Becsületkasszás kankalin

Ami érdekes, a növények mellett nem ül ott a tulajdonos, becsületkasszába fizethet, aki magával vinne valamit. 

Mi egy cserép szép rózsaszín kankalint vettünk meg, kemény 200 forintot kellett otthagyni érte. Azóta is köszöni, jól van. Azért is csodálkoztunk, mert hajlamosak vagyunk ke­seregni: kiveszett a becsület a világból. 

A mindenre és mindenkire gyanakvás sokkal elfogadhatóbb alapálláspont az emberek szemében, mint a nyitottság, a hajlam, hogy megbízzunk a másikban. Becsületkasszát utoljára több mint tíz éve láttam egy pincelakás ablakában, egy másik városrészben. Akkor és ott tojást és tulipánt kínáltak.

Érdemes lenne megkérdezni a tulajdonost, működik-e a becsületkassza, sajnos még nem találkoztunk vele. Mi kifizettük, amit vittünk, és láthatóan mások is hagytak ott kisebb összegeket. Jó lenne látni, hogy elterjed, mert azt jelentené: mégiscsak bízunk egymásban valamennyire. Mindenki jól járna vele. Már csak a közhangulat szempontjából is, mert ebből meggazdagodni akkor sem fog senki, ha mindennap elvisznek mindent.