Az egykori szentesi milliárdos Erdélyben él a medvék között

Sokaknak lehet ismerős a megyében Szin János neve. A szentesi származású férfi az ezredfordulón sikeres vállalkozó volt. Nem is csinál titkot abból, milyen jól élt: szívesen mesél bárkinek arról, hogy házában a fedett medence és a konditerem mellett egy föld alatti lőtér is volt. Közeli ismerősei azonban életstílusából is sejthették, hogy nincsenek anyagi gondjai, hiszen egzotikus országokba járt vadászni, és előfordult, hogy egy év alatt három luxusautót is vásárolt.

– Én egy őszinte, becsületes és tisztességes ember vagyok, miért ne vállaltam volna ezt is fel? – kérdezett vissza, amikor arra voltunk kíváncsiak, miért beszél erről ennyire nyíltan. Már csak azért is, mert élete 20 évvel ezelőtt 180 fokos fordulatot vett. – Azt gondolom, a történetem mások számára is tanulságos lehet. A megítélésem pedig nem hinném, hogy a pénztárcámon múlik. Sokkal in­kább azon, hogy mit teszek – ma­­gyarázta.

A csúcsról a mélybe

Szin János (kis képünkön) életét egy orvosi diagnózis változtatta meg. Agydaganatot találtak nála 2003-ban, éppen akkor, amikor a legjobban futott a szekere. – Álltam a 100 hektáros farmomon, a 40 lovam között, kezemben a lelettel, és minden megváltozott. Soha nem értettem a pénzhez, ami volt, elköltöttem. Akkor azonban rájöttem, hogy persze a vagyon fontos a boldogsághoz, de nincs benne az első tízben. Szeretet, egészség, család, barátok – ezek sokkal lényegesebbek. Ezért imádkozni kezdtem, és azt kértem Istentől, hogy lemondok a vagyonomról, csak tartson életben, hogy lássam felnőni a gyerekeimet – mesélte.

Az „üzlet” pe­­dig megköttetett. János daganata jó­­indulatú volt, a műtét után felépült. Néhány évvel később pedig hozzá közel állók kisemmizték, ellopták a cégét. – Soha nem kérdeztem meg azóta sem tőlük, hogy mi történt, megbocsátottam nekik. Sőt hálát érzek, mert nekik köszönhetem, hogy ma az vagyok, aki gyerekkoromban szerettem volna lenni – mondta.

Köszönet Máté Bencének

János úgy fogalmazott, amikor még jól élt, akkor sem dicsekedett, senkit nem bántott a pénzével. Sőt, sokat adakozott: finanszírozott egy művészeti iskolát, karácsonyra pedig 180 gyereknek vett ajándékot anonim módon. Ő volt Máté Bence első támogatója is: a világhírűvé vált természetfotóst pályája elején ösztöndíjjal segítette. A sors pedig visszaadta ezt neki, hiszen Bencének köszönhetően tudott új életet kezdeni.

– Ő mutatott be Böjte Csaba testvérnek, akivel azt tervezték, hogy medveleseket építenek Er­délyben. A cél ezzel egyrészt az volt, hogy a medvék megítélése jobb legyen, hiszen sokan félnek tőlük, másrészt bebizonyítani a székelyeknek és az otthon gyerekeinek, hogy helyben is találhatnak olyan értékeket, amelyekért érdemes maradniuk, és nem külföldön munkát keresniük. Bencének ekkor már nagy lesépítő tapasztalata volt, de ideje nem, hogy ezeket mű­­ködtesse, így engem ajánlott maga helyett. A fe­leségemmel és az akkor 5 éves gyermekünkkel kiköltöztünk te­­hát, és medvepásztornak álltam – foglalta össze mostani életéig vezető útját.

Együtt él a medvékkel

János egy hegy tetején lakik, kilométerekre a legközelebbi szomszédoktól. Napközben járja az erdőt, fotókat készít, amíg pedig még voltak turisták, vitte őket medvéket nézni.

– Ha ezt tudtam volna, biztos, hogy nem a pénzt hajszoltam volna, hanem már jóval hamarabb ideköltöztem volna. Imádom, soha nem cserélném el most már semmire – beszélt erdélyi életéről. Éppen ezért nem vágyik vissza Szentesre sem. Bár családja jelenleg Csongrádon él, az iskolák ugyanis Magyarországon jobbak, ő már a csendes erdőben képzeli el a jövőjét.

Időközben megismerte a környék medvéit, amelyektől szerinte az emberek is sokat tanulhatnának.

– Ez az állat nem rosszindulatú. Nem csinál semmit, amivel szándékosan fájdalmat okozhatna, és nem akar ölni sem. Nem véletlen, hogy a medvetámadások zöme csak sérüléssel végződik, hiszen ez az állat csupán rendreutasítja azt, aki be­­leköt. Tíz évre visszamenőleg kielemeztem egyébként az összes medvetámadást, és 95 százalékban emberi provokáció miatt történtek. A maradék 5 százalék pedig fatális véletlen volt – mesélte.

Éppen ezért ő nem félelmetes vadállatokként tekint rájuk, és közöttük él.

– Már nem fordul meg a fejemben, hogy bármikor baleset történhet. Észreveszem, mikor milyen a hangulatuk, így akár a bocsokat is etetem kézből, miközben az anyjuk figyel. Nincs annál csodálatosabb, mint azt érezni, hogy ezek az állatok a barátaim és megbíznak bennem – fogalmazott.

Másodjára is tönkrement

Szin János már két medvelest üzemeltet: egyet Tusnádfürdőn és egyet a Szent Anna-tónál. Ezekből detektívüvegen keresztül lehet megfigyelni a környék medvéit, ő pedig közben érdekességeket mond az állatokról. Garantálja, hogy a nála töltött néhány órában a vendégek medvét látnak. Ha nem, visszakapják a pénzüket. A napokban elkészül a harmadik les: Ceausescu egykori vadászházát alakította át, amely így egyszerre lett múzeum és modern les. Emellé jakuzzis lombházakat is építtet, mert a jelenlegi helyzet ellenére is hisz a turizmusban.

– Be kell valljam, életemben másodjára most ismét tönkrementem. Jelenleg egyedül a nemrég megjelent életrajzi könyvemből van csak bevételem, hiszen a vendégeim döntő többsége Magyaror­szágról érkezett, a turizmus vi­­szont hónapok óta megszűnt. De már megtanultam, hogy kár a múlton bosszankodni vagy a jövőért aggódni. Boldog akarok lenni, és a mának élni, élvezni a mindennapokat. És hiszem, hogy ismét jóra fordul majd minden, ha vége a járványnak, ismét élettel telnek meg a lesek.

Medvepásztor

Szin János Medvepásztor című könyvében részletesen mesél arról, hogyan lett milliárdosból az erdélyi bundások barátja. Szépirodalmi igényességgel írt életraj­zát magánkiadásban terjeszti, amely az átlagosnál is nehezebb vállalkozás, így is azonban már egy hónap alatt a harmadik utánnyomás készül belőle. Aki bővebben is kíváncsi Jánosra, az a Facebook profilján követheti tevékenységét.