A szentesi Sztanó György a középiskolai tornateremből indulva vált paralimpikonná

Szentesen járunk, ahol az akkor 5 éves Sztanó György a televízión keresztül először találkozott azzal a sportággal, amely később gyökeresen megváltoztatta egész életét. Az achondroplasia nevű betegséggel született fiatal akkor még nem tudhatta, hogy egyszer azon emberek nyomdokába léphet, akiket akkor még csillogó szemmel figyelt a képernyőn keresztül.

Mindig is tetszett, hogy magas, erős emberek nagy súlyokkal dolgoznak, és én is ki akartam próbálni. Persze ez 5 évesen még lehetetlen volt, de szerencsére édesapám annyira látta bennem a szellemet, hogy csináltatott nekem fél kilogrammnál is kisebb súlyokat. Mivel ő is aktívan edzett ekkoriban, így én is csatlakoztam hozzá, és ezekkel a súlyokkal utánoztam azokat a gyakorlatokat, amiket ő végzett itthon – elevenítette fel gyermekkori sportemlékeit Sztanó György.

Útjának következő fontos állomása a középiskolába vezetett, itt vált a hobbiból versenyszintű sporttá számára a fekvenyomás.

A középiskolában volt egy konditerem, felszerelve fekvenyomó paddal és súlyokkal, rúddal. A testnevelő tanárom mindig engedte az órákon, hogy kondizzak, így indultam el a versenyzés útján. 2015-ben értem el a 85 kilogrammos súlyt, amikor feltettem a kérdést egy, a versenyzésben jártas ismerősömnek: ez vajon elég lenne-e ahhoz, hogy megmérettessem magam? Három héttel később már Zalaigricén indultam, ahol az első versenyem alkalmával az 54 kilogrammos kategória aranyérmével távozhattam – mesélte.

A szentesi parasportoló eredménylistája igencsak hosszúra nyúlik azóta, és mint mondta, minden sikerére ugyanolyan büszke, de ha ki kellene emelnie párat, akkor a 2016-os riói paralimpia 54 kilogrammos kategóriájában elért 8. helyezésére esne a választása, illetve a 2017-es mexikói világbajnoki győzelme mellett sem mehetünk el szó nélkül. Mint mesélte, ez mind a kemény munka és a szórakozásról való lemondás eredménye.

A sportnak köszönhetem azt, aki ma vagyok. Türelmet, kitartást, önfegyelmet tanultam belőle, és sikerült megtalálnom a lelki békémet. Rengeteg új ismeretséget, barátot, pozitív vissza-jelzést köszönhetek a sportnak, illetve olyan helyekre jutottam el, ahová egyébként nem biztos, hogy adódott volna lehetőségem – fogalmazott boldogan a többszörös magyar bajnok parasportoló.

Sztanó György legfőbb célja jelenleg, hogy sikerüljön kvalifikálnia az elhalasztott tokiói paralimpiára, ezért pedig rendkívül keményen dolgozik. 130-135 kilogramm közötti nyomásokra lesz szüksége ahhoz, hogy ez az álma megvalósuljon, erre pedig két le-hetőséget is kap a jövőben, ugyanis májusban Grúziába utazik, ahol világkupán vesz részt, majd júniusban Dubaj felé veszi az irányt, ahol újra versenykörülmények között bizonyíthat.

Névjegy

A szegedi születésű, de szentesi Sztanó György 1997. április 4-én achondroplasia betegséggel látta meg a napvilágot. Betegsége soha nem hátráltatta, mindig elfogadta önmagát, ez vitte előre mind az életben, mind a sportban egyaránt. A szentesi erőemelő számos címmel büszkélkedhet fekvenyomásban, többek között junior világbajnok, junior Európa-bajnoki 2. helyezett, világkupa győztes, paralimpiai 8. helyezett, és többszörös magyar bajnok is volt már. A 2016-os riói olimpiára még szabadkártyával jutott ki, de idén Tokióban már enélkül ismételné meg remek teljesítményét.

(x)