2022.10.14. 13:07

Rovarok a levesben

Egyáltalán miért merülhet fel a rovarevés témája Európában? Vannak-e már rovarfajok, amelyeket emberi fogyasztásra alkalmasnak minősített az európai szabályozás? Többek között ezekre a kérdésekre adott választ Bánáti Diána, az SZTE Mérnöki Kar dékánhelyettese előadásában.

Koós Kata

Bánáti Diána elmondta, a világon 113 országban kétmilliárd ember rendszeresen fogyaszt rovarokat. Fotó: Sándor Judit/MW

Sárgarépaleves bivalyféreggel és paradicsomleves tücsökkel. Ezek voltak Bánáti Diána előadásának nyitóképei, amelyet Rovarok a levesben címmel a Pro Stiencia Aranyérmesek Társaságának Konferenciáján tartott pénteken a Szegedi Tudományegyetem rektori hivatalában. A Mérnöki Kar tudományos dékánhelyettese, egyben a konferencia főszervezője elmondta, a rovarevésnek, szakszóval entomofágiának több mint 3000 éves hagyománya van.

Ázsia, Afrika és Dél-Amerika országaiban igen elterjedt. A világon 113 országban kétmilliárd ember rendszeresen fogyaszt rovarokat. Több mint 2100 ehető rovarfaj van a világon, de ennél sokkal több, ami nem ehető, mert toxikus

– mondta az előadó, aki további érdekességként említette, hogy Japánban például a sült, cukrozott tücsökkonzervet a gyerekeknek rágcsaként kínálják. Sőt ma már ötcsillagos fine dining éttermek némelyikében is találkozhatunk rovarokkal a tányéron.

Japán-szerte lehet találni pókot, tücsköt, zsizsiket, kabócát a tányéron. Utóbbit ázsiai országokban levesként, szaftos, pörköltszerű élelmiszerként fogyasztják. A tücsök élelmiszer-fogyasztási szempontból a legígéretesebb alapanyag, rendkívül magas a kalcium-, magnézium-, cink-, vas-, fehérje- és vitamintartalma, és nagyon jó rostforrás is

– részletezte az előadó, aki ezt követően kérdést intézett hallgatóságához. Mégpedig, hogy Európában egyáltalán miért kerülhet szóba a rovarevés témája.

A világ népessége nő, az embereket el kell látni fehérjével, olyan élelmiszerekkel, amelyek tápanyagdúsak. Egyre nagyobb igény van az alternatív proteinforrásokra. Az egyik lehetőség a rovarok, amely manapság az élelmiszeripar egyik legnagyobb trendje

– adta meg a választ Bánáti Diána. Hozzátette, ráadásul a rovarokból készült táplálék fenntartható módon állítható elő.

A legnagyobb bökkenő azonban kontinensünkön az undor, az úgynevezett ”fújj-faktor”.

– A legnagyobb akadály a fogyasztó idegenkedése. A legfontosabbak azonban az élelmiszerbiztonsági aggályok. Ugyanis nincs a rovarok fogyasztásának élelmiszerbiztonsági szempontból ismert története, és Európában rendkívül szigorú szabályozás vonatkozik az úgynevezett új élelmiszerekre

– magyarázta a dékánhelyettes.

Az előadásból azonban az is kiderült, négy rovar már átment az európai szakhivatal rostáján, mégpedig a közönséges lisztbogár lárvája, más néven a lisztkukac, a keleti vándorsáska, a házi tücsök és a penészevő gyászbogár. Az előadó azonban rögvest megnyugtatta hallgatóságát, hogy ennek ellenére nincs esély arra, hogy sült tarantula kerüljön kontinensünkön a tányérra.

A jogszabályok azt is meghatározzák, hogy milyen formában lehet ezeket felhasználni. Ezeket a rovarokat porítani kell, tehát liszt formájában lehet például felhasználni. Sőt azt is meghatározzák, hogy milyen élelmiszerekhez és mennyit lehet ezekből hozzáadni

– mondta, majd megjegyezte, a szabályozás szerint például sörhöz is lehet rovarfehérjét adni.

Az a véleményem, hogy a rovarokat elsősorban növényi takarmányként és haltápként fogjuk felhasználni, esetleg rovarfehérjét liszt formájában, porítottan emberi fogyasztásra

– zárta gondolatait az előadó.