Salamon László jó kútként szeretné oltani az emberek szomját

Salamon László 47 éves, Kisteleken született és nőtt fel.

– A szüleim nagyon sokat dolgoztak, ezért sokat vigyáztak rám a nagyszüleim, akik vallásosak voltak, szemben a szüleimmel. Édesapám és édesanyám azonban megengedték, hogy a nagyszüleimmel templomba járjak. Ministrálhattam és részt vehettem az egyházközség életében is. Érdekes, hogy 5 éves voltam, amikor megkereszteltek. A család már a születésem után szeretett volna elvinni a templomba, de az akkori plébános nem keresztelt meg, mert a szüleimnek nem volt egyházi esküvője. Amikor a gyülekezetnek másik plébánosa lett, ő másképp gondolkodott erről a kérdésről. Isten útjai kifürkészhetetlenek. A pappá szentelésemkor találkoztunk azzal a paptársammal, aki annak idején nem keresztelt meg... – mesélte Salamon László.

Eleven volt, ezért Rossz gyereknek könyvelték el

Abban, hogy a papi hivatást vá­­lasztotta, nagy szerepe volt Rostás Sándornak és Dávid Lajosnak.

– Rostás Sándor 1978-ban ke­rült a faluba. Missziós szerzetes volt, de csak titokban, mert akkoriban ezt nem lehetett. Ő és Dávid Lajos káplán, Lala bácsi indítottak el az utamon. Mindketten meghatározóak voltak a későbbi elhívatásomban

– mesélte.

Salamon László a saját bevallása szerint nem volt igazán jó tanuló és jó gyerek sem. Vagyis inkább rossz gyereknek könyvelték el, pedig csak eleven volt. A templomba járás és a ministrálás miatt többször is megalázták, megszégyenítették.

Cukrásznak és szakácsnak is jelentkezett

– A tanáraim nem igazán kapacitáltak arra, hogy gimnáziumba menjek, hanem inkább a szakmunkásképző felé irányítottak. Azt javasolták, hogy legyek cukrász vagy szakács. Oda is adtuk be a jelentkezésem. Ekkor lépett közbe Rostás atya. Megkérdezte, hogy szeretnék-e egyházi középiskolába járni Esztergomba, a ferencesek gimnáziumába, mert akkorra már megfordult a fejemben, hogy pap szeretnék lenni. Rábólintottam, bár igazából akkor, a 80-as évek második felében, még nem tudtam, hogy mi is az az egyházi iskola. Ez már augusztusban volt, vagyis amikor mindenkinek megvolt az iskolája, ahol a következő tanévet kezdi. Hogy hogy intézte el, hogy mégis bekerüljek, máig nem tudom. Szüleim, bár féltettek, mégis elengedtek, amiért nagyon hálás vagyok. Csodálatos évek következtek. A szívem, lelkem és elmém is kinyílt. Ebben az időszakban tudatosult bennem, hogy valóban pap szeretnék lenni. Az első nagy „igent” egy nyári hivatástisztázó lelkigyakorlaton mondtam ki Ko­­páncson.

Háromféle pap van

Salamon László a gimnázium után Szegeden végezte el a Hittudományi Főiskolát, 1997-ben szentelték pappá, amit a nagymamája is megérhetett. Nagy örömmel vette, hogy beérett a gyümölcs. Az atya papi hivatásának első állomása a szentesi Szent Anna plébánia volt, ott egy évet töltött, majd két esztendőt Gyulán. A szegedi dómban és a papnevelő intézetben is végzett szolgálatot, majd 2005-ben Apátfalvára került. Apátfalváról Csongrádra, onnan Szeghalomra, majd Balástyára helyezte a püspök, a következő állomása pedig Nagyszénáson volt, innen vezetett az útja Mindszentre, ahol már hatodik éve vezeti a gyülekezetet.

– Az egyik kö­­zösségünkben egy asszony azt mondta nekem: „Plébános úr, háromféle pap van, aki megépít egy templomot, aki megtölt egy templomot és aki kiürít egy templomot.” Remélem, engem azok közé a papok közé sorolnak a hívek, bármely eddigi gyülekezetemnél is, aki minden értelemben építkezett, nem pedig rombolt

– mondta Salamon atya.

A közösség ereje meghatározó

– Mindszenten vagyok a leghosszabb ideje. Több év szükséges ahhoz, hogy egy gyülekezet minden tekintetben befogadja a papját. Osztom az általam példaképnek tekintett paptársaim véleményét, akik azt vallják, hogy magányos dzsungelharcosként egy pap sem érhet el eredményt, szükség van a közösség erejére is – említette meg azzal kapcsolatban, hogy több településen is aktív részese volt templomfelújításoknak.

– Apátfalván a 250 éves templomot kívülről az elődöm újíttatta fel, rám a belső tér maradt. Csongrádon már megvolt a pályázat, mire odakerültem, a nagytemplom külső felújításakor én voltam a plébános. Ami viszont saját kez­deményezésem volt, az a Piroskavárosi templom szentélyének felújítása.

Derekegyháznak temploma lett

Salamon László megérhette, hogy Derekegyházon új templom épült. Most, Mindszenten is hatalmas munka áll mögötte, a műemlék templomot 1 év alatt kívül-belül felújították.

Az elmúlt egy év az atyának is rendkívül nehéz volt.

– Az ember hirtelen egy légüres térben találta magát. A templomot átadtuk az építészmestereknek. Mi előbb a művelődési házba költöztünk, majd amikor a vírus miatt be kellett zárni, akkor a templomkertben tartottuk a miséket, amelyek végül átkerültek az online térbe.

Az online miséket is sokan nézik

– Elsők között vezettük be az online közvetítéseket. Sokan né­­zik otthonról azóta is a miséket nemcsak helyből, hanem Kuala Lumpurtól Kanadáig számos el­­származott is bekapcsolódik, illetve olyanok is, akiknek nincs közük Mindszenthez, csak rátaláltak az oldalunkra, és örömmel nézik végig a magyar nyelvű szentmiséket.

A barokk oltárkép felújítása a következő terv

A mindszenti atyának nem sok ideje jut a magánéletre.

– A mi hivatásunk nem munkaidőhöz kötött, mindig rendelkezésre állunk, ezért különösebb hobbim nincs, hacsak a folyamatos tanulás például nem az. Egyházzenei karnagyképzőt, vallástudományi szakot, kánonjogot is tanultam. Ha időm engedi, sétálok a két vizslámmal, Böbével és Rozival, olvasok és zenét hallgatok

– említette meg.

Salamon atya a templomfelújítás után sem dőlt hátra. Mindszenten található Csongrád-Csanád megye egyetlen nagyméretű Mindenszentek-oltárképe. A barokk műalkotás nagyon rossz állapotban van. Szeretnék megmenteni, restauráltatni, hogy megmaradjon az utókor számára. Már csak a felújítás költségeit kell előteremteni...