Aranyembör: Tündérboszi az önmegvalósítás útján

Nem vettek fel a Radnóti után a tanárképzőre, és elhívtak dolgozni a helyi művelődési házhoz. Nagybátyám tíz évig volt kultúrigazgató a hetvenes években, gondoltam, hogy ha nem megy, majd ő segít nekem. A lényeg, hogy elvállaltam. A mai eszemmel már nem tenném. Ez 1986. január 15-én történt. Ekkor kezdődött a munkaviszonyom itt, Zákányszéken. Az első két évben megbízott művelődésiház-vezető voltam. Egykori általános iskolai tanárom, Vass Vili bácsi keresett meg személyesen, hogy vállaljam el. Egy 18 éves csitri lány voltam, akiből ő kinézett valamit, amit én nem is tudtam, hogy bennem van. Ez a bizalom mégis átlendített sok nehézségen

1988 májusában a kinevezett könyvtáros felmondott, így mentem át a könyvtárba. Nem mondtam rá rögtön igent, mert nem tudtam magam elképzelni a négy fal között. Az a könyvtár akkor még egy kis, ötven négyzetméteres helyiség volt. Aludtam rá egyet, úgy voltam vele, próbáljuk meg, valameddig csak elleszek. Ebből lett 33 év

Nagyon nehéz döntés volt. Egy kistelepülés egyszemélyes könyvtárosaként olyan magaslatokba sikerült jutnom, amiről álmodni sem mertem húszévesen. A visszajelzések mindig megerősítettek abban, hogy az a belső indíttatás, ami bennem van, az helyes, jó út

Mindig szerettem alkotni. Fontos volt számomra, hogy valami olyat tegyek, ami maradandó. A kreatív énem mindig jelen volt. A könyvtár is hihetetlen jó közeg arra, hogy az ember kifejezze azt, ami benne van, hogy azt is úgy csinosítsam, hogy ne könyvraktár legyen, hanem egy olyan hely, ahová jó belépni. Nyolc év alatt megadatott két költözés is. Amikor 2010-ben a tetőtérbe költöztünk, a legnagyobb elismerés az volt, amikor a gyerekek beléptek és levették a cipőjüket

Tudtam, hogy ha eljövök, kell valami fantázianevet találnom, mert nem lehetek „a könyvtáros”, mert azt végleg lezártam. Először a vega konyha volt meg a fejemben. Gondoltam, ha azt elindítom, az olyan lesz, mint egy boszorkánykonyha. De ha az ember jól csinálja, akkor konyhatündér is lehet. Ebből a kettőből alakult ki a Tündérboszi

Egyszer csak azt írta, figyelj, Edina, én karkötőt, nyakláncot tudok készíteni, de erre nem áll rá a kezem, feladom neked postán, amit megvettem hozzá, és te készítsd el a húgodnak, mert úgy lesz igazi ajándék. Megérkezett a kis csomag, kerestem a YouTube-on egy videót. Fogalmam sem volt, hogyan marad a gyöngy a drót végén, azt hittem, ragasztják. Akkor éjszaka le sem feküdtem, hajnalig csináltam. Egy sete-suta szép fa lett. Húgom azóta is őrzi, és azt mondja, olyan szépet azóta sem csináltam. Akkor valami olyan szenvedély kapott el, hogy azóta nem tudom abbahagyni. Számomra ez egy minőségi énidő. Voltak üres bonszaitáljaim, imádom őket, de mindig kipusztultak. Gondoltam, ha megcsinálom gyöngyből, akkor örökre megmaradnak. Szeretném ezt olyan szintre emelni, ami nagy álmom, hogy legyen egy zsűriztetett gyöngyfám. Még nem készült el, de a fejemben már ott van