újságíróból lett Szeged szakmailag legelismertebb séfje

2021.09.27. 19:30

Egy nap az Alkimista műhelyében

Számos cikket írtak már a szegedi Katkó Krisztáról és étterméről, az Alkimista Kulináris Műhelyről, ami gyorsan az ország élvonalába került. Két fontos dolog mégsem derült ki számomra egyik írásból sem: hogyan lesz valaki sikeres újságíróból séf, és nyit egy saját éttermet, illetve a legfontosabb: milyen az étel, ami itt készül.

Arany T. János

Kacsamellsonkát szeletel a séf. A kacsa visszatérő eleme a szeptemberi menüsornak. Fotó: Karnok Csaba

Fotó: Karnok Csaba

Azt már mindenki leírta, hogy mi a butikétterem koncepciója, miért fontosak a helyi alapanyagok, hogyan valósította meg az álmát a séf, Katkó Kriszta, de az egyik cikkből, videóból sem derült ki számomra, hogyan lett az újságíróból lassan gasztronómiai szaktekintéllyé váló séf.

Katkó Kriszta, az ország legjobb éttermei között számon tartott Alkimista Kulináris Műhely séfje: nem azon múlik a siker, hogy mennyi időt töltesz valamivel, hanem az abba beletett energia intenzitásán. Fotó: Karnok Csaba

A véletlennek köszönhető

– Tizenkét év rabszolgaság. Tizenkét évem van benne, hogy most itt vagyok – utalt arra, hogy több mint egy évtizede foglalkozik gasztronómiával, amibe véletlenül, egy családi vállalkozásnak, egy kávézónak köszönhetően csöppent bele, miután felmondott a Délmagyarországnál. Megkérték, hogy segítsen be, de ha már ott volt, úgy érezte, bele kellene tanulni. Az első lépés egy barista-, kávépincér-tanfolyam elvégzése volt, ami beszippantotta, egyre többet akart tudni.

Az évszakhoz alkalmazkodva. Soha semmi sem öncélú Katkó Kriszta gasztroműhelyében.
Fotó: Alkimista Kulináris Műhely

Mindenből a legjobbat

– Feljártam Budapestre, elvégeztem a felnőttszakácsképzést. Mindig egy dolog volt fontos: ami a kezem ügyében van, abból hozzam ki a legtöbbet. Nem azon múlik a siker, hogy mennyi időt töltesz valamivel, hanem az abba beletett energia intenzitása – mondta.

Kacsamellsonkát szeletel a séf. A kacsa visszatérő eleme a szeptemberi menüsornak.
Fotó: Karnok Csaba

A vacsora

Sötétedéskor más arcát mutatja az Alkimista, mások a fények és az illatok. Az intimitás légköre lengi be, egymás után érkeznek a vendégek. A séf szenvedélyesen és felkészülten beszél az ételekről, az ihletről, a technológiáról és az italokról. A tányérokon semmi sem öncélú, minden hozzávalónak helye és szerepe van. A hosszú érésű parasztkenyér, érlelt vaj, sült-fermentált körtekrém, keménysajt, kacsasonka és harcsaforgács után jutunk el ahhoz a pillanathoz, amikor először megáll a kezemben a kanál: a sült kacsamájas leves, majd a faék egyszerűségű, de zseniális kukoricahab alapon talált polentakrém üt és új lendületet ad a vacsorának, ami az ázsiai hozzávalók nélkül készült, de ázsiai ízvilágú kacsás derelyével csak tovább fokozódik.

Majd a kacsamell bőre tepertőmorzsa formájában kíséri a húst, hogy a puha és a ropogós textúrák találkozzanak, égetett zellerpürén érkeznek, ennek az ecetes ringló ad kellemes savasságot. A desszert nyújt végül kellemes és üde lecsengést a három közel órás vacsorának.

 

16 vendég, 3 nap, 7 fogás

Az Alkimista nem klasszikus étterem. Csak előzetes asztalfoglalással fogadják a vendégeiket. A butikétterem 16 vendég leültetésére alkalmas, a hét három estéjén érhető el. A három órán át tartó gourmet vacsorákon tematikus, hétfogásos degusztációs menüt szolgálnak fel, az étlap folyamatosan megújul. A 2018-ban megnyílt étterem tavaly a Dining Guide Top 100 étteremkalauz-listáján 42. volt az ország legjobb éttermeinek listáján, benne vannak a top 20 vidékiben, és az övék Magyarország hét progresszív konyhája közül az egyik.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában