2021.09.27. 19:30
Egy nap az Alkimista műhelyében
Számos cikket írtak már a szegedi Katkó Krisztáról és étterméről, az Alkimista Kulináris Műhelyről, ami gyorsan az ország élvonalába került. Két fontos dolog mégsem derült ki számomra egyik írásból sem: hogyan lesz valaki sikeres újságíróból séf, és nyit egy saját éttermet, illetve a legfontosabb: milyen az étel, ami itt készül.
Kacsamellsonkát szeletel a séf. A kacsa visszatérő eleme a szeptemberi menüsornak. Fotó: Karnok Csaba
Fotó: Karnok Csaba
Azt már mindenki leírta, hogy mi a butikétterem koncepciója, miért fontosak a helyi alapanyagok, hogyan valósította meg az álmát a séf, Katkó Kriszta, de az egyik cikkből, videóból sem derült ki számomra, hogyan lett az újságíróból lassan gasztronómiai szaktekintéllyé váló séf.
A véletlennek köszönhető
– Tizenkét év rabszolgaság. Tizenkét évem van benne, hogy most itt vagyok – utalt arra, hogy több mint egy évtizede foglalkozik gasztronómiával, amibe véletlenül, egy családi vállalkozásnak, egy kávézónak köszönhetően csöppent bele, miután felmondott a Délmagyarországnál. Megkérték, hogy segítsen be, de ha már ott volt, úgy érezte, bele kellene tanulni. Az első lépés egy barista-, kávépincér-tanfolyam elvégzése volt, ami beszippantotta, egyre többet akart tudni.
Mindenből a legjobbat
– Feljártam Budapestre, elvégeztem a felnőttszakácsképzést. Mindig egy dolog volt fontos: ami a kezem ügyében van, abból hozzam ki a legtöbbet. Nem azon múlik a siker, hogy mennyi időt töltesz valamivel, hanem az abba beletett energia intenzitása – mondta.
A vacsora
Sötétedéskor más arcát mutatja az Alkimista, mások a fények és az illatok. Az intimitás légköre lengi be, egymás után érkeznek a vendégek. A séf szenvedélyesen és felkészülten beszél az ételekről, az ihletről, a technológiáról és az italokról. A tányérokon semmi sem öncélú, minden hozzávalónak helye és szerepe van. A hosszú érésű parasztkenyér, érlelt vaj, sült-fermentált körtekrém, keménysajt, kacsasonka és harcsaforgács után jutunk el ahhoz a pillanathoz, amikor először megáll a kezemben a kanál: a sült kacsamájas leves, majd a faék egyszerűségű, de zseniális kukoricahab alapon talált polentakrém üt és új lendületet ad a vacsorának, ami az ázsiai hozzávalók nélkül készült, de ázsiai ízvilágú kacsás derelyével csak tovább fokozódik.
Majd a kacsamell bőre tepertőmorzsa formájában kíséri a húst, hogy a puha és a ropogós textúrák találkozzanak, égetett zellerpürén érkeznek, ennek az ecetes ringló ad kellemes savasságot. A desszert nyújt végül kellemes és üde lecsengést a három közel órás vacsorának.
16 vendég, 3 nap, 7 fogás
Az Alkimista nem klasszikus étterem. Csak előzetes asztalfoglalással fogadják a vendégeiket. A butikétterem 16 vendég leültetésére alkalmas, a hét három estéjén érhető el. A három órán át tartó gourmet vacsorákon tematikus, hétfogásos degusztációs menüt szolgálnak fel, az étlap folyamatosan megújul. A 2018-ban megnyílt étterem tavaly a Dining Guide Top 100 étteremkalauz-listáján 42. volt az ország legjobb éttermeinek listáján, benne vannak a top 20 vidékiben, és az övék Magyarország hét progresszív konyhája közül az egyik.