Konferenciát tartottak az 1956-os hős, Wittner Mária emlékére

Készültem az útra címmel Wittner Mária életművére emlékező konferenciára és kiállításmegnyitóra invitálták az érdeklődőket a Patrióták szerdán a Polgárok Házába. A két éve elhunyt ’56-os hős még a börtönben megesküdött társainak: ha életben marad, ahol és amíg csak lehet és bírja, beszélni fog róluk és a forradalomról.

Balázs D. Attila

Nagy volt az érdeklődés a konferencia iránt

Forrás: Patrióták

A Magyar Patrióták Közösségének (Patrióták) célja, hogy megőrizze a forradalom emlékét. Márpedig ez csak úgy lehetséges, ha a fiatalok is megismerik 1956 történetét. Ennek kiváló módja az egyesület által rendezett, Készültem az útra című vándorkiállítás Wittner Mária életútjáról, amely a magyar történelem része, a nemzet öröksége lett. Hetzmann Róbert, a Patrióták alapító elnöke hangsúlyozta, hogy az ’56-os hős ezt az üzenetet hagyta ránk:

A zászlót vinni kell. Soha egyetlenegy percig ne hagyjuk a földön heverni! A zászlót vinni kell, hittel vinni kell.

1956 nem ért véget

A tablók Hajagos Csaba kecskeméti történész, muzeológus munkáját dicsérik, a vezetésével összeállított gazdag képanyag és idézetgyűjtemény Wittner Mária életútján keresztül tárja a látogató elé a háború utáni magyar valóságot, annak a rendszerváltást követő több mint harminc évével együtt.

Mert – ahogy az egyik tabló címe is hirdeti – 1956 nem ért véget.

Az emlékülés kezdetén felolvasták Németh Szilárd kormánybiztos, országgyűlési képviselő, a kiállítás védnöke köszöntő levelét. Ferencz Orsolya miniszteri biztos, országgyűlési képviselő Wittner Máriához kötődő megható személyes emlékeit osztotta meg a résztvevőkkel, majd Petrás Mária népdalénekes fellépése következett.

Hónapokig úgy ébredt fel, hogy az reggele lesz az utolsó

Az előadók közül Koltay Gábor filmrendező a Wittner Máriával készült beszélgetőkönyv keletkezéséről, valamint a 217 nap című, várhatóan még idén forgatandó filmjéről mesélt. Köztudott, hogy Wittnert 1957 júliusában, a második nagy begyűjtés idején vitték a Gyűjtőbe. A vád ellene: az államrend megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedés, többrendbeli, meg nem állapítható gyilkossági kísérlet, fegyveres rablás, disszidálás.

Kilenc társával együtt állították bíróság elé, első fokon halálra ítélték – de ami felfoghatatlan: a halálsoron 217 napon át úgy ébredt, hogy aznap elveszik az életét. Az ítéletet aztán életfogytiglanra enyhítették.

Máthé Áron történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) elnökhelyettese az 1956-ról szóló kommunista propagandáról és a fasizmus vádjáról értekezett. A „pesti lány” alakját felidézte Horváth Miklós hadtörténész (Károli Gáspár Református Egyetem BTK), Zinner Tibor jogtörténész, a Veritas Történetkutató Intézet 1945 utáni korszakot kutató csoport vezetője, és M. Kiss Sándor történész, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár (Retörki) főigazgató-helyettese.

Harcolt a magát átmentő kádári elittel szemben

Wittner Mária 20 éves volt, amikor börtönbe került, és 33 éves, amikor 1970-ben kiengedték. Miután szabadult, számkivetettség várt rá, és a politikai priusza miatt egzisztenciális nyomorúság.

A rendszerváltás után a közéletben is aktívan tevékenykedett, hat kötetet jegyez, sokat nyilatkozott a forradalom emlékét őrizve, no meg harcolva a magát átmentő kádári elit ellen.

Mindvégig a hazaszeretet, a lelkiismeret, a bajtársiasság és a mély hit jelentett fogódzót számára. Mint mondotta:

Azóta ezerszer végiggondoltam, vajon miért éppen én maradtam életben. Nem tudom. A többiek halálos ítéletét aztán végrehajtották. Sokszor azt hiszem, velük bánt el kegyelmesebben az élet. Engem életre ítéltek.