A fenntartható divatipar a szekrényünkben kezdődik

A meglévő ruha viselése legyen öröm, ne az új darab vásárlása – hívta fel a figyelmet Inotay Petra, FIVOSZ Alapítvány kuratóriumi elnöke és Mengyán Eszter, a Holy Duck című divatblog szerzője a Klímapolitikai Intézet és a Reaktor által szervezett online beszélgetésen. A szakemberek a divatipart vették górcső alá, és arra keresték a választ, hogy jelenleg fenntartható vagy zöldre mosott az ágazat.

A két szakértő szerint ahhoz, hogy fenntarthatóvá váljon az ipar, az kell, hogy minél tovább viseljünk egy ruhát, ezért lenne fontos, hogy minőségi darabokat vásároljunk, és ne a fast fashion-nek, vagyis a gyors divatnak hó­doljunk, mert azok a darabok nem tartósak, több éven keresztül nem lehet használni őket. Úgy vélik, az is probléma, hogy a gyorsan, minél nagyobb mennyiségben készülő ruhákból sok a raktárakban halmozódik, amikor már senkinek sem kellenek az üzletekben, majd később elé­­getik azokat. Ehelyett jobb lenne, ha segélyszervezeteken keresztül eljuttatnák azokhoz, akik még örömmel felvennék a ruhákat – jegyezték meg.

Semmiképp sem környezetbarát most a ruhaipar, hiszen a cél nem a minőségen, hanem a mennyiségen van, évente mint­­egy 150 millió ruhadarab készül világszerte.

Tehát nem a kiszolgálás, hanem a túlszol­gálás lebeg a nagyobb fast fa­­shion márkák előtt. Pedig a ru­­hagyártás az üvegházhatású gázok kibocsátásának 8-10 százalékáért felel.

Inotay Petra és Mengyán Esz­­ter szerint sok cég nem meg­­felelő alapanyagot használ, vagy jóval többet vesznek, mint amennyire szükségük lenne, de nem hasznosítják azt, ráadásul utaztatják az anya­­got, hiszen a legtöbb ruha a Közel-Keleten készül, de oda is szállítják az alapanyagokat, kellékeket. Hozzátették, ez­­után a félkész vagy már kész termék szintén utaztatva van, amivel tovább terhelik a környezetet. Fontos az is, hogy milyen és mennyi festéket használnak a gyártók, a gyapot termesztésekor milyen mennyiségben alkalmazták a növényvédő szert, mennyi vízzel öntöztek.

Mindezek mellett probléma­ként említették azt is, hogy ma­­napság egyre kevesebb a varrónő, ezért jó lenne, ha a fia­­talok szemléletmódot változtatnának és elvégeznének egy varrónőtanfolyamot.

Ez is kulcsa lehet a fenntarthatóságnak, hiszen a már régi, megunt darabokat egy jó varrónő össze tudja kombinálni, így anélkül gyarapodik új ruhával a szekrényünk, hogy vásárolni mentünk volna. Szintén az újrahasznosítást szolgálják a ruhacsereberék, valamint a használtruha-üzletek is, a szak­­értők szerint fontos lenne, hogy minél többen lássák meg ezekben a lehetőséget.

Leszögezték, nem szabad el­­hinni mindent a nagy márkák­nak, mert bár egyre többen hir­­detik azt, hogy a termékeik biopamutból készülnek, a címkét megnézve azonban hamar rádöbbenhetünk, hogy csupán 5 százalék a biopamut, a maradék 95 pedig egyáltalán nem környezetbarát.