélmény.
Még javában építették a szegedi Fogadalmi templom körül a teret, amikor 1929 áprilisában a székesegyház nyugati tornyára fészket rakott egy gólyapár. A gólyák a templomtorony legfelső sisakján lévő kilépő vaskorlátját választották ki új otthonuknak, és egykettőre készen voltak a fészekkel.
Az eset talán nem lett volna emlékezetes, ha április 22-én, egy oldottabb hangulatú városházi tanácsülés elé nem kerül a gólyák ügye. Mi legyen velük? Az új templomot még fel sem szentelték ünnepélyesen, és máris ilyen profán funkciója van? Nem fogják összepiszkítani a tornyot?
Somogyi Szilveszter polgármester a tanácsülésen mindenesetre megállapította az engedély nélküli építkezés tényét, s már-már elrendelte volna a gólyák kilakoltatását, amikor Fodor Jenő tanácstag megvédte a madarakat. Volt, aki ezután azt javasolta, a gólyák kapjanak haladékot télig, más tanácstagok pedig a köztisztaság miatt sürgették a kilakoltatást, mivel később tojások lesznek a fészekben.
Végül a polgármester kérges szívűen utasította a mérnöki hivatalt, hogy a gólyafészket sürgősen szedesse le a templomtoronyról.
A Fogadalmi templom már készen van, a Templom tér még a régi (1928 körül). A Móra Ferenc Múzeum fotógyűjteményéből.
Ha nem így tett volna, ma szegényebbek lennénk egy Móra Ferenc-tárcával: néhány nappal később Móra szokásos keddi tárcáját a Fogadalmi templom gólyájáról írta a Délmagyarországban. Érdemes elolvasni, az írás olyan közvetlen hangon szól, amilyenen a mesélő Móra talán a valódi életben is beszélt. (Móra Ferenc: A jó Isten madara - itt folytatódik.)
Móra először is elmeséli a csókai gólya történetét, amelyben a csókai ásatási helyszín mellett egyszerre jelent meg az égen egy gólya és az úton egy kocsi, rajta a puskás ifiúrral.
Móra Ferenc nem sokat kertelt, pedig múzeumigazgatóként maga is városi alkalmazott volt:
Úgy értem, hogy azzal nincs mit dicsekedni, ha egy nagy város tornyában vércsék, vagy galambok fészkelnek, mert azokat megtalálni mindenütt. De hogy modern nagy város tornya dicsekedhessen gólyával, az nem utolsó érdekesség, sőt egyik kedves mutogatni valója lenne Szegednek. Hogy a fogadalmi templom bekerül-e a művészettörténeti kézikönyvekbe, azt nem tudom. De hogy a gólyás templom képe sok külföldi természetbarát folyóiratban bekerülne, az bizonyos. Majdnem bátor volnék azt mondani, hogy ha a gólya maga jószántából nem árendálná ki a tornyunkat, pályázatot kellene rá hirdetni a gólyák szakközlönyében.
És Móra tudott is egy német nagyvárosról, amelyik gólyát szeretett volna a temploma tornyára, de a gólyák elkerülték. "Ha szót lehetne érteni a fogadalmi templom gólyájával, azt ajánlanám, hogy szerezzünk neki német vízumot" – javasolta igazi mórás humorral.
Tekintetes tanács, ha még nincs véghatározat a fogadalmi templom tornyába illetéktelenül belakósodott gólya tárgyában, tisztelettel kérem, hogy ne bántsuk az isten madarát.
Ki ne érezné, hogy a tréfa mögött a magyar lélek gyermekkori gólya-élményei vannak? Ahogyan Móra Ferenc szép arányos tárcái általában, ez is teli lélekbe találhatta mind az egyszerű, mind a művelt olvasót.
Nem is csoda, hogy a Délmagyarország két nap múlva újabb írást közölt a gólya védelmében. A kisemberi környezetből származó Móra után egy nemesi származású konzervatív akadémikus, Szádeczky-Kardoss Lajos történész, a szegedi egyetem professzora írt.
Az akkor már 65 éves professzor egy édesapjától hallott gólyás történetet mesélt el a költő Tompa Mihályról. A gólyához című allegorikus szabadságsirató vers szerzőjét az 1848-49-es szabadságharc bukása után Kassára internálták. Amikor elengedték, a Bach-huszárok, írja Szádeczky-Kardoss, így bocsátották útra: “Na Tampa, most lehetni menni, de nem szabad több kóla-madár megcsinálni!"
Sinkovits Imre előadása.
Csak vissza, vissza! dél szigetje vár;
Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár.
Neked két hazát adott végzeted;
Nekünk csak egy – volt! az is elveszett!
Tompa Mihály: A gólyához
Szádeczky-Kardoss Lajos, aki az első világháborúban tudósító-történetíróként járta be az 1915-ös görlicei áttörés helyszíneit, egy hadigólya történetét is elmesélte a cikkben. Ez a madár Przemysl 1915-ös visszavétele során vált híressé:
Przemysl ostroma idején ugyanis a szomszéd Radimno községet összelőtték s a falu leégett. Egyik ház kormos falaiból magas kémény emelkedett az égnek s ezen egy árva gólya heteken át álldogált egyedül és búslakodott elpusztult társa és fiókái felett. A Przemysl visszavétele (1915. június 3.) napján magam is láttam, látták előbb és később mások is. Szóval, írásban és képben sokszor emlegettük a háború elárvult vértanú madarát.
Sajnos, nem tudjuk, mi lett a Fogadalmi templomra fészkelő gólyák sorsa. A templomot 1930. október 24-én szentelték fel. A Délmagyarország ez alkalommal fotót is közölt a dómról, de azon nem látszik gólyafészek.
