Gellérthegyre, Öthalomra repültek

Ahogy a Szent György-napi néphagyományokról szóló cikkünkben is említettük, két fontos gonoszjáró periódus van a magyar – és az európai – néphitben. Az egyik a karácsony körüli, a másik a május elseje körüli időszak. 

Dömötör Tekla Naptári ünnepek – népi szíjátszás című könyvében arról is írt, a tavaszi időszak fő dátuma a május elseje, de a boszorkányok, visszajáró holtak megjelenése fűződhet Szent György-naphoz és pünkösdhöz, vagy Szent Iván napjához is – a magyar boszorkányperek fennmaradt iratai­ban mindegyikre találunk utalást. 

Egy éj a hegyen 

A germán nyelvterület legendái szerint a Harz-hegységbeli Brocken csúcsán gyűltek össze a május elsejére virradó éjszakán, a Walpurgis-éjen a boszorkányok: a katolikus egyház nem véletlenül rendelte erre a napra Szent Valburga ünnepét. A hegyen a boszorkányokra építik a turisztikai vonzerőt, tapasztaltuk évekkel ezelőtt magunk is. Azóta is őrzünk egy minibanyát, amit ott vásároltunk. 

A gyűléshez kapcsolódó hie­­delmek nagyon hasonlóak a mieinkhez – nagy részüket valószínűleg megtalálhatnánk Európa jó részén. Bedörzsölték magukat boszorkánykenőccsel, meztelenül nyargaltak seprűn, gereblyén, piszkafán és egyéb tárgyakon, de „lovuk” lehetett fekete macska vagy kecske is – ismerős? 

Utazós napok 

Szendrey Ákos A magyar néphit boszorkánya című könyvében jegyezte fel: a szege­­di néphit szerint a boszorkányok Szent Gellért hegyére repültek Szent György, pünkösd, Nagyboldogasszony, Luca vagy karácsony nap­­ján, de a má­­jus elsejét is „utazós” napként tartották számon. A helyi németek a Gellérthegyet Blocksbergnek nevezték – de a vidéki boszorkányperek irataiban, mint az Dömötör Sándor tanulmányából kiderült, sokszor gellérthegynek hívták a közelebbi dombokat, hegyeket is, ahol a boszorkányok összejöttek.

Már csak azért sem tudhatjuk pontosan, milyen messzire „repültek” bizonyos szerek hatása alatt a mieink, mert Öthalom Szeged határában már a Pallas nagy lexikonában is úgy szerepel, mint a helyi boszorkányok szokásos gyülekezőhelye. 

Boszorkánykenőcs 

„...hazánkban főkép a budai Gellérthegyen, Szeged vidékén az Öthalom nevü dombon, stb. összejövetelük volt az ördöggel, még pedig rendesen a Walpurg-éjjel, máj. 1. Ezen alkalommal, miután (többnyire ezen szavak mellett: ha jól kenek, jól megyek) bedörzsölték magukat a boszorkányke­nőccsel, vagy ittak a boszorkány­italból, meztelen nyar­­galtak seprőn, gereblyén, gu­­zsajon, főzőkanálon, szalma­szálon, piszkafán, fekete macskán, kecskén stb., mely célra többnyire a kéményt vették kiindulópontul. 

Gyakran valamely ördög is jött értük. A gyülekezeten (Boszorkányszombat) minden boszorkány ördögszeretőjével jelent meg (...); a legfelsőbb ördög kecske alakjában emberi ábrázattal magas széken vagy kőasztalon ült a kör közepén; a hódalatot iránta térdelés s kezének és farának megcsókolása által fejezték ki s ha a boszorkányok egyike különösen megtetszett neki, ezt boszoránykirálynővé nevezte ki. (...) Az ünnepély azzal végződött, hogy a főördög hamuvá égette magát, melyet azután mint károk okozására alkalmas szert szétosztottak a boszorkányok között. A visszamenetel a jövethez hasonlóan történt.”

Ennél jóval pikánsabb leírásokat is lehet találni a szakirodalomban a boszorkányszombatokról, de ha idéznénk, ki kellene tenni a cikkre is a tizennyolcas karikát. 

Hallucinogének 

A lexikon szócikke arra vezette vissza boszorkányperekben ki­­csikart egybehangzó vallomásokat, hogy a XV. században divatba jöttek bizonyos bódító szerek, hallucinogén hatású növénykészítmények – csattanó maszlag, nadragulya –, másrészt a középkorban pogány papok, papnők csakugyan rendeztek boszorkányszombat-szerű, annak nevezett tivornyákat. 

A hallucinogének hatása alatt álló emberek képzelhették, hogy boszorkányszombatra „lovagoltak”, orgián vettek részt, megrontottak embereket. Ipolyi Arnold szerint kereszteletlenül elhalt gyerekek beléből és zsírjából, méhlepényből, Solanumból és koromból készül a boszorkánykenőcs vagy repülőzsír. A Solanum a mérgező csucsor vagy ebszőlő latin neve: a burgonyaféle neve a latin solare, napszúrást okozni, elbódítani jelentésű szóból ered, ami mérgező voltára utal. 

Macskává változtak 

Szegedi „boszorkány” mesélte el, a leírást Szendrey Ákosnál találtuk: bűvös kenőccsel kenik be a könyökhajlat belső oldalán az ereket, a térd hajlatát és a tarkót. Bekenve mindenféle állat alakjába képesek átváltozni, oda tudnak szállni, ahova akarnak, képesek ki-be járni a kulcsllukon. 

Gyakori hie­­delem Európa-szerte, hogy a boszorkány képes macska alakját felvenni. Szintén Szegedről maradt fenn a történet, hogy az ágy alatt macskát találtak, megpatkolták, és másnap az öregasszony, akire gyanakodtak, már betegen feküdt. Vásárhelyen, megírtuk múltidéző so­­rozatunkban, 1933-ban tört ki „boszorkánypánik”. A Szög utcában gyülekeztek az emberek, mert úgy hitték, egy 21 éves legényt fekete macska képében üldöz egy boszorkány, és várták a hiedelemlényt – végül a rendőrség oszlatta fel a tömeget.